Vissza hozzád || ✔️

Youngblood

- MI A SZART CSINÁL ITT EGON?? - pattant ki az ágyból rögtön Dalma.

- Szerinted én tudom? - estem teljesen kétségbe.

- Csak nyugalom. Mély levegő beszív, kifúj - hajtotta végre a mozdulatsort.

- Most ezzel magadat nyugtatod vagy engem??? - akadtam ki az eddiginél is jobban.

- Öööö...is-is?

- Ez marhára nem segít - förmedtem rá.

- Kami, nyugodj meg - guggolt le elém. - Addig nincs gond, míg meg nem látott.

- Igen? És ha meglátott?

- Kurva nagy szarban vagyunk - fejezte ki magát mondhatni finoman.

- Akkor jó, mert észrevett - ajándékoztam meg a cinikus mosollyal az arcomom.

- PUSZTAI KAMILLA AZ ÉG ÁLDJON MEG TÉGED!!!! MIÉRT NEM EZZEL KEZDTED??? - torzult el az arca.

- Most komolyan. Ha csendben beolvadtam volna, mint a kaméleon az állatkertben, de tényleg annyira, hogy észre se lehet venni, hogy rohadjon meg az is. Nem azért vettem meg a drága jegyet, hogy egy üres akváriumot bámuljak vagy tudja a tököm miben van az - kalandoztam el.

- Kami, vissza Egonhoz - térített észhez, mert ez nem épp a legkellemesebb emlékem az állatkertről.

- Ajj, tényleg - kaptam a fejemhez. - Szóval ha nem látott volna meg szerinted ennyire ki lennék akadva???

- Őszintén? Igen - bólintott egyet.

- Nem is.

- Dehogynem. Már a puszta ittléte zavarna, pláne úgy, hogy Áron is valamelyik szobában alszik vagy nem tudom mit csinál - mondta.

- Basszameg - esett le, hogy Áron is itt van. - Mit csinálják? Ha szólok neki, akkor cirkuszt csap, de ha meg nem teszem, akkor velem fog ordítani, hogy miért nem szóltam.

- Kimaradt egy opció - csillant fel a szeme.

- Mégis mi? Fussak vissza Pestre? - túrtam bele a hajamba.

- Az se egy rossz ötlet, de nem. Elég ha azt mondod, hogy nem tudtál róla - vonott vállat.

- De ő látott engem - találtam egy apró bakit a tervében.

- Kamikám, lent mindenki részeg - nézett rám lesajnálóan. - Szerinted emlékezni fog rá?

- Nem tudom. Nem tűnt annyira részegnek - bizonytalanodtam el.

- Ott a pont - kiáltott fel.

- Hol?

- "Annyira" - idézett vissza engem. - Probléma megoldva.

- De arrrggg - morogtam folyamatosan, aztán megütötte a fülemet valami, amitől az eddiginél jobban is lesápadtam.

- Kami? Kezdel megijeszteni - nézett rám Dalma rémülten.

- Ezt te is hallod? - biccentettem az ajtó irányába a sírás küszöbén állva.

- A kurva életbe - szólalt meg némi hallgatózás után. Romba dőlt az összes terv, hiszen nem más lehet a nevemen szólító tag, mint ő. A többiek tudják, hogy melyik a mi szobánk, csak Egon nem. Miért velem van mindig ilyen helyzet???

- Hát én kiugrok az erkélyről - mondtam végső elkeseredettségemben.

- Jó. Ez nem is rossz - csettintgetett Dalma.

A táskámból kikaptam egy vastag zoknit, nadrágot és egy bebújós pulcsit, majd rá a tornacipőmet. Remek. Egyesek éjjel alszanak, vagy buliznak, mások meg erkélyről ugrálnak le.