Az utolsó

Hermione Granger

- Nem mehetsz el!- mondta határozottan a fiú.- Nem érdekel, ha meglátnak biztosan nem engednek csak úgy el! - kérlelte kétségbeesetten Ametist. A tárgyalás napja volt, s mivel a fiú semmiképpen sem léphetett ki a házból, a lány akart helyette intézkedni. Draco tudta, hogy ő semmiképp nem lehet jelen a tárgyaláson, de a gondolat, hogy a lány egyedül megy oda még inkább kikészítette. 

- Márpedig én megyek! Nincs vita! - a lány hangján érezni lehetett, hogy ezzel a témával kapcsolatban nem akar vitatkozni. Adott egy gyors búcsúcsókot Draconak és kilépett az ajtón. Hiába élt évekig egyedül, ez az elválás számára olyan volt, mintha kicsit meghalt volna. 

.

A lány belépett a hatalmas terembe, ami tele volt emberekkel. Sokan voltak kíváncsiak Narcissa tárgyalására, mégtöbben pedig a halálát kívánták. Ametist rosszullét környékezte. Tudta, hogy semmiképpen nem lehet megúszni egy ilyen ítéletet. Éppen ülő helyet keresett magának, amikor egy göndör lány állt meg előtte. Ametis tudta, hogy kicsoda, pedig életében nem látta még. 

- Nocsak, nocsak, Ms. Denem. - mondta gúnyosan a lány. 

- Ennyire nem sikerült elrejtőzöm az elmúlt években?-kérdezte Ametis, hangjában nem volt gúny, inkább csak mellékesen, szinte magának jegyezte meg - Tán nem Hermione Granger az akivel szemben állok?- nézett rá a lányra. 

- Személyesen - bólintott Hermione - Mrs. Malfoy tárgyalására jött?

- Black - javította ki Ametis. - Most már Narcissa Black. 

- A lényegen nem változtat az, hogyan hívják. - tette hozzá Hermione - Bűnös, az egész családja az. 

- Sajnos igen szűklátókörüségre tesz tanúbizonyságot ez a kijelentés, Ms. Granger.

- Igen? - kérdezte Hermione és felhajtotta ingének ujját, alóla kikandikált a heg: Sárvér. 

- Sajnálom, minden háborúban vannak áldozatok. Narcissa pont olyan áldozata a háborúnak, mint ön. 

Hermiona egy percig nem szólt egy szót sem.

- Adja fel magát!

- Mi? - Ametis döbbenten állt.

- Ha Draco ide áll, a miniszter elé, talán megussza 10 hónappal, ha nem...akár éveket kaphat. Vagy ami rosszabb...

- Megölik. - fejezte be a mondatot Ametis. 

- Feltételezem, rájött, hogy az újságot is én küldtem. Tudja, látom Dracoban a jót, pont úgy, mint ön. Segíteni akarok, bár ő nem segített rajtam, amikor szükség lett volna rá. 

Közben megkezdődhetett a tárgyalás, de Ametisnek fel sem tűnt. Csak a tömeget átordító ítéletre kapta fel a fejét. 

- Narcissa Malfoy - jelentette ki erős hangon a Miniszter.

- Black- szűrte ki a fogai között, alig hallhatóan Ametis.

- 4 hónap az Azkabanban! - hozták meg a végső ítéletet.