Az utolsó

A lány alig csukta be maga után a bejárati ajtót, máris kopogtattak rajta. a héten már másodjára történik ez, valahogyan rossz előérzettel fordult megint az ajtó irányába. 

- Kinyitni! - dörömbölt valaki, a lány számára teljesen ismeretlen hang. 

Ametis óvatosan nyúlt az ajtó felé, a küszöbön két alakot pillantott meg.

- Hozza ide Draco Malfoyt !- parancsolta az egyik.

- Tudjuk, hogy itt van! Ne is próbálja meg tagadni!- szólt bele a másik.

A lány hátán gyöngyözött a hideg veríték. Vajon honnan tudtám meg, hogy itt tartózkodik a fiú? Hirtelen olyan kétségbeesés lett úrrá rajta, hogy nagyon nagy önuralmába került megőrizni a hidegvérét.

- Kik maguk, ha szabad kérdeznem? Mit keresne itt Lucius Malfoy fia, hisz én is csak eléldegélek itt, nem kell több baj a fejemre. - a lány arca rezzenéstelen maradt.

- Nem sokkal ezelőtt látták, ebből a házból jött ki, és ide is ment vissza. Tudomásom szerint még mindig itt tartózkodik. Addja ki, a törvény nevében! 

Ametis csak megrázta a fejét, mire a két idegen erősen megragadták a karját, és a háta mögé csavarták.

A fiú kilépett a szobából. 

- Ne bántsák ! - szólt rájuk élesen.

- Neked ebbe semmi beleszólásod sincs.- mondta az egyik nyugodt hangon.

- Little Hangleton, a Denem birtok, érdekes választás.- hümmögött a másik. - És te kislány? Miért rejtegetsz egy bűnözőt?

- A nevem nem kislány. - nézet megvetően rájuk Ametis. - Ametis Jones. - szinte köpte a szavakat.

- Ametis Jones, szép név, bár nekem a Margret Denem jobban tetszik- nézett a lányra. A levegő mintha megfagyott volna a szobában. A lánynak fogalma sem volt, honnan jött rá az idegen fickó. Azt tudta, hogy a báttya miatt keresték, de azt nem, hogy ilyen részletesen utána néztek a dolgoknak.- Állnévnek persze tökéletes. Margret Denem, az utolsó, aki tovább viszi a Gomold vérvonalat. Ráadásul milyen fiatal. - néztek össze cinkosan a férfiak - Miért rejteget a cselédszállón egy bűnözőt, Margret kedves?

- Ő nem bűnöző! Nem tett semmit! - ordította a lány kétségbeesetten.

- A Sötét Nagyúrat szolgálta. - jelentette ki hűvösen az egyik.

- Biztosan, piros lézerkarddal, rohamosztagos sisakkal a fején, boldogan állt Darth Vader mellé a sötét oldalra.- gúnyolódott a lány. A szavai üres tekinteteket váltottak ki. Szóval, ezek a majmok nem vágták a Star Warsot.- Uraim! Aki maguk előtt áll, egy gyerek, akinek a szava fikarcnyit sem számított, és nem ölt meg senkit sem. Maguk biztosan öltek már, és mégsem kerültek a Azkabanba.

- Magából egyszer még kiváló ügyvéd válik, Margret. Csak vigyázzon a formás ki fenekére, mert most már biztosan tudjuk, hogy él, és azt is, hogy hol tartózkodik.- fenyegetően nézett a lányra- Hozzd a fiút!- szólt rá a másikra.

Az alak elindult Draco felé, de a lány nem hagyta ilyen könnyen magát. Tekintetéve szinte lyukatégetett a férfiak hátába.

- Exmemoriam!- ordította.

.

A két férfi elment. Elfeljtettek mindent, mintha semmi sem történt volna. Azonban Ametis tudta, hogy mostantól minden megváltozik majd. 

- Miért mentél ki a házból?- kérdezte a lány kimérten. 

- Miért titkoltad el, hogy a családneved Denem?- hallgatás volt a válasz.- Na pont ezért. Mert kiváncsi vagyok.

A lány kifújta a levegőt. Lerogyott a padlóra. 

- Az idősebb Tom Denemet elcsábította Merope Gomold, egy szerelmi bájitallal. Amikor a nő tehetbe esett, arra számított, férje bájital nélkül is szeretni fogja, de az ott hagyta őt. Mikor megszületett a bátyám, azt mondták Merope belehalt a szülésbe, de ez hazugság volt. Elbújt.

- De te nem vagy vérszerinti Denem?

- Nem, csak anyám nem akarta a Gomold nevet, szégyelte magát a báttya miatt, akkoriban őt Denemnek hívták, szóval nekem is ezt kell viselnem. Nem tudom ki volt az apám. Anyám is hamar meghalt, sosem kérdezhettem meg tőle. 

- Rowle.- szólalt meg a fiú. A lány nem tudta, hogy állítja vagy kérdezi. - Nem én találtam ki ezt a nevet álmomban.

- Tom Rowle Denem. A bátyám. Vagyis félig a bátyám.

- Azt mondtad, hogy pár éve meghalt.

- Számomra igen.

- Értem. Már csak egy kérdésem van.

- Csak egy?- hitetlenkedett a lány.

- Miért a cselédszállón lakunk? - lány annyira meglepődött, hogy elnevette magát a buta kérdésen.

- Mert túl feltünő lett volna, ha egy rohadt nagy házban ébredsz fel. Hamarabb kéredezősködni kezdtél volna. Mind kettőnknek vannak csontvázak a szekrényében. Ezért nem ítéltelek el téged.- elhallgatott.- Mellesleg, boldog születésnapot! - lepett a fiúhoz, adott egy gyors puszit az arácra.