Az utolsó

Halloween

Október 31-e volt. Nyirkos, ködös idő uralta a tájat. Bent, a meleg szobában Ametis éppen begombolta Draco ingét. A lánynak sikerült elérnie, hogy halloweenre Leia hercegnőnek és Han Solonak öltözzenek a Csillagok háborújából. 

Nemrégiben érkezett hozzájuk egy meghívó. Hermione küldte, és azt állította benne, hogy sok szeretettel várja őket a halloweeni partijukra. 

Ametis kétfelől csigaszerű kontyba tekerte fehér haját. A fehér anyag, amit nem sokkal korábban ő maga varrt tökéletesen illeszkedett alakjához. A szűk felsőrész láttatni engedte a lány gömbölyödő pocakját, annak ellenére is, hogy a kisbaba alig volt egy hónapos.  Igaz, a lány sokkal inkább egy angyalra hasonlított, aki fegyvert szorongat a kezébet. 

(Eltérve a témától, megjegyezném, mint a történet mesélője, hogy Ametis ragaszkodott hozzá, hogy mugli orvosokhoz járjon. Draco pedig ettől jobban félt, mint magától az apai léttől. Nem értette, mit tesz kedvesével, és születendő gyermekével az a sok fura figura, meg mindek használnak olyan érdekesen kinéző tárgyakat. )

Dracon barna nadrág, fehér ing, mellény és fegyveröv díszelgett, a fiú pedig feszengve nézett a tükörképére. Világos szőke haja kissé elütött a jelmeztől.

- Hogyan használhatnak ilyen fegyvereket az emberek? És mi a jó abban, ha minden ruhájuk testhezálló? - fintorgott Draco.

- Draco, kedvesem, az emberek nem tudnak varázsolni, valamivel nekük is meg kell védeniük magukat. - mosolygott Ametis és átkarolta a fiút hátulról - És biztosíthatlak affelől, hogy a testhezálló ruha kíválóan áll rajtad. 

- Biztos, hogy jó ötlet ez? Odamenni? - kérdezte Draco.

- Hermione a barátunk, és már rég nem szórakoztunk egy jót. - bztatta a lány - De ha egy percig is rosszul érzed magad, eljövünk. 

Már egészen este volt, amikor kiléptek a kúria ajtaján. Hermione és Ron Londonban lakott, Draco és Ametis azonban Little Hangletonban éltek, így fejtörést okozott, hogyan érjenek el  ilyen rövid idő alatt a fővárosba. Aztán egyik reggel Ametistnek támadt egy ötlete. 

- Kell lennie valamiféle zsupsz-kulcsnak a fogadóban, ahol Hermionéval találkoztunk. - mondta hirtelen. - Nem juthatott volna el ide másként, Miniszterként nincs ideje utazgatni. Már csak azt kell kiderítenünk, hogy mi az. 

Amikor beléptek a kis fogadóba, rögtön tudták, hogy mi is az a tárgy, amit keresnek. A polc legtetején egy régi, kopottas bögre gyúrószkodott a többi csészével. 

Most is odaléptek a bögérhez, megérintették és megfogták egymás kezét. Mikor kinyitották a szemüket, máris Londonban találták magukat, egy kis kávézóban. Az út túloldalán egy magas téglafalas ház állt. 

- Itt is volnánk. - mosolygott Ametis és nem engedte el Draco kezét. 

Felsétáltak a zöld ajtóhoz és röviden kpogtattak rajta. Pár pillanattal később Hermione nyitotta ki, s széles vigyorral üdvözölte őket. A lány (roppant kreatív módon) boszorkánynak öltözött. 

- Sziasztok! - köszöntötte a firssen érkezetteket - Tetszik a jelmezetek, bár kétlem, hogy valaki is fel fog ismerni rajtam és Harryn kívűl. 

A ház gyönyörű volt, s bár nem volt olyan nagy, mint a Denem-kúria, azért egész tágas volt. A nappaliban vagy húsz jelmezbe öltözött boszorkány és varázsló beszélgetett, táncolt egymással. Amikor Ametis és Draco belépett a szobába, egy pillanatra mintha megfagyott volna a levegő. mintha szellemet láttak volna. Aztán végül Hermione törte meg a csendet. 

