Draco Malfoy a csata után egy idegen házban ébred. Egy fekete hajú lány tornyosúl föléje. Hogyan alakul majd az ő történetük? És milyen titkok derülnek ki a lányról?
Figyelem! Ez egy általam kitalált történet, szóval lehet, hogy pár dolog nem fog e...
Ezeket érzékelte Draco Malfoy, amikor valamikor a csata után megpróbálta kinyitni a szemét. Forgott vele az egész világ. Valami a mellkasára nehezedet, úgy nyomta bele az ágyba, hogy a fiú mozdulni sem tudott. Enyhén megrebegtek a szempillái, beengedtek egy kis fényt Draco látószögébe, a fénnyel együtt pedig beúszott egy homályos kép. Egy fekete hajú lány magasodott fölé, aki éppen csupász mellkasáról mosta le a sebeket, és kötözte be azokat. A fürge ujjai úgy zongoráztak a fiú testén, olyan precízitással látták el faladataikat, mintha megszokott dolguk lett volna. Draco megpróbált felülni, de amint felemelte a fejét a párnáról észveszejtő fájdalom hasított belé. Alig hallotta, hogy mit mond neki a lány, sőt őbelőle is csak foltokat látott. Megsérülhetett tegnap, akkor észre sem vette, most viszont olyan erősen mart belé, hogy azt hitte ott helyben elveszíti az eszméletét. A csata villanásai, zajai cikáztak előtte, a veríték gyöngyökben gördült végig a testén.
- Kérlek, feküdj vissza. - szólt a lány és óvatosan visszanyomta a fiút az ágyba. Draco feje kezdett kitisztulni, ahogy feje megint a puha textilt érintette. Látása kiélesedett, lassan szemügyre vette az ismeretlen lányt.
- Végre felébredtél. Már kezdtem unni magam, így egyedül.- mondta a lány szórakozott hangon és kicsavarta a nedves rongyot. - Nem sokszor van szerencsém látogatókhoz.
Draco csak nyöszörögni tudott, pedig millió kérdés megfogalmazódott benne abban a pillanatban. Mit keres ő ebben a szobában? Egyáltalán hol van? És ki ez a lány? Olyan tompa volt minden, némán elnyílt a szája, de nem jött szó ki rajta.
- Ametis vagyok. - mondta a lány, mintha kitalálta volna a fiú kérdését, majd újból a mellkasa felé helyezte a kendőt. - Én fogok vigyázni rád, tudom, hogy kicsit zavaros, de most pihenned kell. Nem tudom, mennyire emlékszel, de nagy csata volt - mesélte a lány - az édesanyád úgy menekített meg téged, ő hozott ide. Apád...- itt elakadt, a fiú bólintott - meghalt, nagyon sajnálom.
- Ne...- préselte ki magából Dracó - ne sajnáld. - nagy levegőt vett, hogy ereje legyen egy hosszabb kérdéshez - Te is ott voltál a csatában?
- Nem, én nem tudok varázsolni, semmi közöm a Varázsvilághoz. - mondta a lány, közben felállt, hogy új kötszert hozzon. Zavartan matatott lépett oda az egyik fiókhoz, majd elővett egy tiszta rongyot, egy ollót, meg valamit, ami egy kis üvegben lötykölődött.
- Mugli vagy? - kérdezte kétkedve a fiú, talán egy kis gúny és megvetés is keveredett a hangjába.
A lány felsóhajtott, közelebb lépett az ágyhot, és a fiú mellé ült.
- Tudod, ez az utolsó hely, ahol téget keresnének, édesanyád jól döntött, amikor idehozott téged. - olyan mély türelem volt a hangjában, ami arra késztette a fiút, hogy elszégyelje magát. Itt fekszik magatehetetlenül, ez a lány pedig ápolja.
- Hol az anyám? - nyögte ki végül, egy rövid hallgatás után. Ametis nem válaszolt egyből. Óvatosan öntött egy keveset a folyatékból a rongyra, majd akkora darabra vágta azt, amivel körbetekerhette a fiú sebeit. Dracot égette a gyógyszer, megrándult az arca, de nem mondott semmit.
- Nem tudom, eltűnt, miután itthagyott téged. Hamis jeleket szórt el, levédte a helyet, ahol most vagyunk, biztonságba helyezett minket. - a lány felállt, betakarta Dracot, és elindult kifelé a szobából - Mára ennyi izgalom elég is volt, pihenj egy kicsit, lesz még időnk beszélgetni. Az ágy mellett találsz némi ruhát, öltözz fel, ha fázol. - még az ajtóból visszanézett - Aludj jól, a szomszéd szobában leszek, ha kellenék.
Azzal becsukta maga mögött az ajtót. Ott hagyva a fiút a kérdéseivel.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
