Brad Simpson - A többi csak zaj...

26-Önbizalom

Bár kiengedtek minket a kórházból négy nap után, mindketten óvatosságra lettünk intve, hiszen még egyikünk sokkoló okozta sérülései, és Brad vágása sem gyógyult be, sőt, még én is időnként megszédültem. Azonban vissza kellett térnünk az életünkbe. Bradre várt a munka, új videoclipet forgattak, nekem pedig be kellett hoznom a lemaradásomat az egyetemen. A következő három hétben annyira elfoglaltak voltunk, hogy csak pár naponta néhány percet tudtunk telefonon beszélni. Még a hétvégék sem voltak rá alkalmasak, hogy találkozzunk, mert az ösztöndíjam miatt önkéntes szociális munkát kellett végeznem. Nagyon kimerített a rengeteg teendő, féltem, Brad megharagszik majd, amiért elhanyagolom. Mindyvel, Robinnal, és Lilyvel egyre erősödött a jó kapcsolat. Fel is ütötte a fejét egy rosszmájú pletyka, miszerint Mindy zsarol minket. Engem nem különösebben érdekelt, mert az utóbbi időben eléggé hozzá szoktam, de Lizyt bosszantotta, hogy hazugságokat susmorognak rólunk. Egy focista srácot még sípcsonton is rúgott, mikor utánunk szólt a folyosón, hogy Mindy seggnyalói. Mindezek ellenére egy asztalnál ültünk az ebédlőben, beszélgettünk a folyosón. Lizyt azzal nyugtattuk, hogy előbb vagy utóbb minden pletykát megunnak. Eközben a modellügynökségnél is le kellett mondanom egy megbeszélt fotózást, már sejtettem, hogy a suli mellett az sem fog nagyon menni.

Két héttel később, egy péntek reggelen Austin lépett mellém, miközben az órámra igyekeztem. Úgy tettem, mintha észre se venném, csak mentem tovább határozottan.

- Figyelj Gerda, tudom, hogy inkább kihagynád, de muszáj beszélnem veled.

Megálltam, és rosszallóan ránéztem. Féltem megint mi lesz belőle, ha mi szóba elegyedünk.

- Tudom, hogy nem kellett volna, hogy megcsókoljalak, ezért jóvátételként elintéztem, hogy ezen a hétvégén én dolgozok helyetted.

- Erre semmi szükség!

- De igenis van.

- Rendben. Ahogy akarod, de nekem szebb bocsánatkérés lenne, ha megtennéd, hogy befejezed Mindy piszkálását.

Nagyon jól esett az arcán megjelenő keserű fintor. Kedvenc időtöltésétől akartam megfosztani. De pillanatnyi tétovázás után beleegyezett.

- Akkor hát jó munkát a hétvégén! -kárörvendően odavillantottam egy mosolyt, majd ott hagytam.

Kaptam az alkalmon, és úgy döntöttem, meglátogatom Bradet a hétvégén. A szombatot próbával töltötték, de az este a miénk volt. Foglaltunk hotelszobát, hogy kettesben maradhassunk. Olyan hihetetlenül jól alakultak a dolgok, hogy már előre éreztem, valami közbe fog jönni, mert ennyi szerencse nem jár egy hétvégére. Meg sem lepődtem, hogy Brad csalódott arccal várt a vasútállomáson.

- Na mi jött közbe? -sóhajtottam, miközben magához ölelt.

- Joe, a menedzserünk telefonált, hogy még ma be kell fejeznünk a klippünket. Szóval irány a stúdió. Félek, hogy egész éjszaka ott leszek, de velem jöhetsz, ha akarsz.

- Még szép, hogy veled megyek. Nem azért utaztam ide, hogy egyedül nézegessem egy hotelszoba falait.

Taxival a stúdióhoz mentünk, ahol javában zajlott a forgatás. Arra számítottam, hogy a srácokkal találkozok, de helyettük egy lány jelent meg, akiről már abban a percben sejtettem, hogy meg fogja keseríteni az életemet. Rajtam átnézve Brad nyakába ugrott, és szánalmasan negédes hangon nyivákolta a fülébe, hogy mennyire örül, hogy folytathatják a közös munkát. Csak mikor végre leakaszkodott róla, akkor fogtam fel, hogy ki is ő valójában. A világhírű angol énekesnő, Cindy Wolf állt előttem.

- Bemutatom Cindyt, -szólt Brad - vele készítjük az új számunkat. Cindy, ő pedig a barátnőm, Gerda.

Úgy megfagyott a levegő köztünk, miközben kezet ráztunk, hogy jégcsákánnyal is alig lehetett volna áthatolni rajta. Nagyon megrémített, csak az járt a fejemben, hogy ő tökéletesen Brad esete: megnyerő személyiség, hatalmas mosoly, barna haj, és az egésznek a tetejébe még egy népszerű énekesnő is. Különös módon, mégis úgy éreztem, mintha őt még jobban felkavarná ez a találkozás. Nem csak sejtettem, hanem biztosra tudtam, hogy tetszik neki Brad. De egyáltalán nem elkeseredett, hanem inkább bosszúszomjas volt a tekintete. Sikerült egy újabb ellenséget akaratomon kívül begyűjteni. De már nem volt mit tenni. Fel kellett vennem a harcot, és megküzdeni azért, ami az enyém.