Brad Simpson - A többi csak zaj...

24-Szabadulás

Alig pár óra alvás után Brad ébresztett fel.

- Baj van?

- Jön valaki. -suttogta, és szorosabban magához ölelt.

- Félek, mi vár még ránk. Miért nem mentenek ki innen?

- Minden rendben lesz. -próbált nyugtatni, de hallottam a hangjában éppen azt a rettegést, ami engem is átjárt.

Ekkor csikorogva kinyílt az ajtó, belépett egy férfi, utasított minket, hogy kövessük. Végig mentünk a folyosón, és bevitt abba a helyiségbe, ahol este is voltunk. Pescod már ott várt ránk. Idegesnek tűnt, sejtettem, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő akarja.

- Új információt kaptunk az apádtól. -kezdte vérfagyasztóan halk és rideg hangon. - Azt állította némi rágyakorolt nyomás hatására, hogy vészhelyzet esetére elárulta a fiúnak a kódot, amire szükségünk van.

A másik férfi közben összebilincselte, majd egy vaslánchoz erősítette a csuklónkat, ami a plafonról lógott le. Szinte lábujjhegyen kellett állnom, amitől a bilincs belemart a bőrömbe. De nem volt időm a fizikai fájdalmakkal törődni. Pescod Bradhez lépett.

- Igaz, hogy tudod a kódot?

Brad lesütött szemmel bólintott.

- Hát akkor itt az ideje, hogy megadd.

Elé tolta a laptopot.

- Nem fogom megadni.

- Azt hiszed van választásod? -rontott neki. - Azt hiszed nem kínozlak halálra, ha szórakozol velem?

Elővette a sokkolót, és ezúttal Bradre támadt vele.

- Neee! Hagyja békén! -sikítottam.

Kaján vigyorral hozzám lépett, és végighúzta a kezeit az oldalamon.

- Tudom, hogy mi a gyengéd. Tudom, mitől fogsz besokallni.

Mögém lépett, először a karjaimat, a derekamat simította végig. A hideg rázott az érintéséről. A könnyeimmel küszködtem, de el kellett rejtenem, nem akartam, hogy Brad úgy érezze, meg kell mentenie. Megfogta a csípőmet, és magához húzott. Közben tovább hergelte Bradet.

- Meg tudlak érteni, tényleg gyönyörű nő lett belőle. Szívesen elszórakoznék kicsit vele. Bizonyára ő is élvezné.

- Ne merjen hozzá nyúlni! -sokallt be.

- Azt mondod? Pedig én szívesen csinálnék neki egy kisbabát. -mondta a hasamat simogatva. Csak nevetett rajta, ahogy Brad dühében a vasláncot rángatta.

- Add meg a kódot, és békén hagyom.

Lassan, körülményesen kigombolta a nadrágom, majd az ingemet is elkezdte.

- Ne hallgass rá! -szipogtam. -Én kibírom, bármit is csináljon velem. Tényleg!

Megszakadt a szívem, mikor Brad kétségbe esett szemeibe néztem. Éreztem, mekkora gyötrelmet okoz neki, hogy végig kell néznie, mit művel velem.

Hirtelen egy hatalmas dörrenés hallatszott valahonnan az épület egy másik részéből. Pescod dühödten lökött el magától, majd kiviharzott a helyiségből. Pár pillanattal később két Interpol ügynök osont be. Egy szó nélkül letörték a bilincseinket, és intettek, hogy csendben kövessük őket. Végigosontunk a folyosón, de az egyik sarkon belefutottunk az ellenség karjaiba.

- Menjetek arra, mi feltartjuk őket.

Nem volt időnk gondolkodni se, csak befordultunk, amerre az ügynök mutatott. Egy sötét, szűk, nyirkos alagútban találtuk magunkat, hamarosan teljesen sötét is lett. Brad kitapogatta a kezemet, és szorosan megmarkolta.