Az utolsó

Csak egy pillanatra

- Hol tanultál meg főzni? - érdeklődött a lány, miközben beszívta a finom reggeli illatát.

- Tudom, hogy sosem feltételeznék rólam az emberek, de gyerekként sokat játszodtam a konyhában. Olyan nyugod hely volt, sehol máshol nem volt olyan kellemes az egész házban. Az volt az egyetlen hely, ami otthonosnak volt mondható.

- Kedves történet. Az ételnek pedig remek illata van. 

Draco a lányra mosolygott, majd a serpenyőből a tányérokra tette az ételt. 

- Így ni. - tette le Ametis elé. Megvárta, hogy a lány megkóstolja, majd az elégedett mosolyt látva az arcán ő maga is nekilátott.

- Tele vagy meglepetésekkel, Draco. - mondta a lány. 

- Tudod, sokan nem ezt mondanák. 

- Tudod, sokan nem ismernek téged.

- Senki sem ismer. - a tányérról a lányra nézett - csak te

.

Aznap délután tortát sütöttek. Estére csupa liszt volt minden a konyhában. Feldíszítették az egész lakást, Draco születésnapjára.  Közben megfeletkeztek minderől, aznap este csak ők volt egymásnak. 

.

Másnap kora reggel Ametis sok idő óta először kilépett a házból. A fiú még biztosan mélyen aludt, gondolta, megjárja, mielőtt felébredne. Csak egy apróságért ment be a városba, amit Draconak szánt születésnapjára. 

Draco Malfoy nem tudott nyugodni a gondolattól, hogy a lány titkol előle valamit. Hallotta elmenni a lányt, de nem ment utána. Az ágyában feküdt és mind csak az a zöld ajtó járt a fejébe. 

Ha a kis zöld ajtó ténylegesen a pincébe vezet, akkor miért volt elrejtve egy fetmény mögé és miért van lezárva? Igen, utánna nézett, a kis ajtót három zár is védte és még véletlenül sem volt egyik sem nyitva.

A fiú már kisérletet tett arra, hogy megkeresse a pálcáját és kinyissa vele az ajtót, de hiába kutatott, semmit sem talált. Se kulcsot, se pálcát. A bejárat fele tekintett, amire éppe rálátott a nyitott szobaajtótól.

Talán, ha kinézne...csak egy percre is. Nagyon kísértette a gondolat, hogy kilépjen a lakásból.

- Nem.- Mondta magának hangosan. - Veszélyes.

De csak egy pillanatra...Biztatta a másik fele. Az nem ártana senkinek, ugye? Csak kinéz, nem is lép ki az ajtón. A frisslevegő talán jót tesz.

Végül nem tudott parancsolni magának, s úgy ahogy volt elindult az ajtó felé. Arra számított, hogy zárva lesz, így aztán meglepődött, mikor az első lökésre kitárult. Tudta, hogy Ametis bízik benne, és nem akart neki csalódást okozni, de annyira hajtotta a vágy, hogy mégis kilépett az ajtón. Meztelen talpa a harmatos fűvet súrolta.

Tett egy lépést.

Majd még egyet.

Szembe fordult a házzal, da az annyira hatalmas volt, hogy hátrálnia kellett ahhoz, hogy az egészet befogadhassa. Egy óriási birtokon állt magányosan az épület. Draco hirtelen azt sem tudta, mihez kezdjen.