Vissza hozzád || ✔️

Ez hivatalos: szerencsétlen vagyok

- Nem bírom - túrt bele a hajába Dalma, aki mellettem lévő széken ült. Hát, mit ne mondjak, ezzel többen is így voltunk. Lia teljesen felpörögve sétált ide-oda, Beni idegesen rágózott, Csongi megállás nélkül dobolt a lábával, amit lassan már a plafonra másztam volna. Csabi, Dóri palija volt a legkészebb közülünk, ami teljesen érthető, hiszen nem az én barátnőm szül, hanem az övé. Mivel még korábban megbeszélték, hogy nem lesz bent a nagy eseménynél az apajelölt, így minket ért a megtiszteltetés, hogy elviseljünk felemelő társaságát. 

- Hol vannak már? - szűrte ki a fogai között, folyamatosan a telefonja képernyőjét bámulva. Erre végszóra esett be Áron a szüleivel. Az anyukájának, Natinak, nem kellett sok, hogy elbőgje magát, mivel ez a bensőséges családi helyzet, hogy az első unokája éppen most fog megszületni. Mondjuk, az apjának se sok kellett, hogy megeressze a Dunát a szemeiből, egyedül Áron őrizte meg a hidegvérét. Vagyis csak próbálta, mert hiába adta a szokásos laza, nem érdekel semmi stílusát adni, amivel fent tudta tartani a nyugalmat, láttam rajta, hogy mindjárt összeomlik. Annyi együtt töltött hónap után, már a mozdulatai alapján meg tudnom mondani, hogy jelenleg mi zajlódik le benne. És, hogy keine hidegvér, az tuti.

- Csabikám, te miért nem vagy bent vele? - tördelte a kezét Nati.

- Kikötötte, hogy egyedül akarja végigcsinálni. Én meg inkább nem idegeltem - felelte.

- Amúgy én miért nem tudtam arról, hogy Dóri terhes? - sziszegtem Dalmának.

- Nem tudtad? - kerekedett el a szeme.

- Szerinted, csak úgy viccből kérdeztem?

- Hát neked a fogorvosod, amióta praktizál, nem nekem - vágott egy fejet.

- 9 hónap basszus az nem kis idő. Miért nem szóltatok? 

- Mert azt hittük tudod - vonta meg a vállát.

- Hát, marhára nem - fontam össze mérgesen magam előtt a karomat. - Arról bezzeg tudok, hogy Lia zöld zakóban rohangált május elsején, de hogy Dóri terhes az feledése merült.

- Kami - szólított meg Dalma.

- Mi van?

- Dóri terhes. Gondoltam szólok - nézett mélyen a szemembe.

- Ha nem egy kórházban lennénk, fúúú....de megvernélek - szikráztak a szemeim.

- Amúgy készítsd a karmaidat, mert ősellenségasszonypajtársad szerintem hamarosan itt lesz - tanácsolta Dalma, majd megállt mögött Lia.

- Ki készítse a karmát? - kíváncsiskodott.

- Kami - felelte Dalma.

- Ohohohoho. Nekem már csak egy kérdésem van.

- Az sose jó - jegyezte meg Dalma.

- Nem érdekel a véleményed, nem neked beszélek - rendezte le őt 1 mondattal. - Kit akarsz te karmolni és milyen körülmények között?

- Lia, most ne - figyelmeztettem, hogy nem vagyok hangulatomban.

- Mindenki olyan depis, én csak oldom a feszültséget - meresztgette a szemét.

- Hölgyek - ölelte át Beni Lia vállát.

- Már csak te hiányoztál ide - húztam el a számat.

- Én is szeretlek Kami  - mondta teljesen normálisan. Nálunk ez már megszokott. - Amúgy valamelyikőtök nem akar kimenni a kocsihoz?

- Ezt eltaláltad - csettintett egyet Dalma.