Az utolsó

Reggeli Próféta

Dél körül lehetett, amikor felébredtek. A nap már egészen magasan járt az égen. Lassan tápászkodtak fel, a múlt éjjeli eseményektől vegyesen néztek egymásra. A fiú nem szólt semmit, csak megcsókolta Ametist. A csók könnytől volt sós, de reménytől volt édes. Ahogy nézte, amint a lány a mellkasára hajol, Draco újból érezte a reményt. Amikor Ametisre nézett, tudta, hogy minden rendben lesz. Ezzel az ígérettel dölt vissza a párnák közé magával húzva a lányt, s úgy csókolta, hogy Ametis is érezze, mennyire különleges. 

Amikorra végre sikerült kijutniuk a fiú szobájának ajtaján, ami megjegyzem igen nehezen megy, ha minden lépés után csók következik, észrevették, hogy egy újság van az ajtó alá csúsztatva. S mintha ez visszapofozta volna őket a valóságba, amely inkább volt szürke, mint pihe-puha és rózsaszín.

- Hmm, Reggeli Próféta már évek óta nem láttam ilyet.- jegyezte meg a lány,  furcsálva az újság jelenlétét. Elengedte Draco kezét, majd odasétált és felvette a földről. - ,,Megtalálták ! Narcissa Malfoyra tegnap tíz óra körül találtak rá Roxmorc közelében. Fiáról, Draco Malfoyról még mindig nem tudni semmit. Narcissa bár rossz társaságban mutatkozott évekig, férjével és fiával ellentétben ártatlan. A sorsáról a Mágiaügyi Minisztérium fog dönteni a holnapi nap során egy tárgyalás keretén belül."- olvasta fel a lány hangosan. Megrázkódott, ahogy véget ért a hír. A címlapon Narcissa megtépászott képe nézett vissza rá. 

A fiún ezzel ellentétben enyhe megkönnyebbülés hullámzott végig.

- Minden rendben lesz.- fújta ki a levegőt remegve. 

- Nem mehetsz oda- suttogta a lány.- De itt sem maradhatsz örökre, ez sehogy sem élet, Draco. Nem kényszeríthetlek arra, hogy örökre bezárva élj, mit csinálnál itt?

- Mit csinálnánk. Mi. Ketten.- javította ki.- És nem tudom. Tényleg nem maradhatunk itt örökké. De ezt majd megoldjuk. Most az érdekel jobban, hogy ki küldte ezt az újságot, és honnan tudja, hogy itt vagyunk. Nem kapsz azért minden nap ilyent.- mutatott a lány kezében lévő Reggeli Prófétára.