- Khm.- köszörülte meg a torkát - Hadd mutassam be nektek Ametist - szólt és átkarolta a lányt.

- Üdvözlök mindenkit - mondta Ametis ragyogó mosollyal, sokan mintha elolvadtak volna ettől a gesztustól. 

- Dracot gondolom, már mind ismeritek - nézett Hermione a többiekre - Barátként érkezett, kérlek, fogadjátok is úgy. 

A hangulat még mindig kissé feszült volt, ám amikor Harry odalépett, hogy köszönjön a vendégeknek, hirtelen, mintha megtört volna a jég. 

- Malfoy - biccentett Harry. A fiú kalóz ruhában volt. - Ametis - nyújtotta kezét a lány felé.

- Potter.

- Szia - köszönt Ametis, majd kényelmetlen csend támadt.

Ezt a csendet Ginny érkezése törte meg. A lány macsának öltözött, és úgy somfordált Harry hátához, hogy azt senki sem hallotta. 

- Ugyan már, ez egy parti, emberek, érezzük jól magunkat. - mondat vidáman - Italt? 

- Nem kérek, köszönöm. - mondta Ametis.

- Gyerünk, csak egyet - győzködte a vörös hajú lány. 

Ametis nevetve rázta a fejét.

- Nem lehet - szólt, majd óvatosan megsimította a hasát.

- Ó - Ginny szemei hatalmasra kerekedtek, és megteltek ragyogással - Harry, kérlek ne légy mogorva egy kisbaba jelentlétében -  szólt a fiúhoz és belekarolt - Gyertek bennebb.- mondta az ajtóban álldogáló Draconak és Ametisnek. 

Bevezette őket a nappali közepébe, majd egy sárga kanapé felé intett.

- Üljetek csak le - mondta, majd ő maga egy fotelbe huppant. Harry ennek karfáján foglalt helyet. 

Épp hogy belesüppedtek a puha okker anyagba, Ron és Hermione bukkant fel a tömegből. 

- Hát itt vagytok. Látom, Ginny a kezébe vette a dolgokat. - mosolygott Hermione és finoman oldalba bökte Ront.

- Örülök, hogy meglátogattatok minket - eröltetett mosolyt az arcára ő is. 

Ron és Hermione is leültek. 

- Sosem gondoltam volna, hogy így talalákozunk újra - mondta Harry és Dracora nézett.

- Azt igazat megvallva, én sem. - válaszolta a fiú.

- Sok minden változott - szólt oda Ron. Hangja vádló volt, és fájdalom csillant benne.

- Én is megváltoztam - mondta türelmesen Draco. Előre tudta, hogy lesz egy pár kellemetlen beszélgetése az est folyamán. Ametis megszorította a kezét.

- Elég legyen, Ron - szólt rá Hermione - Draco ma a vendégünk. Erről nem nyitok vitát.

- Tudod, mit tettek veled, Hermione - vágott vissza neki a fiú.

- Ron, kérlek - mondta Ginny is - Draco nem tehet semmiről, már rég nem az a kisfiú, aki az iskolában volt, te se legyél az. 

- Nem érted ezt Ginny, ez az ember csak pusztítani tud.

Ametis enyhén világítani kezdett, mintha a gyermek jelezni szerette volna, hogy ő is ott van, és senki sem beszélhet így az apukájáról. Hirtelen mindenki elcsendesedett.

- Ez az ember életet teremtett - szólt Ametis - Nem tudom, hogy mi a közös multatok, de én megismertem Dracot, és mégis szeretem. - a ragyogás lassan eltűnt. 

- Sok hibát követtem el - mondta Draco - És megértem, ha nem bocsájtjátok meg nekem, de igyekszem olyan életet élni, hogy senki se sérüljön meg. 

Az est további részében mintha feloldódott volna a társaság. A lányok jól megértették egymást, a fiúk néha szúrós szemekkel mustrálták a másikat, de végülis megbocsájtottak Draconak.