Vegyünk két igaz barátot. Adjunk az egyikhez egy kis hírnevet, a másikhoz egy csipetnyi önbizalomhiányt. Hogy mit kapunk, ha a kettőt összekeverjük? Jó sűrű bonyodalmat.
A főszereplő Brad Simpson újra találkozik egy rég nem látott baráttal.
Lesz sz...
Az eső hangjára ébredtem másnap reggel. Az ablakból figyeltem az ébredező nagyvárost.
- Jó reggelt édes! -mondta Brad, miközben átölelt.
- Azt hiszem, meg kéne beszélnünk néhány dolgot.
- Maradjon a kettőnk titka, ami történt az este?- kérdezte.
- Először is, akkor most nem vagyunk együtt, ugye?- éreztem, hogy ez a mondatom fáj neki.
- Gondolom, te nem akarod, szóval maradjunk csak barátok.
- Dehogynem akarom!! Csak... Tudod, hogy nehezen bízok meg az emberekben. Először az igazi, majd a nevelő szüleim mondtak le rólam, szerintem nem olyan meglepő, hogy félek valakihez ennyire kötődni.
- Nincs semmi baj. -simogatta a hajam. - Mondtam, csak lépésről lépésre. Egyelőre maradjon minden csak köztünk, és majd ha kész vagy rá, elmondjuk nekik. Így jó?
- Szóval akkor most együtt vagyunk? Mint egy igazi pár?
- Azt hiszem, igen. A barátnőm vagy. -annyira édesen mondta ki, majd elolvadtam. - Ami azt jelenti, hogy most megcsókolhatlak. -és már ért is össze a szánk.
A paplan alatt összebújva órákig ültünk az ablak előtti kanapén, és néztük, ahogy próbálja az eső tisztára mosni Londont.
Tizenegy óra körül megszólalt Brad telefonja. Tristan kérte, hogy most már menjünk vissza, mert még lenne dolguk, mielőtt holnap mindenki hazamegy a családjához.
Brad megfogta a pulcsimat.
- Száraz. -és rám adta.
Elfordult, ő is felöltözött. Ahogy felém nézett újra, láttam, hogy nyitva van az öve. Hiszen együtt járunk, miért ne tehetném? Odaléptem hozzá, és lassan bekapcsoltam.
- Jobban örülnék, ha kifelé kapcsolnád. -duruzsolta a fülembe.
- Majd legközelebb. -haraptam az ajkamba. -Most mennünk kell.
A nap hátralévő részében olvastam, tévéztem, míg a fiúk dolgoztak. Aznap este utoljára együtt vacsorázott a társaság, szerencsére nem került szóba semmi velem és Braddel kapcsolatos kérdés. Arra tippeltem, hogy Brad megkérhette őket erre. Nagyon későn feküdtünk le, kicsit sajnáltam, hogy már nem jutott időnk kettesben is beszélgetni, de összebújva aludni sem volt rossz.
Másnap reggeli után azonnal indultunk, mert Bradet várták haza a szülei. Egész úton zenét hallgattunk, és régi közös emlékeket idéztünk fel. Délután egy óra volt, mire megérkeztünk az egyetem parkolójába.
- Nekünk már csak ezen a héten kell bejárnunk, utána kezdőik a téli szünet.
- Hol töltöd a karácsonyt? - kérdezte.
- Azt hiszem az idős néni házában (akitől szobát bérlek) egyedül, mert ő elutazik a családjához.
- Kizárt dolog!!! Akkor máris szólok Anyáéknak, hogy számítsanak plusz egy főre. Az egész szünetet töltheted nálunk. Szilveszter előtt egy nappal már csak a miénk lesz a ház, mert Anya és Apa a nagynénémékhez utaznak pár napra, Natalie pedig a barátja családjához.
- De ugye még nekik sem mondjuk el, hogy együtt vagyunk?
- De az ünnepek után már bevallhatom nekik? Tudod, hogy utálok titkolózni előttük.
