29 Rész

506 39 0
                                    

- A törvénykönyv minden idegszála egyenként fog megölni engem- a fejemet Alex vállára hajtom, miközben látom anya arcát, ahogy ordít velem. Vagyis látni fogom, amikor értem jön.

- Most komolyan ilyen pitiáner ügy miatt hoztak be?- nevette el magát Ry. Alex meglöki a vállát.

- Most komolyan, ez az első ’behoztak a rendőrségre’ ügyed? -

- Tudod, én profi vagyok.

- Igen?- vigyolog rá Alexander és körbe mutat a rendőrörsön.

- Ez a ti hibátok- kacsint.

- Ki gondolta volna, hogy velünk kerülsz majd ebbe a helyzetbe- mosolyogtam rá.

- Na, igen, de örülök, hogy így alakult- majd felállt és nyújtózkodott- satnyán futó bagázs.

-------------5 órával korábban -------------

- Nem tudom, mit mondjak, erről a helyről csak szép emlékeim vannak- mondja Ry.

A Fillmore Graves Általános Iskola tetején ültünk. Amennyire ellenszenves a neve, annyira csodálatos hely. Az iskola narancssárga, nagy ablakokkal és az ablakokban vidám rajzokkal és virágokkal. Hátul egy udvar terül el football- és kosárpályával, játszótérrel, sok-sok paddal és fákkal. A portáson kívül most senki nincs az iskolában, mi is csak a tetőn.

- Nekem is, kivéve mikor elestem a betonon és az egész suli jött megcsodálni- mondja Alex.

'Egy tavaszi nap volt és a srácok kosaraztak, akkoriban Alexander nem volt túl jó játékos, és az egyik nagymelák úgy kiütötte a pályáról, mint ahogy egy legyet hessegetünk arrébb. Alexander végig csúszott a pályán, a lábszára vérben uszott és a fejét is beverte. A 6.-os Alex még akkor is próbált kemény maradni, amikor kábult fejjel megpillantotta a véres-koszos lábát. Az egész suli körégyűlt, és úgy nézegették, mint valami ritka csúszómászó lenne. Ezek után bevitték a kórházba. Az anyukája állítása szerint még a kórházban sem sírt, de mikor aznap délután átmentünk Ryjal hozzá, és becsuktuk magunk mögött a szobája ajtaját, Alex könnyes szemekkel nézett ránk.'

- Az borzalmas volt- rázta a fejét Ry.

- Az mindannyiunknak borzalmas volt- értettem vele egyet.

- Ahh, felejtsük is el. Nagyon éhes vagyok, hiányzik a sulis csokiskeksz- nyammogta Ale.

Ryjal összenéztünk és nekünk is folyt a nyálunk érte. A legfenségesebb csokiskekszet lehet kapni a sulimenzáján.

- Hát, akkor szerezzünk- tápászkodott fel Ry.

- Hogy mi?- kérdeztük egyszerre, viszont a fiatalbűnöző csak cinkosan mosolygott ránk.

- Nem, nem- mondta Alexander.

- Nem, nem- mondtam én.

- Alissa ne szórakozz, nem emlékszel? Te vagy az első kistolvajunk- célzott a Skeatleses esetre.

- De az más volt- ellenkeztem.

- Ja, akkor nem voltunk éhesek- ’értett’ velem egyett Alexander.

- Alexander Killi, te seggfej!

- Na, vágjunk bele- mondta Ry és elindult a tűzlétra felé.

- Nincs szükségünk tervre?- kérdeztem.

- Nincs, a portás ki szokkta kapcsolni a riasztót mikor kimegy cigizni, és olyankor elszív 4-5 szálat-hadarja.

- Onnan pedig sima bejutni a konyhára, mert senki nem figyeli a kamerát- folytatja Alex.

ChangeWhere stories live. Discover now