Vissza hozzád || ✔️

Don't You

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - ültem fel ordítva.

- Mi a picsa? - esett le Áron mellőlem az ágyról. Hoppá. Ezek szerint ma is itt aludt.

- Mondd azt, hogy hétfő van - vettem mély levegőket.

- Mi más lenne? Basszus a derekam - ült fel.

- Tegnap meg hazajöttünk Visegrádról, ugye? - próbáltam a pulzusomat visszaállítani normálisra.

- Aha. Mi lelt téged?

- Csak borzalmasat álmodtam - nyugodtam meg egy fokkal. Huh, ez csak egy álom volt.

- Mit?

- Azt, hogy terhes vagyok - néztem rá Áronra, aki hasonlóan reagált, mint én. Teljesen lefagyott.

- De ezt csak álmodtad és nem így akarod bevallani nekem ugye? - rémült meg.

- Mi? Dehogy - ráztam meg a fejemet.

- Baszki, rendesen beszartam egy pillanatra, mert nálad sose lehet tudni, hogy mikor viccelsz, mikor nem - mászott vissza fel.

- Szerinted ilyennel viccelődnék??? Azért nem vagyok ennyire beteg - akadtam ki.

- Kamikám, kussolj el, mert egyesek aludni is akarnak - dübörgött át a szomszéd falon Dalma. Lehet egy kicsivel hangosabb voltam a kelleténél.

- Hány óra van? - forgolódtam körbe, de sehol se láttam semmit.

- Fél 5 - nyomta be a telefonját Áron, amit megvilágította az arcát.

- Nem szabad alvás előtt telenovellát néznem. Soha - jutott eszembe, hogy a csaj is akkor jött rá, hogy terhes.

- Rám hoztad a szív bajt rendesen - ismerte be Áron.

- Rád?? Én akkor mit mondjak? - döntöttem neki a hátamat a falnak.

- Baszki, ha mégis ez lett volna, én lennék az apa nem te. Most te el tudod képzelni azt, hogy engem valaki apának hív??

- Miért, te azt igen, hogy nekem ahhoz van idegrendszerem, hogy gügyögjek egy kiskölyöknek?? - kontráztam.

- Inkább te, mint én. Fixen rádhagynám a gyereket - röhögött fel, csak ebben nem volt semmi vicces.

- Tessék?

- Inkább fizetek eltartási díjat, minthogy itthon ücsörögjek és a szaros pelenkákat vigyem ki - fokozta.

- Most te komolyan mondod ezt? - nyeltem egyet.

- Szerinted? Kam, nem tudom észrevetted-e, de nem vagyok egy leendő apa figura - világított rá a tényekre.

- Engem az nem érdekel, hogy milyen viaszbábúnak képzeled el magadat. Tegyük fel azt, hogy tényleg terhes lennék. Mit mondanál rá? - tettem fel neki a keresztkérdést, mivel nem igazán tetszett a reakciója.

- Azt, hogy vetesd el vagy add örökbe - nevette el magát. De jó, hogy neki ez ennyire vicces.

- Kifelé - mondtam halkan, de határozottan.

- Tessék? - fagyott le az arcáról a mosoly.

- Jól hallottad. Húzz innen - löktem le az ágyamról.

- Kam csak vicceltem. Nem mondod komolyan, hogy bevetted - próbálkozott meggyőzni.

- Nem tudom, hogy mit higyjek el neked és mit ne. Addig menj el még szépen mondom - vettem egy mély levegőt.

- Kamilla, ne legyél debil. Ha tényleg terhes lennél még jó, hogy itt lennék veled. Hiszen az az én gyerekem is lenne - mentegetőzött.

- NEM VAGYOK RÁD KIVÁNCSI - taszigáltam az ajtó felé.