Brad Simpson - A többi csak zaj...

34-A Hold megleste

A fiúk birminghami koncertje után egy pár napos pihenő következett. Brad és én a városban maradtunk, természetesen Brad szüleinél. Nagyon izgatott voltam Rebecca örökbefogadása miatt, mindenben segíteni akartam Natalienak. Elvállaltuk például, hogy megvesszük a bútorokat a szobájába.

- Most jön a kedvencem. -vigyorgott Brad a bútorbolt közepén. -Ki kell választanunk a matracot az ágyához.

És már bele is huppant háttal az egyik matrac közepébe.

- Kipróbálod?

- Nem akarom. Hülyének fognak nézni.

- Most viccelsz? Különben hogy választod ki, melyik a legkényelmesebb?

- Utána olvastam.

- Nem leptél meg. -csóválta a fejét. -Nem is feltételeztem, hogy nem fogod tudományos alapon is alátámasztani a választásodat.

- Mivel a kisgyerekek gerincvonalának alakja még nem szilárdul meg, ezért lefekvéskor a gerincoszlopuk kiegyenesedik. Ezért fontos, hogy viszonylag kemény, de rugalmas ágyon aludjanak.

- Kemény, de rugalmas? Hát ez nem az, úgyhogy jöhet is a következő.

Átfeküdt egy másikra, majd egy harmadikra, negyedikre, és egy ötödikre is.

- Na, ez talán olyasmi, mint amilyenről beszéltél.

- Biztos vagy benne?

- Nem. Éppen ezért fogod te s kipróbálni. -és már rántott is oda maga mellé. Ott landoltam mellette egy ágyon egy bolt kellős közepén.

- Na milyen? -nevetett.

- A barátom? Rendkívül gyerekes.

- Ha-ha. Nagyon vicces. Szerinted az nem gyerekes, hogy nem akarod kipróbálni? -és elkezdte csikizni a derekam.

- Brad! Ki fognak rakni! Azonnal hagyd abba! -de nem tudtam abbahagyni a nevetést.

Végül háromórányi vásárlás után végre sikerült kijutnunk a boltból. Szinte mindent megvettünk Rebecca szobájához. Fáradtan, de nagyon elégedetten értünk vissza a házba, részben azért, mert mindent megvettünk, amit akartunk, de azért is, mert jól éreztük magunkat közben együtt.

Egy vidám családi vacsora után Brad szüleivel végre megint kettesben maradtunk, visszavonultunk a szobájába.

- Tudod, mi az, amit már nagyon régen nem csináltunk?

- Öhm... Nem fogócskáztunk úgy a lakásban, hogy közben mindent levertünk és összetörtünk?

- Igazad van, azt sem csináltuk már egy ideje. -nevetett. -De nem erre gondoltam.

Odalépett a polcához, és levett egy öreg, kopott könyvet, amit jól ismertem. Beatrix Potter Nyúl Péter kalandjai című könyve volt az. Meg sem tudnám számlálni, hányszor olvastam fel neki belőle. Ezt jobban szerette, mint például a Charles Dickens regényeket, hiszen mégiscsak mese volt. 

- Régen nem olvastad már fel nekem. Van kedved?

- Persze, hogy van.

Leültem az ágyra, ő pedig mellém feküdt, és az ölembe hajtotta a fejét.

- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy kisnyúl...

Előtörtek belőlem az emlékek, ahogy hallgattam Brad ismerős szuszogását. Már szinteel is felejtettem, mennyire szerettem felolvasni neki.