Brad Simpson - A többi csak zaj...

3-Múló harag

Már csak egy koncert volt hátra a The vamps turnéjából. Tudtam, hogy utána Bradnek tengernyi ideje lesz, csak abban nem voltam biztos, hogy rám fecsérli-e majd. Egyfolytában a telefonomat figyeltem, remélve, hogy írt. De két napja semmi.

Az ebédlő felé tartottunk Lizyvel, mikor megállított minket egy harmadéves csaj.

-Halika csajszik! Pénteken buli lesz, Lizy te persze meg vagy hívva. Te meg Gerda Rowen vagy? Austin Course rámparancsolt, hogy vegyelek fel a listára. Szóval eljössz vagy sem, én átadtam a meghívást. Na csáó! - Hátra dobta hosszú szőke haját, és úgy vonult el, mint valami szupersztár.

Leesett az állam. Megjegyezte a nevemet. És még a bulira is meghívat?

-Tudod, hogy a srác egy hete dobta a barátnőjét? Én kihasználnám ezt a bulit a helyedben.

-Ugyan már! -nevettem. - Nem gondolod komolyan, hogy van esélyem nála?? Péntekig majd felszed valami puccos pompomlányt. Engem meg meg sem fog ismerni.

Este feküdtem már az ágyamban, mikor jelezte a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Brad írt. A gyomrom bukfencezett egyet.

Szia! Remélem nem zavarlak. Mit szólnál, ha szombaton érted mennék délután?

Megbeszéltük, hogy négyre a suli parkolójába jön, de arra nem volt hajlandó válaszolni, hogy hová visz majd. Csak annyit mondott, hogy nem kell elegánsnak lennem.

Megint lajhár módjára vánszorogtak a napok. Végül elérkezett a péntek este. Lizy kölcsön adta a rövid, passzos sötétkék ruháját, de csak tornacipőt voltam hajlandó felvenni hozzá. Magassarkúban csak még kényelmetlenebbül éreztem volna magam. Amúgy is inkább maradtam volna a szobánkban filmet nézni, forró teát inni egy jó meleg pulcsiban.

A buli az egyik végzős srác házában volt. Üvöltő zene, rengeteg alkohol. Pontosan így képzeltem el egy házibulit. Már javában táncoltak odabent, mikor megérkeztünk.

-Gyertek, cicuskák! Van még itt hely!- mondta egy srác az ajtóból.

-Fogd be, Stuart! Már nem járunk!

Ő volt Lizy ex focista pasija. Egy hónap után kidobta, mert rájött, hogy egy másik lányt is fűz a háta mögött. A jelenlegi is itt kellett, hogy legyen a bulin.

És már jött is felénk a szuperjóképű Will, átölelte Lizyt, olyan heves csókolózásba kezdtek, hogy úgy döntöttem, inkább elmegyek italért. Az ebédlőbe lépve éppen szemtanúja lehettem, ahogy egy srác egy antik kinézetű vázába pisil.

-Tedd azt le, de azonnal, te idióta!- kiabálta Austin, és odébb lökte.

Felém fordult. Elmosolyodott. Elém lépett, megfogta a vállaimat, és odanyomott a falhoz. De mielőtt megcsókolhatott volna eltoltam magamtól.

-Mi bajod? Te nem ezért jöttél? Gondoltam elszórakoztathatnánk egymást. Rengeteg szoba van ebben a házban.

Nagyon nem tetszett ez a stílus. Mégis mit képzel magáról? Megint felém lépett, elkapta mindkét karomat.

-Szórakoztasd magadat! -azzal kirántottam a kezem, és sarkon fordultam.

Meg sem álltam a szobámig. Írtam egy sms-t Lizynek, hogy ne keressen.

Nagyon dühös voltam. Hogy viselkedhet valaki így? És én meg hogy lehettem ekkora barom. Hogy hihettem, hogy lenne nála esélyem. Neki csak egy játszótárs kellett. És ehhez pont én vagyok a tökéletes balek? Hát azt elfelejtheti. Nincs az a pénz, amiért ezek után lefeküdnék vele. Mégis mennyi buta liba bedől neki. Azt hiszik, ettől lesznek valakik. Ha tényleg ez az ára, akkor én inkább láthatatlan maradok.

Hirtelen bevillant valami. Betolakodott a fejembe egy kósza gondolat. Két hatalmas barna szemet láttam, meg göndör hajtincseket. Bradley? Komolyan ő jut most az eszembe? Nem is tudom... Lehet, hogy most vele lenne a legjobb beszélgetni. Régen mindig ő hallgatott meg, mikor rossz kedvem volt. Bárcsak most is így lenne. Már nem érdekelt, mennyire haragudtam rá. Hallani akartam, ahogy megnyugtat, majd felvidít. Egy pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy felhívom, de szerencsére még idejében visszatért a józan eszem. Nem akartam ennyire könnyen megbocsátani. Tudnia kellett, mennyire megbántott.

Másnap reggel átmente az egyetem uszodájába. Teljesen egyedül voltam, mivel a többség épp a tegnap éjszakát pihente ki. Nagyjából tíz hosszt úszhattam le, mikor megláttam, hogy világít a telóm a medence melletti padon. Kimásztam a vízből, megtörölköztem, és megnéztem az üzenetet. Brad írt. Meglepett, hogy inkább örömmel, mint haraggal tölt el a gondolata.

Akkor négykor várlak a parkolóban. Öltözz melegen!

Nagyon jól esett ez az üzenet. Csak ekkor gondoltam bele, hogy milyen lehet ez az ő szemszögéből, mennyire aggaszthatja a ma estekimenetele. Nem akartam volna az ő helyében lenni sem. Nehéz dolog jóvátenni a hibáinkat.