Vegyünk két igaz barátot. Adjunk az egyikhez egy kis hírnevet, a másikhoz egy csipetnyi önbizalomhiányt. Hogy mit kapunk, ha a kettőt összekeverjük? Jó sűrű bonyodalmat.
A főszereplő Brad Simpson újra találkozik egy rég nem látott baráttal.
Lesz sz...
Dél körül Lizy nagy nehezen kikecmergett az ágyából, és közölte, hogy éhes, menjünk reggelizni. Napok óta akkor nevettem először. Egész délután beszélgettünk, nevettünk.
-Tudod Lizy, mégis csak örülök, hogy te lettél a szobatársam.
-Igazán? Pedig nagyon utáltál. Tűz és víz vagyunk. - kacsintott.
-Igen, de talán éppen ez a jó. Mióta megismertelek, sok mindent csináltam, ami nélküled meg sem fordult volna a fejemben.
-Te pedig ügyesen féken tartasz engem. Szerintem mi legjobb barátnők is lehetnénk?
Már éppen mondtam volna, hogy szerintem is, mikor megláttam az arcán a huncut grimaszt, ami olyan volt mintha egy nagyon beképzelt srác épp randira hívna, így inkább a párnacsatát választottam.
Lizy megcsinálta a sminkem és a hajam. Azt írta, hogy ne öltözzek ki, ami jól is jött, mert így önmagam lehettem. Egyáltalán nem akartam magamat másnak mutatni előtte. Felvettem egy testszínű harisnyát, egy drappos színű rövid szoknyát, kék színű inget, rá egy világos kötött pulcsit, fekete cipőt, és végül a sötétkék kabátomat, hiszen december volt.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ezután következett a katasztrófa. Üresen találtam a kontaktlencsés dobozomat.
-Nem lehet, hogy pont most fogyott el! Ez nem történhet meg velem.
Lizy odafordított a tükör elé, az arcomat fürkészte.
-A szemüveg jobban kiemeli a személyiségedet. Így látszik, hogy mennyire okos, kreatív, szorgalmas és érzékeny vagy.
Megöleltem Lizyt. Most először éreztem igazán úgy, hogy igaz barátok vagyunk.
-Hát akkor sok sikert! Rád fogok gondolni egész este. - búcsúzott.
Még egyszer megöleltem, majd kiléptem az ajtón. Ekkor jutott csak eszembe Brad legidegesítőbb szokása: mindig késik. Lehet, hogy még az épületben kéne várnom egy kicsit, nem kint a sötétben. De mégsem. Bíznom kell benne. Talán érek még neki annyit, hogy ne hagyjon az utcán megfagyni.
Így is lett. Egy perccel később, mikor a parkolóba értem, már ott támasztotta egy fekete Dacia Duster oldalát. Mosolygott, de nem mozdult. Csak nem képzelte, hogy majd én kezdeményezek? Vagy éppen ez a trükk? Rábír, hogy adjam fel a duzzogást? Legalább fél percig csak álltunk és néztünk egymás szemébe. Végül feladta, és hozzám lépett, átölelt. Nem vettem ki a kezemet a zsebemből, így részben viszonzatlan maradt, de azért a fejemet ráhajtottam a vállára. Éreztem a forró leheletét a nyakamon. Lassan elengedett, majd belém karolt, és az ajtóhoz vezetett. Beszálltunk.
-Nagyjából másfél órát fogunk utazni, szóval, ha szeretnél, nyugodtan aludhatsz.
Eleinte nem akartak lecsukódni a szemeim, némán figyeltem, ahogy vezet. Úgy ki volt pirulva, mintha melege lenne, pedig valószínűleg csak nagyon izgult. A duzzogásom ellenére úgy döntöttem, hogy bátorítom kicsit.
