Az utolsó

Jelentőségteljes dolgok

Narcissában egészen addig nem tudatosult a helyzet, amig ki nem mondta.

- Terhes vagy.

Ametis szeme nagyra nyílt.

- H..hogyan? - kérdezte.

Narcissa viszont, ahelyett, hogy válaszolt volna, szoros ölelésbe zárta a lányt. 

- Azt hittem, sosem fog megtörténni. Egy szabad jövő kezdete. 

- Nem értem. - nézett zavarodottan Narcissa szemébe.

- Amikor életre kel a jel, az azt jelenti, hogy megfogant a gyermek. 

Ekkor Draco lépett a terembe.

- Jó reggelt! - szólt mosolyogva - Mi folyik itt?

Ametis jelentőségteljesen Narcissara nézett. 

- Én megyek is. - mondta Narcissa, és ellépett a lánytól - Hamarosan indulok. 

- Nem maradsz még? - kérdezte Draco, amikor anyja őt is átölelte.

- Nem, fiam. - símogatta meg Draco arcát - Mennem kell.

A nő a szobája felé igyekezett, hogy kevés holmiját összeszedje. Gyors menekülése azonban inkább szólt annak, hogy magára hagyja fiát Ametissel. 

- Minden rendben? - Draco megérintette a lány arcát.

Ametis bólogatott, majd mosolyra húzta az ajkait. Szorosan átölelte Dracot és finom csókot nyomott a fiú ajkaira. 

Nem sokkal később mind ott álltak az ajtóban. Narcissa a búcsúnál először Draco szemeibe, majd Ametisébe nézett, bár nem tudták egymásról, hogy a másik számára mit jelentett ez a pillantás. 

Amikor Draco becsukta az ajtót, Ametishez szólt.

- Az anyám mindig is értett ahhoz, hogy megkavarja a dolgokat. - mondta, majd látva Ametis arckifejezését, elkacagta magát, majd hozzátette - persze, mindig ő mondja ki a jelentőségteljes dolgokat.

- Bizony - mondta Ametis, a fiú pedig egy pillanatra elgondolkozott, hogy mit mondhatott az anyja a lánynak.

 *

Amtis nem tudta, mihez kezdjen. Gyermeket vár. De ez nem tudatosult benne addig, amig egyedül nem maradt egy pillanatra. Ott állt a tükör előtt. Nem voltak kétségei, tudta, hogy szeretné, és azt is tudta, hogy Draco is szeretné majd. De egy ilyent dolgot nem lehet csak úgy közölni az ember fiával. 

*

Draco az ágyon feküdt, a plafont bámulta. Ametist várta, aki éppen zuhanyozni volt a fürdőben. A zsebében ott lapult a piciny fém karika. Biztos volt abban, hogy feleségül akarja venni Ametist, és biztos volt abban is, hogy a lány igent mondana. Persze egy ilyen kérdést nem lehet csak úgy feltenni valakinek. És ott volt az a dolog is, hogy talán sosem lehet gyermekük. A fiúban felötlött a kép, milyen csodálatos anyukája lehetne Ametis a gyermekeinek.

Ametis kilépett a fürdőből, a hálóingét viselte. A lány gyönyörű volt a csipkés fehér anyagban, mint egy szent, aki éppen hozzá ereszkedett le a Mennyből. A lány a fiú mellé feküdt, mosolyogva nézett a szemébe. 

Pár percig nem szóltak semmit, csak egymás szemébe néztek Végül Draco törte meg a csendet. 

- Nem beszéltünk róla. De sajnálom - finoman megcirógatta a lány arcát - egy másik életben varázslatos édesanya leszel, kedvesem. 

Ametis meglepődött, erre a témára egyáltalán nem számított.

- Draco...

- Nem szeretnélek gyötörni ezzel. - mondta és megcsókolta a lányt - Nem szeretlek kevésébé ettől.

- Draco... -Ametis számára szinte komikus volt, hogy a fiú nem hagyja, hogy szóhoz jusson. Aztán az jutott eszébe, talán nem is baj. Nem így kéne közölnie. Végül csak annyit mondott - én is szeretlek.