- Én vagyok ennyire hülye vagy ti se értitek? Most mi a szar van? - forgolódott Beni.
- Tedd már le a kamerát, ezt ne vedd - ordítottam rá Áronra, aki még mindig hűségesen tartotta.
- Milyen emlék lesz ez az utókornak. Mit fognak mutogatni az unokáiknak, ha? "A próbálkozásaim, amikor fel akartam szedni Liust" - röhögött Áron és fixen maga elé képzelte a jelenetet.
- Fogd be, most nincsen olyan helyzet, hogy nevetgéljél - lőttek szikrákat a szemeim.
- Felmegyek, megnézem, hogy mi van vele - csóválta meg Dalma a fejét.
- Most akkor komolyan ez itt a dolgok vége? - pislogott nagyokat Beni.
- El ne sírd magadat, mert akkor nem tudom, hogy mit fogok csinálni - ijedtem meg.
- Nem fogok sírni - biztosított. - Ennyire elbasztam volna?
- Igen. Tudod, hogyha nem dobod ki őt egy elcseszett szempilla miatt, akkor nincsen ez az egész katyvasz - vágtam a fejéhez.
- Vagy ha nem mondod nekem ezt az ötlet, hogy milyen jó lesz meg, hogy egyből a nyakamba ugrik és megyek a fejem után, már régen együtt lennénk - förmedt rám.
- Persze, okolj csak engem. Hiszen végülis én dobtam ki őt, nem te - morogtam.
- Nem erről van szó. Hanem arról, hogy nem akarod, hogy újra összejöjjek vele - mondta a szemembe.
- Tessék? - vontam össze a szemöldökömet.
- Amióta volt Lini, azóta csak húzogatod a szádat, mert idegesítelek téged. Szerintem ezt is direkt csináltad, hogy végérvényesen felhúzd a falat közénk, mint Hruscsov NSZK és NDK közé - hadarta.
- Elhiszem, hogy szarul esik, de ne rajtam vezesd le. Engem meg aztán pont nem érdekel, hogy Lia kikkel kavar, szóval akadj le rólam. Nem jött be ez a terv, akkor meg mi van? Összekapod magad és kitalálsz valamit, mert én nem vagyok hajlandó felkaparni onnan, mint a trágyát - térítettem észhez.
- Mégis mit találjak ki? Te nem láttad, amikor rámnéztett. Rendesen undorodott a képemtől - sóhajtotta.
- Nem akarok beleszólni...- jött oda hozzánk Áron.
- De már megtetted - forgattam a szememet.
- Kam, te maradj csendben. Én mindent láttam és nem volt semmilyen undor vagy gyűlölet az arcán - mondta Áron meggyőződve.
- Akkor mégis micsoda?
- Szerintem össze volt zavarodva teljesen. Mondjuk nekem kontaktlencsém van, szóval lehet rosszul láttam - vakarta meg a tarkóját.
- Dalma kideríti, mert szerintem most velem nem fog egy darabig szóba állni - húztam el a számat.
- Miért ne állna szóba? - ráncolta Áron a szemöldökét.
- Mert megígértem neki, hogy nem szervezek semmilyen egyesítő hadműveletet - magyaráztam. - Mikor téged elrejtettelek, akkor is, hogy nekem állt.
- Baszki, tényleg. Ha kizár, alhatsz nálunk - ajánlotta fel Beni.
- Kösz. Igazán nagylelkű vagy - nevettem fel.
- Én? Ne vicceljünk már, hiszen mindig az vagyok - legyintett egyet.
- Lehet nem épp most a legalkalmasabb, de hívott a lakás tulaja, hogy készen vannak a papírok. Ha holnap aláírjuk őket, akár már költözhetünk is - terelte el a szót Áron. Szerintem megérezte, hogy most nem éppen a legjobb lenne Liáról beszélgetni.
YOU ARE READING
Vissza hozzád || ✔️
Teen FictionPusztai Kamilla, a vidéken töltött gimnáziumi évek után visszatér a fővárosba, hogy unokatestvéreivel, Liával és Dalmával megkezdjék egyetemi tanulmányaikat. A sok vita, rohanás és veszekedés üldözte el Kamillát vidékre a nagyanyjához, így naivan a...