Vegyünk két igaz barátot. Adjunk az egyikhez egy kis hírnevet, a másikhoz egy csipetnyi önbizalomhiányt. Hogy mit kapunk, ha a kettőt összekeverjük? Jó sűrű bonyodalmat.
A főszereplő Brad Simpson újra találkozik egy rég nem látott baráttal.
Lesz sz...
Pár perc után kaptam csak észbe, hogy az ölében ülök. Azt hiszem az arcom elárulhatta a gondolataimat, mert levette rólam a kezeit. Visszaültem a helyemre. Brad is felállt.
- Kimegyek a mosdóba kicsit rendbe szedni magam.
Nem pont így képzeltem el a bocsánatkérését. Azt hittem, poénnal üti majd el a dolgot. Arra aztán meg végképp nem számítottam, hogy még sírni is fog. Úgy látszik, tévedtem. Mégis fontos vagyok neki. Fel sem tudtam fogni. Ez volt életemben az első alkalom, hogy valaki ezt éreztette velem. Neki miért nem vagyok láthatatlan, mint általában másoknak? Talán mert őt engedtem eddig egyedül közel a lelkemhez? Azt hiszem mások csak egy szürke, átlagos jókislányt látnak. Brad azt éreztette velem, hogy ez nem igaz, igenis több rejtőzik a felszín alatt.
Visszajött, leült a helyére. Rám mosolygott. Elnevettem magam. Látszott, mekkora tehertől szabadult meg. Elhatároztam, hogy nem büntetem tovább, hanem minden erőmmel azon leszek, hogy az este hátralévő része mosolyogva teljen.
- Szerintem már rég kihűlt a teád. - mondtam. -És még itt a harmadik is.
A harmadik bögre teát azért rendeltük mindig, mert egy kevés, de kettő sok lett volna, így elfeleztünk egyet.
- Mesélj magadról. Annyi mindenről lemaradtam. - mondta.
-Hát... Annyira nem izgalmas az életem. Most klasszika-filológiát tanulok Oxfordban. - elnevettem magam, mikor megláttam a teljes értetlenséget az arcán. - Irodalmi szövegeket tanulmányozunk, rendszerezünk. Tudod mennyire szeretek olvasni.
- Persze, hogy tudom. Annyiszor olvastál fel nekem.
- Te meg annyiszor nem is figyeltél oda rá.
Mindketten nevettünk. Rengeteg emlék éledt újjá bennünk.
- És a szüleid?- kérdezte. - Anyáék nem meséltek róluk mostanában.
-Másfél évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy beismerik nekem, hogy csak örökbe fogadtak, és mivel már felnőtt vagyok, ők elvégezték a dolgukat. Majd Új-Zélandra költöztek. Mindig mondtam, hogy nem igazán szülőnek valók. Sajnos igazam volt.
-Sajnálom. De ugye valaki melletted volt ezután?
Megráztam a fejem.
- Megbirkóztam vele egyedül is. Látod, bejutottam az egyetemre is.
-Bárcsak melletted lettem volna.
-Már nem számít. Most van egy legjobb barátnőm, Lizy, és most visszakaptalak téged is. Sőt tegnap majdnem csókolóztam a suli leghelyesebb pasijával. -az ajkamba haraptam. Bárcsak ezt már ne mondtam volna ki.
- Biztosan össze fog jönni vele. Okos vagy és szép. Kinek ne kellenél? - tettette az érdektelent.
- Nem lesz köztünk semmi. Durva volt velem az este. Ő rontott el mindent. Miért kellett ilyen erőszakosan rám másznia? Miért gondolja, hogy a lányoknak csak az a dolguk, hogy szórakoztassák őt??
Rázúdítottam szegény Bradre mindent, ami előző este óta bennem lapult.
- Ugye nem hagytad, hogy bántson?
- Nem, dehogy. Ellöktem, és elrohantam. Szegény kereshetett magának másik buta libát.
- Csakis azt érdemli, téged biztosan nem.
Egy ideig mindketten csendben ittuk a teánkat. Végül én törtem meg a csendet.
- Lizy az elmúlt hetekben annyi interjút mutatott, hogy úgy érzem, én mindent tudok rólad. Kivéve egy dolgot, amit profin titkolsz: jársz valakivel?
Zavarba hoztam. Látszott, hogy rosszul érinti a kérdés.
- Egyrészt a rengeteg utazás és távollét miatt nem igazán jött össze, másrészt mert senki olyat nem ismertem meg, akinél úgy éreztem, hogy tényleg önmagamért szeret. Általában éppen elég, hogy van némi hírnevem.
- Tökéletesen megértelek. Én eddig csak olyan fiúkkal voltam, akik kihasználtak. Általánosban házi írásra, gimiben önfényezésre, az egyetemen meg úgy tűnik, túlfűtött csődörök játékszer leszek.
- Nem leszel. Nem hagyom. Többet érdemelsz ennél. Olyan valakit, aki felismeri és megbecsüli az értékeidet. Aki kész áldozatot hozni érted, és odafigyelni rád. Aki minden nap elmondja, mennyire szeret... - nem vitte le a hangsúlyt, de nem is folytatta.
Pedig mindketten tudtuk, mi következik: Aki olyan, mint Brad Simpson.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Elszédített a gondolat, hogy esetleg többet is akar tőlem barátságnál. Gyorsan elhessegettem ezt az érzést. Hiszen az lehetetlen. Ő a legeslegjobb barátom. Mintha a testvérem lenne. Biztosan nem tudna belém szeretni.
Témát váltott.
- Eljöhetnél valamikor egy koncertünkre úgy is, hogy nem sírod végig.
- Azt hittem, nem vetted észre. Sajnálom.
- Az én hibám volt, de örülné, ha mosolyogva is énekelhetné neked. Habár azt most is megtehetem. Anyuék nincsenek otthon, üres a ház, senkit se zavarnánk vele. Még Jesset is magukkal vitték.
A telefonomra néztem, lassan kilenc óra volt.
-Túlfáradt leszel, hogy vezess.
- Akkor nem vezetek. Aludj nálunk, majd holnap visszaviszlek Oxfordba.
Meglepett, nem hittem volna, hogy az elmúlt néhány óra megpróbáltatásai után még az éjszakát is velem akarja tölteni. De olyan reménykedve nézett rám, hogy nem volt szívem nemet mondani.
