Pusztai Kamilla, a vidéken töltött gimnáziumi évek után visszatér a fővárosba, hogy unokatestvéreivel, Liával és Dalmával megkezdjék egyetemi tanulmányaikat. A sok vita, rohanás és veszekedés üldözte el Kamillát vidékre a nagyanyjához, így naivan a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem tudom, hogy hány óra van, de nagyon még azt se hogy milyen nap, de ha innen én kikelek, lemegyek és nyakon csapom azt a taxist, aki úgy döntött, hogy dudálási maratonba kezd. Sose kezdj ki velem, hogyha nem aludtam legalább 9 órát egyhuzamban. Ez egy jó tanács a jövőre nézve.
- Hát ilyen nincsen - nyomtam a fejemre a párnámat, mert nem elég, hogy a taxis dudált, még egy kutya is ugatni kezdett. Hiába forgolódtam, takaróztam be nyakig, raktam rá vagy 8 réteg ruhát a fejemre, egyszerűen áthallatszott. Ez is valami remek nap lesz. Persze, ezt iróniával mondtam. Ilyenkor hiányoznak azok a napok, amikor tavaly ilyenkor maximum a madarak hangja szólt, esetleg elrobogott egy traktor az ablak alatt, rosszabb esetben meg egy ifa, ami nemcsak engem, hanem az egész környéket felverte. Nem is tudom, melyik gázosabb. Egy csomó bosszús néni, vagy egy vérszomjas Kamilla. Szerintem a második, ugyanis ilyenkor nagyon veszélyes vagyok. Mármint, Dalma ezt szokta mondogatni. De, hát az egyetemista létnek is megvannak a maga árai, így ismételten itt vagyok a forgalom közepén szó szerint és átvitt értelemben is. Azért a remény hal meg utoljára kijelentés miatt megpróbáltam mégis aludni, mert akkor újból mogorva leszek, ami nemcsak az én hangulatomat fogja tükrözni, hanem a velem együtt lakókét is, vagyis Liáét és Dalmáét. Valamint még Beniét, aki szerintem többet van itt, mint maguknál. Annyira idegesítő tud néha lenni, főleg, amikor csak én vagyok itthon, hogy már kidobtam őt egyszer. De ha engem kérdeztek, lesz még több alkalom is rá. Minden, mindegy alapon, lerúgtam magamról a paplanomat és csuklott szemmel, próbáltam elérni a telefonomat, ami hát szépen fogalmazva nem sikerült, valójában pedig konkrétan lefordultam az ágyról és egy hangos puffanással értem földet. Lehetne már ettől is jobb ez a mai nap??? Ó, Kamilla te kis naiv, megtanulhattad már volna, hogy sose szabad kimondani ilyet, mert azonnal szarabbodik a helyzet. Ez így is volt, de hát kómás fejjel jó, hogy nem gondolkodtam előre, hogy mi fog ezen az áldott napon történni. Meg fogom mondani Liának, hogyha legközelebb hall engem ilyet mondani, akkor egyszerűen csak legyintsen meg.
- Picsába - motyogtam bele a szőnyegbe, majd lassan, kb. lajhár tempóban felálltam. Kettő szalagértesítésem volt. Az egyik Liától, aki még tegnap este írt, hogy nyissam ki a szobájában az ablakot, ami hát, nem jött össze, mert bealudtam, a másikat pedig Lotti írta, hogy remélni nem felejtettem el, azt, hogy ma van Csongi bulija. Még jó, hogy nem felejtettem el, csak az nem rémlik, hogy miért is van neki most bulija, mikor áprilisban lesz csak a szülinapja, most meg október van. A világutálattal az arcomon, inkább kisétáltam a szobámból, hogy megajándékozzam magam egy jó bögre kávéval, mert rám fér, az biztos. Igen, ám de a nappaliba pont beláttam és egy-egy felvillanó fény miatt hunyorogtam. Mi a szar? Dalma csak nem hagyta így a TV-t. De ha igen, akkor én megölöm. A küszöbhöz lépve, ami olyan 3 lépés távolság, csak lehunytam a szememet.
- Te már megint itt vagy? - sóhajtottam, ugyanis Beni terpeszkedett a fotelban egy szál boxerben.
- Jó reggelt neked is - intett egyet és már vissza is fordult a képernyőhöz.
