- És akkor meg tudnám tépni azt a kis festett fejét. Fúúúú - kapkodtam a levegőt, amikor már visszafele sétáltunk Csongival, akinek meg se kottyant egy kis Margitszigeti futás. Nekem se okozott volna gondot, de végigpofáztam azt a másfél órát, így úgy szúr az oldalam, mint a háborodás.
- De most miért is csatáztok ti ketten? Hogy visszaszerez Áront? - próbálta a helyzetet értelmezni Csongi, ami nehéz lehetett, mert össze-vissza csapongva mondtam el neki mindent.
- Figyelsz te rám egyáltalán? Mert marhára nem erről van szó. Ő állítgatja, hogy már pedig bele vagyok még mindig esve Áronba.... - kezdtem bele megint, mire ő félbeszakított.
- És ez nem így van? Nekem meg ne próbálj hazudni, mert átlátok rajtad.
- Lehet, hogy van benne ilyen is, de ez lényegtelen - hadartam.
- Mennyire egy 10-es skálán mérve? - faggatott.
- 3 - vágtam rá kapásból.
- Kami - szólt rám.
- Mi van?? - kerekedett el a szemem, ő pedig csak felvont szemöldökkel sétált mellettem. - Arrggg, jó van, na. 5.
- Biztos?
- Csongor!!! Ha jót akarsz magadnak, befejezed most - javasoltam, mert közel álltam ahhoz idegileg, hogy megpofozzam.
- Engem csak az igazság érdekel - jelentette ki.
- Az igazság bekaphatja - vágtam rá kapásból.
- Kami, mit akarsz, hogyha magadnak se ismered be, hogy ugyanúgy szereted őt, mint amikor együtt voltatok. Sőt, ha még nem jobban - fokozta.
- Azért ennyire ne túlozz - kértem ki a magamét.
- Nem túlzok. Elég rád néznem. Hiába tagadod, meg mondogatod, hogy utálod, adod a megközelíthetetlent, de azt ne felejtsd el, hogy azért én régebb óta ismerlek, mint ő. Liáékról nem is beszélve, akik szintén tudják - mondta ki.
- Maradjunk annyiban, hogy vannak iránta még érzéseim - finomítottam a mondanivalómat. - Visszatérve, ott jártam, hogy....hol is jártam? - akadtam meg, mert elvesztettem a fonalat.
- Hogy bele vagy esve Áronba - segített ki Csongi.
- Nem vagyok belesve - elégeltem meg, ezért rácsaptam egyet a karjára. - Jaj, igen, megvan. Azt bizonygatta, hogy nem fogja engedni, hogy közéjük álljak, ami eszembe se jutott.
- De minek szálltál be a játékába?
- Mert olyan kihívóan nézett. Meg nekem, csak ne bizonyozzon, hogy neki van igaza, mikor marhára nincs. Tudod, hogy imádok versenyezni - ismertem be.
- Azzal nincs is baj, de mit nyersz vele? A szemszögedből nézve ez olyan, mintha vissza akarnád kapni Áront, miközben te ezt nem akarod. Még - tűnődött el Csongi.
- Az utolsóról úgy teszek, mintha nem hallottam volna. De hogy neki már Pálmának legyen igaza. Kellemetlen helyzetbe fog hozni, amikor csak teheti, csak, hogy bebizonyítsa. Ezt pedig nem fogom hagyni. A legrosszabb esetben megtépem - vetítettem előre a jövőt.
- Ha te mondod. A másik kérdés mér csak az, hogy Áron mit fog ehhez szólni.
- Semmit, mert nem fogja észrevenni - legyintettem egyet.
- Na, persze. Szerintem is észrevehetetlen, ahogyan egymásnak mentek a semmi miatt - felelte cinikusan.
- Nem akarom tudni, hogy mire céloztál ezzel - zártam le a témát.
ČTEŠ
Vissza hozzád || ✔️
TeenfikcePusztai Kamilla, a vidéken töltött gimnáziumi évek után visszatér a fővárosba, hogy unokatestvéreivel, Liával és Dalmával megkezdjék egyetemi tanulmányaikat. A sok vita, rohanás és veszekedés üldözte el Kamillát vidékre a nagyanyjához, így naivan a...