Vissza hozzád || ✔️

Ezt így nagyon nem

Az előző részből:

"- Akkor bébi csókold meg Kamillát - mondta ki Pálma a feladatát. Áron azt se tudta hirtelen, hogy hol van, velem meg szédül a világ.

Basszamegy, ez kurvára nem jó ötlet. Baromira nem az."

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

- Neked elment az eszed? - kelt ki magából Áron.

- Most miért? Úgyse érdeklitek egymást, vagy mégis? Ezért degradál megtenni? - vonta fel a szemöldökét Pálma és jelentőségteljesen a barátjára nézett. 

- Pálma, te nem vagy normális. Komolyan elvárod a barátodtól, ismétlem a BARÁTODTÓL, hogy egy másik lánnyal csókolózzon, mert neked féltékenységi rohamod van? - kaptam fel a vizet. Elegem van a lányból. Itt teszi agy agyát, jópofiskodik, hát felőlem csinálja, csak ne nekem.

- Nem másik lányról, hanem a VOLT barátnőről van szó - emelte ki a "volt" szót.

- Hát ez kész - nevettem el magamat kínosan.

- Pálma, kissé túlzásba mentél - szólalt meg Áron is.

- Túlzásba?? Szerinted nem láttam, hogyan néztetek egymásra az előbb? - hisztizett.

- Gyűlölettel? - tettem hozzá, mert az akkori érzés leginkább, ahhoz hasonlított.

- Szívem, ne idegeskedj, minden rendben van - próbálta lenyugtatni a zabos barátnőjét Áron.

- Majd akkor nyugszok, meg ha bebizonyítottad, hogy túl vagytok egymáson teljes mértékben - nyávogta. Hol van egy füldugó?? Az egészet megelégelve feltápászkodtam, mert én ezt nem bírom tovább.

- Na, én léptem - köszöntem el.

- A feladattal mi lesz? - nézett velem szemet Pálma.

- Dugd fel a seggedbe - közöltem vele, szerintem viszonylag kedvesen.  - Csongikám, veled meg majd elmegyek valahova, ahol zavaró tényezők nélkül megünnepelhetjük a beválogatásodat.

- Ezt megbeszéltük - bólintott egyet.

- Sziasztok - intettem egyet és inkább elhúztam a csíkot. 

Az előtérben lehámoztam a kabátokkal teletömött fogasról az enyémet, majd ahogy összehúztam magamon, kiléptem a hűvös éjszakába. A telefonomon csekkoltam, hogyan jutok haza busszal, mikor indul, amikor Áron lépett ki az ajtón.

- Mi az? Pálma egyszerűen nem nyugszik, addig, míg még kellemetlenebb helyzetbe hozhat? - mosolyodtam el gúnyosan.

- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek - engedte el a füle mellett a megjegyzésemet.

- És mégis melyikért? - fontam össze a karomat magam előtt és várakozva pillantottam rá. Van egy pár. 

- Mindegyikért - rugdosott egy kavicsot. 

- Valamelyikért marhára elkéstél - nyeltem egyet, mert ismét az eszembe jutottak a szavai, amit régebben mondott nekem. "Te is ugyanolyan kígyó vagy, mint bármelyik más. Maga köré teker, aztán összeroppant."

- Gyere hazaviszek és út közben megbeszéljük - halászta ki a kocsikulcsát a zsebéből.

- Ki mondta, hogy haza kell vinni engem?

- Itt állsz és láttam, hogy a menetrendet csekkolod. Nem vagyok hülye, meg amúgy is. Ennyivel tartozom - vonta meg a vállát.

- És a drága barátnőd nem fogja azt hinni, hogy elhódítalak tőle? - pislogtam nagyokat megjátszva magamat.