Vissza hozzád || ✔️

Rémember

Végre beköszöntött a december 24-e, vagyis karácsony előestéje. Imádom ezt az ünnepet, mondhatni a kedvencem. Most ki nem szereti azt, az különféle sütiket lehet zabálni, anélkül, hogy megszólna érte bárki? Jaj, a bejgli, mézes krémes, pávaszem, mézeskalács, kókuszgolyó...még a nyál is összefutott a számban. Emellett nem is beszéltem még a tyúkhúslevesről és a töltött káposztáról. Óóóóó, nekem akkora gyomorrontásom lesz az éven is, hogy lehet ki kellesz hívni az ügyeletet a végén. Egész évben ezekre a napokra várok és én tipikusan azok közé az emberek köze tartozom, akik hetekkel előtte már karácsonyi lázban égnek. A témával kapcsolatos zenéket hallgatnak, hogy hangulatba kerüljenek, sőt még a házat is kidíszitik. Nálam dettó ugyanez van, de olyan szinten, hogy a környezetem már herótot kap tőlem. Dalma konkrétan már meg akart repíteni engem a girlandjaimmal együtt, amikor közöltem, hogy én most feldobom a hangulatot. Ezt egészen pontosan december 19-én tette, ami nálam még csak a kezdeti státusz volt. Igaz, hogy a karácsonyi zenéket meguntam mára, így csak az internetes rádió ment, mivel azon nincsen reklám, nem szakítják félbe a zenéket, mert nem magyar az adó. Igaz, mi nem sütöttünk - főztünk, mert azért annyira nem vagyok idióta. Felesleges is lett volna, hiszen csak ma leszünk itthon, holnap már mindenki hazamegy és majd csak szilveszter előtti napokban találkozunk újra. Mármint Lia és Dalma ezalól kivétel, mert mindig közösen töltjük karácsony másnapját és hallhatjuk apám és az ő apjuk történeteit arról az időkről, amikor diszkóba jártak.

Ma magától pattant ki a szemem és a szokásosan mogorva Kamilla elment egy téli wellneshétvégére, mert mosollyal az arcomon nyitottam ki a szemeimet. Nem is lustálkodtam semennyit, hiszen még rengeteg dolog vár rám. Kezdhetem az ajándékok csomagolásával, majd a fa díszítésével, amit Beni bevállalt, hogy stabillá teszi, majd utána egyből jönnek át a többiek, hogy együtt karácsonyozzunk. Mármint itt lesz Csongi, Beni, Áron, Zsombi, Erik, Lotti. Szóval a kiscsaládom.

- Kami, minden rendben? - vett észre Beni, aki mint mindig most is a kanapén nyomta.

- Persze, miért? - pislogtam nagyokat az egeres kezeslábasomban.

- Furcsa vagy - jegyezte meg.

- Csinálok kakaót. Kérsz te is? - ajánlottam fel.

- Nem tudom, hogy hová lett a morci Kamika, de tetszik ez az új változat. Szerintem ez nem is kérdés - követett egyenesen be a konyhába.

- Élvezd ki, mert a kedvenc ünnepemet nem ronthatja el semmi és senki - kötöttem ki. Igen ám, de én sose tanulok a hibáimból, hogy nem jelentünk ki ilyeneket, mert a végén pórul járunk. De csak szép sorjában.

- Szóval megszállt a szentlélek erre a három napra - véste be az agyába.

- Bizony. Nagyikám is megmondta, hogy ekkora olyan vagyok, mint egy angyalba bújt démon, aki utána egyből visszatér - vonogattam a vállamat, miközben betettem a mikróba a két bögre tejet melegedni.

- Bírom nagyidat, hogy ilyeneket mond. Reálisan látja a dolgokat akkor - nevette el magát.

- De még mennyire. Lia alszik még?

- Szerinted ha nem azt tenné, akkor nem lenne itt? - kérdezett vissza.

- Bocs, ha érdekelt - tettem fel a kezemet védekezően.

- És Áron? - viszonozta a kérdésemet.

- Honnan tudjam?

- Nem volt ma itt? - lepődött meg.

- Nem - ráztam meg a fejemet, majd felé nyújtottam a bögrét.

- Hogyhogy? Rengeteget van itt nálad pedig.