Az utolsó

Véres angyal

Ametis haja egyre fakóbb lett az erős varázslattól. Mezitelen lába és fehér ruhája tocsogott a vérben. Úgy feküdt ott mint egy igazi angyal. Vagy legalábbis Draco Malfoy annak látta.

- Most már engedd el! Nem látod, mit tettél? - ordította a fiú a férfinak, segélykérően Hermionéra nézett. 

Ametis még mindig a földön feküdt. Haja szétterült körülötte.

- Amint felébred elmehet. - mondta Hermione remegő hangon, a férfire nézett megerősítésként, de az olyannyira sokkos állapotban volt, hogy csak bólintani tudott. . A lány is megrémült a látottaktól.

- Nem. - szólt egy hang Hermione mögül. Kingsley Shacklebolt lépett hirtelen a szobába. - Miss Granger ne kelljen emlékeztessem, hogy én döntök a maga helyzetéről is. Én azt mondom kár lenne elpazarolni egy ilyen tehetséget, kitudja talán a holtak feltámasztására is képes a lány. Végülis Mr. Malfoyt félholt állapotból gyógyította meg.

- Kérem, Mr. Shacklebolt. Nem tudjuk a következményeket, a Denem lány majdnem belehalt ebbe is, még mindig nem ébredt fel. A többiek pedig meghaltak. - borult ki Hermione.

- Ne! Ha kiengednek ezután és Dracot is, akkor megteszem. Megpróbálok feltámasztani egy halottad. - Ametis szinte áttetsző volt, amikor megjelent az ajtóban.

- Ügyes kislány. - mosolyodott el Kingsley Shacklebolt. - Ha megteszed, akkor szabadok vagytok.

- Ametis...kérlek- susogta Draco.

- Ezt most az egyszer muszáj.

.

A lány egy halott előtt térdelt. A tenyerét a testre helyezte és erősen koncentrált. Arra gondolt, hogy hamarosan szabadok lesznek. Halottat nem lehet feltámasztani csak úgy, s mivel úgysem sikerül biztos elengedik őket.

Az előzőekből tanulva mindenki az üvegfal mögé sorakozott.

A vakító fény hamarosan megint ellepte a szobát, a holttest fölemelkedett, mint Draco az előbb. Ametisnek ezuttal egyszerűbben ment, könnyebben tudta kezelni a hatalmas erőt, mint elsőre. A lány érezte a testből áradó sötétséget. Lassan csörgedezni kezdett Ametis orrából a vér, a haja pedig egészen kifehéredett. Már éppen abbahagyta volna, amit éppen csinál, amikor egy vakító energia löket ledöntötte a lábairól. A holttest szeme pedig felpattant.

Az üveg mögött álló csapat egy emberként rohant a szobába. Draco Ametishez szaladt, a többieket pedig inkább a feltámasztott halott érdekelte.

- Gratulálok, Miss Denem! - mosolygott Kingsley Shacklebolt a lányra. - Kérem vigyék el, Mr. Rochester a gyógyulóba. - intett az őröknek.

- Akkor... mi most mennénk! - húzta fel Draco a varázsló lányt a földről és indultak is ki az ajtón.

- Csak lassa a testtel, Mr. Malfoy! Nem mehetnek csak így el! - szólt Kingsley.

- De hát megígérte! - ordított rá Ametis.

- Mert azt hittem nem sikerül. De így, nos szükségünk van Miss Denem képességeire.

- Ezt nem hallgatom tovább! Nem látja milyen erővel játszadozunk ? - kiáltotta ezuttal Hermione. Előkapta a varázspálcáját és átkot küldött a társaságra. - Szaladjatok! - kiáltotta Ametisnek és Draconak.

- De...- akadékoskodott Draco.

- Menjetek, megoldom. - mondta Hermione.

- Köszönöm. - a fiú karjaiba kapta az erőtlen lányt.

.

A fiú óvatosan befektette a lányt az ágyába. Már szeptember vége volt, több időt töltöttek a rácsok mögött, mint azt Draco képzelte volna. Lassan minden pirosba, sárgába, narancsba öltözött odakinn. Újra itt voltak a Denem kúria biztonságában. Bár lehet, hogy nem sokáig. Ha Hermionénak nem sikerül a terve, akkor nagy bajban lesznek megint.

Draco befeküdt a lány mellé és hallgatta az erőtlen szuszogását, amíg el nem nyomta az álom.