Brad Simpson - A többi csak zaj...

30-Félek

Már március első hetében jártunk, mikor végre megint együtt tölthettem egy hétvégét Braddel, és ez volt az utolsó az angliai turnéjuk előtt. Bár minden pillanatot kihasználtunk, végig rányomta a bélyegét a hangulatunkra, hogy ezután hetekig nem fogunk találkozni. Csupán az jelentett némi vigaszt, hogy a turné végére meghívott Brad. A terv szerint a Cambridge-i és a londoni koncertjükre velük tartok, majd a négy pihenő napot az európai turnéjuk előtt Braddel töltöm Birminghamben. De addig még egy hónapot kellett várni.

Viszonylag zökkenőmentesen eltelt a március. Mindy kiköltözött Amerikába, így Robin és Lily már csak Lizyvel és velem töltötte az idejét. Kellemesen csalódtam bennük, sokkal jobb társaságnak bizonyultak, mint azt korábban gondoltam volna. Lizy terve, mi szerint mi leszünk a legnépszerűbbek a suliban, nagyszerűen haladt. A medencés bulija hatalmas sikert aratott. Végül sokkal többen jöttek el, mint ahány meghívó ki lett osztva. Engem egész este nem hagytak menekülni a rivaldafényből. Sokan faggattak Bradről, meg hogy mikor jön el a The Vamps az egyik egyetemi bulira, de már sokan csak úgy önmagamért is megkerestek beszélgetni. Mikor bekapcsolták a Can We Dance című The Vamps számot, hirtelen minden tekintet rám szegeződött. Olyan esetlennek éreztem magam, ahogy ott álltam bikiniben, még sosem figyelt rám egyszerre ennyi ember csak rám. A fiúk a medencéből oda kiabáltak, hogy ugorjak be közéjük. Mikor megráztam a fejem, elkezdtek kórusban bíztatni, hogy tegyem meg. Végül odaléptem az ugródeszkához, és egy elegáns fejest ugrottam tapsvihar és füttyögés kíséretében. Lassan kezdtem hozzászokni, hogy folyton a középpontba kerültem. Ha elkezdtem valamiről beszélni, azonnal körém gyűltek, vagy csendben maradtak, hogy halljanak. Megdöbbentett, mennyire megváltozott rólam az emberek véleménye csupán pár hét alatt, és már szinte nem is kérdeztek Bradről, már én magam is elég népszerű lettem, hogy keressék a társaságomat. Pedig egyáltalán nem illettem a nagymenők közé. Stréberesen öltöztem, a hajamat titkárnősen hátratűzve hordtam, mégis úgy tűnt, inkább az egyéniségem részének látják, soha egyetlen bántást sem kaptam érte. A fiúktól viszont Lizy volt kénytelen megvédeni, hiszen jó néhány meg akart kaparintani magának, mint valami trófeát. Nekik hála gyakran eszembe jutott, mekkora szerencsém is van Braddel. Furcsa volt még magamnak is beismerni, de most már nem csak az együtt töltött idő, de a szex is hiányzott Braddel. Már olyan felszabadultan tudtam élvezni, és szinte minden gátlásomat képes voltam levetkőzni, erre most a turné miatt egyáltalán nem kapok belőle.

Már csak egy hét volt az utazásomig, mikor egyik reggel kellemetlen dolog történt. Arra ébredtem, hogy hányingerem van, és kimelegedtem. Hiába mértük meg, nem volt lázam, még csak hőemelkedésem se. De mire indulnom kellett az első órámra, már semmi bajom sem volt. Reméltem, hogy csak egy kis gyomorrontás volt, és nem leszek beteg az utazásra. Sajnos az elmúlt hetekben gyakran rám jöttek hasonló rosszullétek. Egyszer ki kellett mennem egy előadásról, olyan hányinger fogott el. Néha pedig hajnalban ébredtem arra, hogy kivert a víz, és sírni lenne kedvem. Ez a késztetés a sírásra gyakorta megesett. Indokolatlan helyzetekben is rám jött, és alig tudtam visszafogni. Pedig nem volt rá semmilyen különösebb indokom. Nagyon csalódtam volna, ha nem tudok elmenni, ezért inkább úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Brad kibírhatatlanul hiányzott már. De szerencsére az indulás reggelére úgy éreztem, teljesen rendbe jöttem. Vonattal utaztam Cambridgebe, hogy este már ott lehessek a srácok koncertjén. Fantasztikus volt találkozni Braddel, átölelni, megcsókolni, csak a többieket zavarta, mert ők se látták a barátnőjüket hetek óta. Másnap hatalmas izgatottság csillogott a szemükben, miközben a turné legnagyobb koncertjére, a londonira készültek. Brad számára nagyon fontos kifejező eszköz az érintés, a fizikai kontaktus, így könnyedén le tudom olvasni, milyen hangulata van ez alapján. Aznap szinte ki sem engedett a karjai közül. Én nem vagyok ennyire ölelgetős, vagyis inkább egyáltalán nem is szeretem, ha hozzám érnek, de Bradtől természetesen elviselem, sőt szeretem is, mert eláruljak az érzéseit. Jól esett aznap is a folyamatos ölelgetése, rájöttem, mennyire megszerettem idő közben az érintését.