- Persze. - mosolyogtam. Jó érzés volt, hogy ő fel akarja vállalni, hogy velem van.
Nehéz volt a búcsú, bár tudtuk, hogy nemsokára újra találkozunk. Még utoljára megcsókolt, aztán szétváltak az útjaink.
Lizynek részletesen beszámoltam mindenről, ami a héten történt. És persze neki megmondtam, hogy együtt vagyunk Braddel, megígérte, hogy titokban tartja.
- Jut eszembe, -mondta.- történt egy s más itt is, mialatt Londonban voltál. Austin összeverekedett miattad egy végzős focista sráccal, aki a folyosón fennhangon arról beszélt, hogy te igazából egy ribanc vagy, csak a stréber jelmez mögé bújsz. Szerencsére nem járt arra se felügyelő, se tanár, úgyhogy mindketten megúszták néhány zúzódással az egészet. Viszont azóta mindenki erről beszél.
- Bárcsak sosem találkoztunk volna.
- Ha még egyszer zaklat, mondd meg egyszerűen neki hogy együtt vagy Braddel, szóval kopjon le!
Másnap, ahogy beléptem az aulába, éreztem, hogy minden szem rám tapad.
- Nincs saját életük, amivel törődhetnének? Miért kell mindig mások után szimatolniuk?
- Ajjaj! Ott jön szembe az igazi baj. Ő Mindy, Austin volt barátnője. Azt pletykálják, hogy miattad szakított vele.
Úgy vonult felénk, a két plázacica barátnőjével az oldalán, mintha ő lenne a suli királynője.
- Szóval te lennél az a híres kis stréber. A csini kis pofiddal teljesen behálóztad Austint, de sajnos nincs közös jövőtök. Nem vagy velünk egy súlycsoport, te nem tudnál eleget tenni a vágyainak. De semmi gáz, majd felébred ebből a rózsaszín álomból, és rájön, mennyire hiányzok neki.
- Szegény elég hamar vissza kell, hogy menjen majd hozzád, -utánoztam a stílusát. - mert van barátom. Méghozzá egy nagyon gazdag srác, így bizonyára nem lep meg, hogy nagy visszalépés lenne nekem Austin. De nincs baj, legyetek csak boldogok együtt. Én nem állok az utatokba.
- Ha nem bánod, most mennénk tanulni. - mosolygott Lizy. - A mi apánk sajnos nem tudja lefizetni a dékánt.
Láttam Mindy arcán, hogy ez már övön aluli volt, és tudtam, hogy még csúnyán meg fogunk fizetni, amiért újat húztunk vele, de nem érdekelt. Nevetve összenéztünk Lizyvel, és dívák módjára elvonultuk.
Magunkra csuktuk a mosdó ajtaját, sírtunk a nevetéstől.
- Nagyon jól csináltad, csajszi! -mondta Lizy.
- De most retteghetünk Mindy bosszújától. Sajnálom, hogy téged is belerángattalak.
- Viccelsz? Végre történik valami izgis. Fél éve ezt várom. Csak azt nem gondoltam volna, hogy éppen te leszel a középpontjában.
Még aznap délután sikerült belefutnom Austinba az uszodában. A medence szélén ült. Nagy levegőt vettem, és leültem mellé.
- Figyelj, elég zűrös, ami kettőnk között történt és nekem nem is túl jó élmény. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki ilyen módszerekkel közeledjen hozzám. Szeretném, ha nem próbálkoznál többet.
- Igaz, hogy van barátod?
- Igen, igaz, és nagyon szeretem.
- Akkor tényleg vége, több orrot nem török be érted.
Felállt, és elment. El sem hittem, de egy pillanatra megsajnáltam. Talán nem is akart egyszer sem bántani, csak eddig mindig Mindyhez hasonló lányokkal járt, akiknél így kell udvarolni? Mindenesetre arra egyértelműen rájöttem, hogy nem az én esetem, nekem Brad személyisége a tökéletes. Csak vele akarok lenni, többé nem kell senki más.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
