Change

20 Rész

Alissa:

Hajnal 2 van. Ren Davidson nem válaszolt az üzenetemre. Örülök, hogy így tett.

A szívem őrült sebességgel dobogott és az undor átlátszó hálóként fonta be a testem. Fogalmam sincs, hogy mi történhetett, de ez nem normális. Mi ütött belém? Értetlenül álltam a dolgokhoz. Mégis, hogy voltam képes ilyet csinálni?  És egyáltalán mi az, amit akkor éreztem?

A gyomrom liftezett és képtelen voltam megnyugtatni magam bármivel is. Semmi normális és épeszű magyarázat nincs erre. Ez nem normális!

Felültem az ágyon és a mosdó felé vettem az irányt. Halk léptekkel közelítettem meg a csapot, majd megmostam az arcom. Elborzadva néztem a tükörképemre.

- Undorító dolgot tettél!- suttogtam a látványnak.

Újra és újra elismételtem, majd sírva rogytam a padlóra. Átkaroltam a lábam és zokogtam. A nyálam becsomósodott, hányingerem volt és hányni akarta. Ki akartam öklendezni a mocskot magamból.

Nem lenne baj, ha csak egy csók lett volna...de nem. Én éreztem ott és akkor valamit. Ez borzalmas, ez ijesztő, ez nem normális.
Feltápászkodtam a földről és remegő kezekkel nyúltam a fogkefe és a fogkrém felé. Vadul és cseppet sem óvatosan próbáltam tisztára mosni a számat, de csak annyit értem el vele, hogy az ínyem bevérzett és én újra, hangosan zokogni kezdtem.

Akartam azt a csókot és ez bűntudattal töltött el. Ez nem jellemző egy heteró emberre.
Kirázott a hideg és összeszorult a szívem mikor visszaemlékeztem a történtekre.

Könnyektől homályosan látva sétáltam vissza az ágyamhoz. Megfordítottam a párnám és az oldalamra feküdtem. A hideg felület megnyugtatott és elálmosított. Lassan merültem álomba.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Hey Alissa!- hallottam meg egy hangot magam mögött a folyosón.
Ren felé fordultam, felvontam a szemöldököm és kérdőn néztem rá. Ő mosolyogva elindult felém, én pedig inkább hátat fordítottam neki. A BII8as terembe vettem az irányt, hogy jó távol legyek tőle.

- Alissa- hallottam meg újra a hangját, de most már sokkal közelebbről. -Alissa.

- Mit szeretnél Davidson?- néztem vele szembe.

- Egy csókot- mosolyodott el kajánul. Szeme alatt sötét karikák tátongtak és haja is kócosan volt felkötve.

- Soha többet- ráztam meg a fejem. Úgy néztem rá, mint egy darab szemétre, de őt ez nem érdekelte.

- Majd meglátjuk- vigyorgott, mint a tejbetök és lassan elkezdett közelíteni felém.

Mikor leesett, hogy mit akar csinálni tenyérrel orron csaptam és nem foglalkoztam a gyorsabb szívverésemmel vagy a gyomromban lévő éber pillangókkal.

Ren Davidson felnyögött és hátra ugrott, orrához kapott és ingerülten nézett fel rám.

- Ne szórakozz, én sem teszem- megfordultam és most már tényleg elindultam a teremhez.

Magamon éreztem a tekintetét, de nem foglalkoztam vele. Nem fogok foglalkozni vele.

Akárhányszor megláttam a folyosón vagy sarkon fordultam vagy átnéztem rajta. Gyerekes viselkedés? Minden bizonnyal. Érdekel? Nem igazán. Amikor megláttam egyszerre lett hányingerem és kezdett el örül sebességgel verni a szívem. Összezavarodtam teljesen, szóval inkább ki akarok hátrálni ebből az egészből. Ki akarok lépni Ren Davidson életéből, úgy hogy részese voltam.

Az órák lassan teltek, folyton elbambultam és figyelmetlen voltam. Alexanderrel pedig nem tudtam találkozni, mert Jossieval volt, közös óránk pedig nem voltak, nem tudtam kivel megbeszélni a történteket. Minden órát kínszenvedésként éltem meg, és lassan az órából napok lettek, majd lassan 1 hét eltelt. Egy idő után már nem is akartam megbeszélni a dolgokat, hanem elnyomtam magamban.

Egy keddi napon kerülő úton mentem suliba, és figyeltem az elhaladó autókat, embereket. Megnyugtatott mások figyelése, mintha külső szemlélője lennék mindennek. És ha külső megfigyelő vagyok, az azt jelenti, hogy én kimaradok a drámából. És fantasztikus érzés figyelni másokat, a reakciójukat, és az érzésekik kifejezését, úgy hogy engem ezek egyáltalán nem befolyásolnak.
Szóval csak úgy sétálgattam és nyíltan megbámultam mindent és mindenkit, amikor egy fiú odajött hozzám.

- Alissa Gash, de rég beszéltünk- intett nekem mosolyogva.

- Nem is tudom miért nem- somolyogtam.

- Nekem van pár tippem- túrt bele sűrű hajába.

- Nekem is van jó pár, de lényegtelen- vontam vállat- most miért jöttél ide hozzám?

- Oh, bocs, ha zavarok elmegyek- hangja sértődötten csengett.

- Nem úgy gondoltam, nem akartam flegmának tűnni, csak tudod suli időben már nyugodtan átnézünk a másikon, és meglepő, hogy idejöttél-

Rám nézett, írisze tompán csillogott, a szeme véreres volt, elég rosszul festett. Szakadt farmert és elnyűtt pólót viselt, a szájában lévő fémkarikát piszkálgatta.

- Nem csak az én hibám, hogy eltávolodtunk, ugye ezt te is tudod?- nem volt feszült a hangja, pont ezt szerettem benne.

- Sok minden miatt adódtak így a dolgok--vontam vállat.- Sőt, igazából csak így alakult minden, nem tehetünk róla-

- Így gondolod?-

- Aha. Tudod egy ideig hiányoztál, utána már nem sok mindent jelentettél. Volt egy idő amikor lenéztelek, amiért Ren bandájában vagy és olyan sok szart elkövetsz, aztán rájöttem, hogy semmi közünk nincs egymáshoz ezért nincs jogom elítélni-

- Tudod mi olyanok vagyunk egymásnak, mint egy család. Számíthatunk egymásra, de emellett nem jó dolgokban találunk örömöt-

- A jó relatív szó- az útra néztem és tudatosult bennem, hogy hamarosan így is az iskolához érünk.

- Tudod, hogy értem. Na mindegy, az a lényeg, hogy mostanában sokat gondolkoztam és arra jutottam, hogy ezek a dolgok nem tesznek boldoggá igazából, és szükségem van egy emberre, aki segít nekem. Te régen mindig annyira sugárzó voltál- picit beharapta a száját, úgy ahogy akkor szoktuk, amikor egy nosztalgiázunk.

- De csak voltam, sajnálom-

Tétován elém állt és kezeit felemelt, majd óvatosan megölelt. Nem az a 'ohdejóhogytalálkoztunk' ölelés volt, hanem az amikor szükségünk van a másikra. Kezeimet a hátára tettem és visszaöleltem.

- Most akkor lehetünk újra barátok?

- Meglátjuk mi lesz, de már vár a családod--biccentettem Ren Davidson felé, ahol az említett személy teljes mértékben lesokkolódva nézett ránk.

Kirázott a hideg.

- Viszlát Alissa Gash- intett mosolyogva a kócos hajú fiú.

- Legyen szép napod Ry! - intettem neki vissza.