Az utolsó

Jaj, te lány

- Gyere, ünnepeljünk. - fogta meg Draco kezét - Ideje megmutatnom, milyen csodás is ez a hely. - terült szét egy izgatott mosoly a lány arcán. Gyorsan beszalad a szobájába és egy nagy köteg kulccsal tért vissza. Draco kezébe adta őket, majd a dobozkájért nyúlt, amit a nagy sietségben elejtett, majd felkapta a tortát az asztalról és megállt a fiú előtt.

- Csak utánad. - mondta vigyorogva, fejével pedig az ajtócska felé intett.

Draco odahajolt a picike zárakhoz, és sorra nyitotta ki azokat, mignem az ajtó nyikorogva ki nem tárult előttük.  Az ajtó mögött egy sor kopott lépcső vezetett fel egy hatalmas terembe. A fiú ámulva nézett körül, a ház még a Malfoy kúriánál is nagyobb, grandiózusabb volt. Lassan sétáltak végig a házban, mindent alaposan megszemlélve. Egy hatalmas társalgóba érkeztek. Csupa bíborvörös kárpit és függöny, fekete bútor, hatalmas bézs kanapé lenyűgöző egyvelege volt. A padló ébenfekete, az ablakok patinásan fehérek voltak, s mégis olyan otthonos volt az egész. 

- Úgy emlékeztem, hogy azt mondták, teljesen tönkrement ez a hely.- ámult a fiú.

- Tönkre is ment. Sok munkába, időbe és pénzbe telt mindent rendbetenni. - felelte a lány és letette a tortát egy fekete asztalra. - Leszaladok, hozok fel pár tányért és evőeszközt a tortához, nyugodtan nézz körül addig.

Draco figyelte a távolodó lány alakját, akaratlanul is az jutott eszébe, hogy milyen szerencsés. Ott volt ez a gyönyörű lány, aki ráadásul látta benne az igazi Dracot, nem ítélkezett felette. Amikor Ametis visszaért a tányérokkal és a kanalakkal, Draco még mindig egy helyben állt. 

- Lenyűgöző ez a hely, igaz? - kérdezte a lány, és letette a torta mellé a frissen hozott dolgokat. 

- Lenyűgöző - mondta Draco Ametist nézve.

A lány oda sétált a kandallóhoz és megfogott pár régi fadarabot, amik ott árválkodtak a tűzhely mellett. Betette a hasábokat a résbe és suttogni kezdett, mire hatalmas lángcsóvákkal égni kezdtek a fadarabok. Pillanatok allatt meleg lett a hatalmas teremben. Mikor megfordult kezében ott díszelgett a kis doboz, amiért ma reggel útnak indult.

- Boldog születésnapot, Draco. - közelebb lépett és átadta a fiúnak szánt ajándékot. 

Draco végigsimított a bársonyos dobozkán, majd a masniért nyúlt és kibontotta; a szalag selymesen szálingózott alá, majd elterült a padlón. A fiú csodálkozva nézett bele a dobozba, számára igen különös tárgy feküdt benne. Ametis látván a fiú zavarodott ábrázatát elnevette magát. 

- Ezt egy nagyon kedves idős bácsi készíti - lépett közelebb a lány, kiemelte a dobozból az ezüstösen csillogó valamit. Egy kis gömb alakú fém tárgy volt, rajta egy pici lyuk. - Ez egy nagyon különleges gömb, ha belenézel látod a csillagos eget, minden ragyogó csillagképpel. - finoman a fiú kezébe helyezte - Nézz bele!

Draco felemelte a gömböt, és belenézett. Látószögét teljesen betöltötte az éjszakai égbolt.

- Köszönöm. Gyönyörű. - mondta, amikor ismét a lány szemébe nézett. 

Nem tudott ennél többet kinyögni, egy csak hatalmas lépéssel átszelte a lány és az őközte levő távolságot. Egy hirtelen mozdulattal a karjaiba kapta a lányt, és egyszer megforgatta a levegőben.

- Jaj, te lány!- sóhajtott.