Change

5 Rész

Alissa szemszöge:

Gyere le Kisjézus! Már megint elaludtam. Ha lekésem a buszom, a szüleim előtt imádkozhatom le a szűz angyalt. Felkaptam az asztalomon lévő könyveimet, beledobtam a táskámba. Felvettem a legközelebb lévő tiszta ruhámat és trappoltam le a lépcsőn, a lányok szent és szentségtelen helyére... úgy értem a fürdőbe.Kiszedtem a göndörítő hajpántot, leengedtem a hajam, beraktam a fülpiercingemet és rohantam is elköszönni, drága, egyetlen és csodálatos szüleimtől.

- Jó reggelt és viszlát!- kaptam le egy almát, és viharoztam tovább.

- Alissa Gash! Hova ilyen sietősen?!- állt elém határozott testtartással édesapám.

- Kérlek szépen, le fogom késni a 7:18-ast.- egy pillanatra megenyhültek szigorú vonásai és elmosolyodott.

- Drágám, 6:12 van.

- Az ki van zárva- hőköltem hátra. Megnéztem az órám és igaza volt.

- Nem hiszem el, alhattam volna még fél órát és 5, nem! 6 percet.

- Így jár az, aki szétszórt, és nem figyel semmire. Még arra sem, hogyan viselkedik mások előtt- jelent meg a Törvénykönyv. Úgy értem, az édesanyám.

- Elnézést- hajtottam le fejem.

- Ne kérj elnézést, hanem viselkedj végre. Nem neveltünk meg eléggé, ahhoz, hogy tisztességgel és jó modorral élj?!- csendben maradtam, elszámoltam 10-ig, majd leraktam a táskám és az asztalhoz léptem. Már most a Föld legilletlenebb teremtményének tituláltak... a szüleim. Más a 6:26-os vonatot kési le, én meg a nyugodt reggelem cseszem el. A reggelinél minden jó modoromat elővettem és csendben, egyetlen egy hiba nélkül ettem. Felálltam és odasétáltam anyához elköszönni, de ő csak elfordult. Apa rám nézett, kacsintott egyet, odamentem és karjaiba zártam magam.

- Rossz napja van- mondta szigorú arccal, de meleg és kedves hangon.

- Rossz gyereke van- feleltem, majd elindultam a 7:18-as buszhoz.

Nyugodt határozott léptekkel lépkedtem, fejem felemelve. Ahogy tanították, és még fülhallgatóra sincs szükségem, ahhoz, hogy a saját gondolataimba merüljek. A fehér busz pont most kanyarodott be az utcába, mikor odaérek, pont időben vagyok és nyugodtan feltudok menni. Mivel gyorsjárat, ezért általában van rajta hely, úgy, mint most is. Leültem a harmadik ajtó utáni harmadik székpárhoz, a helyemre. Nyugodtan bámultam ki az ablakon, amikor észrevettem, hogy lassan mindenki elfoglalja a helyét... persze, ezen a buszon mindenki a szokások rabja. Mindig ugyanazok az arcok, csak néha vesz jegyet egy-két futó alak. Ren Davison meg azzal a járattal megy, amelyiket nem kési le, jelen pillanatban ezzel. Leült egy barna hajú lány mellé és elmerült a gondolataiban. A napom nélküle se lenne jó, szóval nem érdekelt,hogy ő, kivel, mikor, és mit csinál. Inkább kiélveztem az egyedül töltött idők maradékát.

- Ma te veszítettél, mi?- huppant le mellén Alex. Nem válaszoltam semmit, csak tovább bámultam ki az ablakon. Mikor leszálltunk a buszról, akkor is csendben sétáltam mellette.

- Na, ma durcizol? -

- Állj le. Azt hiszed, hogy az egész egy nagy verseny, pedig nem. Jelen pillanatban a családi légköröm megegyezik egy vulkánnal, szóval hagyj, ne nevess a nyomoromon!- páran hátrafordultak. Ren Davison felvonta a szemöldökét és végig nézett rajtam. Lepra fattya.

- Oké, -emelte fel a kezét- ez bunkó dolog volt tőlem.

-Szóval sajnálom, tudom, hogy nem kellett volna.-

- Örülök neki, hogy tudod.-

- Alissa, nem szólok be, ha nem viszed bele a hétköznapokba, ezt a modort.-

- Te vagy a második anyám?! Elnevette magát, és oldalba bökött.

- Alex! -

- Hogy beszélsz?! Alexander, kikérem magamnak -javított ki.

- 'Alexander'.-

- Nem! 'Álekzándör'.-

- Jól van. Feladom. - Alexander Killi, az egyik legjobb ember a Földön. Persze, sokat okoskodik, de bármikor tudom utálni vele az embereket, a tanárokat, az összes lélegző valamit. Bármikor folytathatok vele egy 2 személyes vitakört, és mindig van valami meggyőző érve, vagy témája. De egyszerűen annyira szexi, az a tipikus mai fiú, aki mindenkinek bejön... külsőleg. Mondom, sokat okoskodik. A farmere szakadt a térdénél, Harry Potter szemüvege mindenkit elvarázsol, és a szőkés haját folyton hátra haj pántolja. Nem képes elmenni fodrászhoz, hogy levágja azokat a fürtöket. Komolyan, az egyetlen dolog ami taszít benne, az a haja és az állandó bandás pólók.

Lassan felsétáltunk nyelvtan órára. Ez volt az egyik közös óránk. Egész héten maximum 6 közös óránk van, ebből 4 nyelvtan és a maradék a tudomány alapja. Még korán volt, 7:30 is alig múlt el, de már sokan voltak a suliba. Felsétáltunk a negyedik emeletre, fel a keleti szárnyba és egy apró terembe bújtunk be. Rajtunk kívül egyetlen egy lány ült és tanult.

- Ahh, nem akartam ehhez a pokol nyomorához bejönni- nyafogott Alex.

- Ne hisztizz, hanem szenvedj, barátom- mosolyogtam rá.

- Megszólalt a tanár kiszemeltje?

- Sajnálom, hogy a személyemet nem kedvelik az emberek.

- Én bírlak- kacsintott. Ránéztem és figyeltem arcának a vonalát. Megráztam a fejem és csak elnevettem magam. Bolond.

A nap lassan telt, minden óra egy kínszenvedés volt. A lányok tesiórán nyöszörögtek, nincs semmi önfegyelmük?! A fiúk csak perverzségekre gondolnak, az eszük a gatyájukban?! Igen... Nem mondom, hogy nem szeretem az embereket, egyszerűen csak néha felidegesít a létezésük. Van, hogy legszívesebben a női vezetők után kiabálnék, hogy: 'Női sofőr!', vagy a férfiak után, hogy: 'Üres fejű, te hím dög!', de nem teszem, a nevelésem nem engedi. Alex-szal, vagy Anyvel szoktam tölteni a napjaim. Any most sajnos beteg, de egy igazi tünemény. A szüleim szerint, miattuk élek kettészakadva, de nem igaz. Egyszerűen csak tombol bennem a kettőség.-

- Mrs. Gash, ön alszik az órámon?!- hallottam meg egy iszonyú károgás. Na, ebből húzzam ki magam.

------ Újabb rész! Reméljük tetszik, pusszantás! -------