Vissza hozzád || ✔️

Káosz kezdetén

- Mi van? - köpte ki a kávét Dalma, amikor ez a két seggarc közölte a nagy hírt.

- De ne már. Ennek senki se örül? - pislogott nagyokat Beni.

- Nem hát. Állandóan itt fogtok csövelni, meg minden szarért zaklatni. Van egy kis sótok? Hogyan kell a nyakkendőt megkötni? Valaki porszívózzon már ki - hadartam vékony hangon.

- Álljunk meg egy szóra. Ezt most melyikünk mondta? Áron vagy én? - ragadt le a lényegen Beni.

- Nem teljesen mindegy?

- Nem. Kamikám, ha hitelesen akarod előadni magadat, akkor pontosan kell utánozni minket - tette rá a kezét Rácz a vállamra egy "idősebb vagyok, jobban teszed, ha rám hallgatsz" stílusban.

- Vidd innen a mocskos kezedet - löktem le magamról.

- Nyugodj már meg - vette ki Áron a kezemből a bögrét. Nem azért, hogy ne törjem össze valamelyik fején, hanem szimplán azért, hogy megigya.

- Annyira felhúztatok, hogy mindjárt nekimegyek a falnak - fejeztem ki az érzelmeimet.

- Tényleg ennyire szar, hogy van a közelben két, erős, jóképű férfi, akik megvédenek gond esetén? - húzta ki magát Benike.

- Már ha nem vetted volna észre, itt van Kami, aki múltkor szemrebbenés nélkül tökönrúgta Áront, meg Lia is. Ennyit a két erős, jóképű férfiról - forgatta Dalma a szemét unottan.

- Köszönöm a bókot - ragadt le Majoros a lényegnél. - Látod Kam. Dalma szerint jóképű és erős vagyok. Én a helyedben féltékeny lennék.

- Én meg a helyedben befognám - förmedtem rá.

- Minden ellenvetést félretéve, ki akarja megnézni a kéglit? - lóbálta meg a levegőben a kulcsokat Beni.

Hát, így kötöttünk ki pontosan egy szinttel feljebb. De, hogy még tényleg pont a mi lakásunk felett legyen, azért az már  szemtelenség.

Egyébként semmi extra nincsen benne, ugyanolyan kis porfészek, mint a miénk. A különbség csak annyi, hogy még nálunk 3 pici szoba, egy kicsi nappali, fürdőszoba és egy szinte semmi "konyha" vagy inkább főzőfülke van, addig náluk csak 2 szoba, egy valamivel nagyobb nappali, mivel az egyben van a konyharésszel, illetve egy fürdő. Ugyanannyi a terület csak más elrendezésben.

- Csongi volt már itt? - ismerte fel Dalma a barátja pulcsiját.

- Aha. Segített pakolni - vonta meg a vállát Áron.

- A kis mocskos bezzeg nem mondta meg, hogy hol is laktok - morgolódott magában.

- Mert megkértük rá. Tudod, meglepetés - magyarázta Beni.

- Ilyen meglepetést nem kívánok senkinek se - dünnyögtem az orrom alatt.

- Naaaaa - ölelt magához Áron. - Ettől jobb kedved lett mi?

- Inkább megfulladok - szabadítottam ki magamat a karjai közül.

- "Meet me, meet me, at the overpass, at the overpass" - ordított fel a telefonomból hirtelen Brendon Urie hangja.

- Kamika telefon - szólt Lia, mintha nem hallanám.

- Nem vagyok süket - vágtam rá egyből és megindultam az egyik szoba irányába.

- Csak nem privát hívás lesz? - kérdezte Dalma, mielőtt felvettem volna.

- Dehogynem - hagytam rá. Ha annak szánja, akkor legyen is az.

- A karácsonyi ajándékainkról van szó? - csillant fel Lia szeme, mint egy gyereknek, aki be szabadult a Régióba.

- Shhh, ez titok - kacsintottam rá.