Vegyünk két igaz barátot. Adjunk az egyikhez egy kis hírnevet, a másikhoz egy csipetnyi önbizalomhiányt. Hogy mit kapunk, ha a kettőt összekeverjük? Jó sűrű bonyodalmat.
A főszereplő Brad Simpson újra találkozik egy rég nem látott baráttal.
Lesz sz...
Mindkettőnknek négy napot kellett a kórházban tölteni, amit mikor először meghallottam, legszívesebben kiugrottam volna az ablakon. De mivel csökkent a fejfájásom, és egyre ritkábban szédültem meg, már a második napot is szinte végig Brad mellett tölthettem. Nagyon lehangolt volt, és bár sosem panaszkodott, tudtam, hogy fájdalmai vannak. Először híreket olvastam neki, amitől csak még rosszabb lett a kedve, így hát róla szóló fanfictiont kerestem, mert azzal általában meg tudtam nevettetni. Elég nyálas, csöpögős, és nagyon lehetetlen történetet találtam, amitől végre kicsit javult a hangulata. Kora délután megjött Connor és James látogatóba. Körülbelül egy órát töltöttek vele, aztán átjöttek hozzám is.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Mit olvasol? -kérdezte mosolyogva Connor.
- Neil Gaiman Csillagpor című könyvét. Ez az egyik kedvenc történetem.
- És hogy van a fejed? -kérdezte James. -Brad mondta, hogy agyrázkódásod volt.
- Igen, de már sokkal jobban vagyok. Bradért jobban aggódok, még mindig nagyon fáj az oldala.
- Érdekes, ő éppen hogy érted aggódik jobban. -mosolygott.
- Nem haragszik rám?
- Miért tenné? Hiszen nem a te hibád volt.
- Nem, de olyan közömbös velem.
James és Connor sokatmondó pillantást váltottak.
- Valószínűleg inkább sérti az egóját, hogy ilyen kiszolgáltatott állapotban látod. A te szemedben ő a hős akar lenni. Nem akarja, hogy sajnáld őt.
- De hát mi mást tehetnék?
- Tereld el a figyelmét! -javasolta Connor.
- Egész nap azt próbáltam. De ugyanolyan morcos maradt.
- Adj neki időt. Majd rendbe jön.
Reméltem, hogy igazuk van. Nem akartam, hogy ilyen rosszkedvű maradjon. Miután a srácok elmentek, vissza mentem Bradhez.
- Unatkozom. -morogta.
- Én is. -lehuppantam mellé az ágyra. -De van egy jó hírem. Amíg a fiúk itt voltak, beszéltem anyukáddal. Nemsokára itt lesz. Nagyon aggódott érted, szóval nézd el neki az idegességét.
- Köszönöm, hogy felhívtad. Én nem tudtam volna elmondani, hogy mi történt. És magadról szóltál?
- Mégis kinek? Értem csak te aggódnál.
- Tudod, hogy ez nem igaz. Mi a helyzet Lizyvel? Azt hittem, barátnők vagytok.
- Azt hiszem, igen. De... Nem is tudom, szerinted tényleg érdekelné, mi van velem?
- Hogy lehetsz ennyire önbizalomhiányos? Gyönyörű vagy, okos, intelligens, kedves, téged mindenki imádna, ha megadnád az esélyt, hogy megismerjenek. De te inkább bezárkózol a csigaházadba.
