Az utolsó

Ítélet

A lány ott állt Draco előtt és teljes erejével védelmezte őt. Tudta, hogy a fiú arra kérte, ne legyen ott, de nem tehette meg, hogy magára hagyja. Miután a fiú kilépett a kúriából, Ametis utánaszaladt. Amikor meglátta Dracot az esküdtszék előtt ülni, közéjük vetette magát. 

- Kisasszony, fékezze magát! - ordított valaki a tömegből, igen idegesen. 

- Mégis mit képzel ez?! - kérdezte egy másik.

- Hogy jön ez ide, kioktatni minket?! - háborgott egy harmadik is.

Draco meg sem tudott szólalni, csak figyelte, hogy hogyan állja a sarat a lány, mondjuk a dologhoz hozzájárult, hogy miután meglátta Ametist ordítozni kezdett, és némító bűbájt küldtek rá, így aztán akkor sem szólhatott volna, ha akart volna. Abban a pillanatban semmi törékenység nem volt a lányban. Ott állt és őt védelmezte több száz ember ellen.

Hermione Granger is ott állt a teremben, meglepte Ametis heves reagálása, egyrészt nem értette, hogy mit keres a terem közepén, másrészt pedig látta benne a végtelen szeretetet a fiú iránt.  Draco a tekintetével végigpásztázta a termet, majd egy pillanatra megakadt Hermionén. A fiú emlékezett rá, amikor még tetszett neki a lány, azt a sok szörnyűséget viszont sosem tudta megbocsájtani magának. 

- Elég volt! - szólt higgadtan, de határozottan a Miniszter. A tömeg egyből elhallgatott. - Miss Denem, bár lenyűgöző a bátorsága, egyetlen okot mondjon, hogy miért ne végeztessem ki magát és Draco Malfoyt, most azonnal!

Ametis mélyen a szemébe nézett.

- Ha kivégeztet, az gyávaság - szólalt meg, és nem szakította meg a szemkontaktust. A terem egy emberként szisszent fel, hogy nevezheti egy kislány gyávának a Minisztert? - Sok kiváló varázsló meghalt a háborúban, miért kell mégtöbb ártatlannak meghalnia? 

- Mint már mondtam, értékelem a bátorságát, és mint felfedezni vélem, annak ellenére, hogy roppant pofátlanu viselkedik, meglehetősen okos. - a miniszter elismerően bólintott egyet. - De A Malfoy család egy kicsit sem nevezhető ártatlannak. 

- Hány ember halálát okozta ez a fiú itt? - mutatott hátra, ahol Draco ült. - Egyét sem. - hogy mondanivalóját nyomatékosítsa körbenézett a teremben. 

- Granger kisasszony arra kért, legyek kíméletes a Malfoy fiúval, nem tudom, milyen indítékai volt arra, hogy ezt kérje tőlem, de hallgatok rá, egy feltételt azonban mégis szabok. Maga, Margret Denem a Minisztérium szolgálataiba lép. 

A termen suttogás sepert végig. 

- Akkor mégsem végzik ki őket? - kérdezte valaki, már-már csalódottnak tűnő hangon.

- Nem, ha Ms. Denem elfogadja a feltételeket.

- Elfogadom. - szólt habozás nélkül Ametis.

- Draco Malfoy. Az ítéleted egy év az Azkabanban.

Draco érezte, ahogy az őt fogvatartó bűbájok lehullanak róla, Ametis egyenesen hozzá szaladt, és a nyakába ugrott. Draco  utóljára megcsókolta a lányt, mielőtt valaki karon ragadta volna.

- Egy év. - mondta Draco, és reményekkel telien a lány szemébe nézett.

Ametis szomorúan nézett a fiú után, tudta, hogy ez az egy év talán Isten ajándéka, hisz a fiút akár ki is végezhették volna. 

Amikor kifele ment Hermione Granger állta útját.

- Szereted őt, igaz? - kérdezte.

- Mindennél jobban. - válaszolta Ametis. 

- Volt idő, amikor én is szerettem. - tette hozzá Hermione, majd megfordult és elsétált.