Miattad

4.5K 277 139
                                    

Áron szemszöge:

Sok dolgot nem szeretek még a mai napig se. Ide tartozik az, hogyha valaki hozzáér a hajamhoz, okoskodik, leszólja a zenei ízlésemet, mert azt hallgatok amit akarok, vagy esetleg más a nézőpontunk bizonyos dolgokról, de belátva neki van igaza. Kam apja is ebbe a kategóriába tartozik, valamint a nagyanyám is. Mindketten ugyanazt mondták, szóval tényleg van benne valami. A még meglepőbb pedig az, hogy egyetértettem velük és arra vetemedtem, hogy végre is hajtsam.

- Áron, élsz még? - lebegtette meg a szemem előtt a karját Dóri, hogy észhez térítsen.

- Persze - erőltettem magamra keserédes mosolyt.

- Minden rendben veled? Úgy nézel ki, akit elütött egy kamion, de a biztonság kedvéért még vissza is tolatott rá - húzott oda egy széket.

- Kösz - forgattam a szememet. - Neked nem kellene Csengével lenned? - próbáltam őt valamerre elirányítani, mert Kamon kívül még a nővérem látott át rajtam, akárhányszor csak hazudtam.

- A nagyi dagonyázza már megint - motyogta kedvtelenül. Amióta gyereke van, nincsen sok izgalom az életében, hacsak az nem számít bele, hogyha pelenkát cserél, arra figyel, hogy ne pisilje szembe.

- Remélem, hogy lehányja véletlenül - mondtam halkan.

- Lehet megérdemelné, amiért állandóan megjegyzéseket tesz. Elkezdi nekem: "Dórikám, te olyan sovány vagy. Ennyire lefáraszt a gyerek?" - utánozta a hangját. Vagyis csak próbálkozott vele.

- Ne is mondd. Beállított hozzám valamelyik nap.

- Ugye nem rendezte át a nappalit nálad is? - kerekedett el a szeme.

- Mi van? Dehogy. Miért, itt azt csinálta?

- Hát - vágta rá egyből. - Akkor mit csinált?

- Pont Kamilla volt nálam, amikor megjelent. Ott kezdődött az egész, hogy Pálmának nézte, aztán felvilágosítottam a dolgok állásáról, mire elkezdte őt isteníteni - hadartam.

- Kit? Kamit? - zavarodott össze Dóri. - Mert abban nincsen semmi rossz.

- Jó is lenne, de nem. Pálmát. Aztán még elküldte őt mosogatni és esküszöm ha tovább marad Kam, akkor még ki is takarítatott volna vele. Rendesen olyan volt, mintha szobalánynak nézné.

- Nem tudom, hogy mi a szar baja van nagyinak, de ez több a soknál. Csabit is állandóan cseszteti. Semmi köze nincsen hozzá, hogy mégis kivel vagyok együtt meg miért. Nem értem, hogy miért ugat bele mindenbe - tört ki belőle.

- Eddig is ilyen volt. Pálmát szerette, mert fiatalkorában ő is így nézett ki - világítottam rá a tényekre.

- De basszus, akkor se magát lássa már benne. Lehet már arról fantáziált, hogy te vagy nagypapi, Pálma meg ő - fintorgott.

- Végülis én kinézem belőle - gondoltam bele.

- Az a probléma, hogy én is. Mindegy is, de nemhogy az unokája örömére gondolna, áááááááá hool? Inkább megint magát állítja a középpontba - sóhajtott egy mélyet.

Vissza hozzád || ✔️Where stories live. Discover now