A kezek elárulnak mindent

842 45 5
                                    

Lassan eltelt egy hét, Ametis pedig még mindig nem tudta, hogyan mondja el a fiúnak. Hétvége volt, az október egyre hidegebbé vált. A városban sétáltak, a hangulatos kis utcácskák egészen üresek lettek. Elhaladtak a kirakatok előtt, amelyekben már a halloweeni dekorációk díszelegtek. A városka közepéhez közeledve azonban egy ajtó vágódott ki előttük. A kis fogadóból kiáramlott a finom étel illata és a meleg. S ezzel együtt, mintha csak a Sors keze lett volna, Hermione Granger lépett ki. Amikor meglátta őket, Ameti nyakába borult.

- Jól vagytok? - kérdezte, amikor  elengedte a lányt - Inkább gyertek be, beszélgessünk - vágta rá, választ sem várva. 

Draco megtartotta az ajtót, mig Ametis a terembe lépett, majd követték Hermionet egy rejtettebb asztal irányába. 

- Gratulálunk a kinevezésedhez, Hermione. - mosolygott rá Ametis és lehuppant a zsámolyra.

-  Köszönöm, remélem most már minden rendbejön - mondta Hermione - Veletek mi újság?

Ametis és Draco egymásra néztek.

- Minden renben megy, rég éreztem magam ilyen szabadnak. - mondtam végül Draco.

Ekkor egy pincér jelnt meg az asztalnál. 

- Mit hozhatok? - kérdezte, majd érdeklődve körbenézett.

- Egy forralt bort, legyen szíves. - mondta Hermione.

- Az micsoda? - súgta oda Draco Ametisnek. A lány csak kuncogott.

- Kóstold meg, ízleni fog. - súgta vissza.

- Én is egy olyat kérek. - mondta Draco hangosan a pincérnek.

- És önnek, kisaasszony? - nézett érdeklődve a pincér Ametisre.

- Egy forró csokoládét, köszönöm.

A férfi lejegyzetelt mindent, majd eltűnt az asztalok között. Draco azzal a lendülettel felállt az asztaltól.

- Én meg addig megkeresem a mosdót. - mondta és gyengéd csókot lehelt a lány arcára, amikor felemelkedett. 

Amikor Draco eltűnt a láthatáron, Hermione közelebb húzódott.

- Most tényleg, mi van veletek? - kutatón nézett Ametis szemébe. Ekkor azonban megérkezett a pincér aaz italokkal. Amikor Ametis elé letette a gőzölgő folyadékot, Hermione észrevette, hogy a lány keze a hasán pihen meg. - Ó. Gratulálok. - szólt mosolyogva.

- Draco még nem tudja - mondta Ametis. - Én is gratulálok nektek. - ugyanis amikor Hermione átnyúlt az asztalon, a lány égkövet látott megcsillani a lány kezén. 

- Ron nagyon izgatott lett, amikor kineveztek. - mondta a lány - mindenképpen szerette volna megünnepelni.

Mikor Draco visszatért a lányok cinkosan mosolyogtak egymásra.

- Itt meg mi történt? Megváltottátok a világot öt perc alatt? - kérdezte gyanakvóan Draco.

- Ha te azt tudnád - mosolygott ravaszkásan Hermione.

Draco belkortyolt az italába, majd Ametisre nézett. 

- Minden érdekes mugli dolgot kihagytak a varázsvilágból. - mondta. Mikor Hermionera nézett, rájött, hogy milyen kegyetlen volt az iskolában - Hermione, kérlek bocsáss meg! Olyan borzalmas ember voltam évekig. 

Hermione csak legyintett.

-Szenvedtél te is eleget, Draco. Tegyük túl magunkat rajta. 

Ez mintha a varász mondat lett volna, amely megtörte a feszültséget. Ettől a pillanattól kezdve feloldódott a hangulat (talán a forralt bor is hozzájárult ehhez). 

Mikor hazafele sétáltak kézenfogva. Draco Ametishez fordult.

- Sosem gondoltam volna, hogy Hermionet a barátomnak mondhatom majd. - Majd egy pillanatra megtorpant - Vagyis....az egyetlen barátomnak mondhatom.

Ametis gyengéden átölelte a fiút. Nem szólt semmit, csak szorosan tartotta. 

Ekkor egy pici fény gördült le a lány hátán, bejárta a testét, majd az is körbeölelte a fiút. Draco meglepetten emelte fel a fejét Ametis válláról, majd csodálkozva vette szemügyre a fénycsóvát. A kék ragyogás a lány köldöke körött körözött, majd onnan szaladt tova. 

- Minden rendben? Megint ragyogsz. - símitotta meg Ametis arcát.

- El kell mondanom valamit. - nézett a szemébe a lány. 

Mikor látta Draco arcán a kétségebeesést, inkább csak kimondta.

- Terhes vagyok. - odavezette a fiú kezét a hasához. A hosszú ujjak a pulóveren keresztül is felmelegítették Ametis bőrét.

Csend. Aztán a fiú a karjaiba kapta a lányt. 

- De hát ez csodálatos - kiáltotta Draco a hideg levegőbe - apa leszek! 

A madarak felröppentek, pár ember felé fordult, aztán mosolyogva gratuláltak. Ametis elkacagta magát, majd belefúrta arcát a fiú vállába. 


Az utolsóDonde viven las historias. Descúbrelo ahora