Vissza hozzád || ✔️

- De Áron nem mondod komolyan, hogy te hosszútávra tervezel vele - nyávogta Pálma.

- Hagyjál Pálma és menj el - hallottam meg a hangját.

- Adtam neked elég időt, hogy megund őt, de belefáradtam már. Gyere vissza hozzám.

- Mi a fasz bajod van? Mit nem értesz meg azon, hogy ami köztünk volt annak vége? - csattant fel Áron. Szerintem kezdte elveszíteni a türelmét.

- Hajaj, mi van itt - suttogta valaki a fülembe, mire ugrottam egyet.

- LIA. Te mit keresel itt? - löktem meg a karját.

- Szóltam egy csomószor utánad te lökött, de nem hallottál, így beengedtem magamat.

-Nem a házban mit csinálsz, hanem minek jöttél ide egyáltalán? - kérdeztem tőle halkan, mert a kihallgatásnak az a célja, hogy a célszemélyek ne tudjanak arról, hogy hallod a tárgyalásukat.

- Nem bírom ki azt, hogy csak otthon üljek és bámuljam a pfalont. Egész nap magamat sajnáltam, így jöttem veled. Bármi jobb ettől. Most pedig kuss, mert nem hallom, hogy mirő van bent szó - hallgatatott el.

- Csak nem fizet azért, hogy vele maradj? - fókuszáltam Áron hangjára.

- Te teljesen beteg vagy. Értsd meg, hogy soha nem leszünk újra együtt. Lebetűzzem esteleg?

- Mi olyan különleges benne, hogy nem bírsz tőle elszakadni? Ha? Hiszen nem szebb tőlem,nincsen jobb stílusa...- kezdett bele a felsorolásba, de Áron félbeszakította.

- Azért, mert szeretem - kiáltotta el magát. - Ide figyelj Pálma. Most menj el és probálj meg továbblépni, mert csak az én életemet keseríted meg.

- Úristen. Azt mondta, hogy szeret. Hallottad? - zsongott be Lia a kelleténél jobban.

- Aha - bólintottam, miközben nagyokat nyeltem. Lehet sose mondta ki hangosan, de tudtam, hogy így van. Viszont teljesen más dolog hallani valamit, meg csak a fejedben elképzelni, ahogy kimondja.

- Tönkre fog téged tenni - szólalt meg Pálma ismét.

- Kam nem olyan, mint te - mondta Áron, mire hallatszott egy csattanás. Durr, egy pofon.

- Teljesen kifordultál magadból baba. Hol van az én Árikám?

- Soha nem volt olyan, hogy a te Árikád, mert nem vagyok valami tárgy. Az, hogy megtettem azokat, amiket szerettél volna, nem jelenti azt, hogy örömömből tettem. Nem akarok tapló lenni, de nem érdekelsz, Pálma.

- Mit tegyek, hogy újra összejöjjünk? Változzak olyanná, mint ő?

- Ez mekkora egy sötétség - motyogta mellettem Lia.

- Én inkább szánalmasnak mondanám - súgta vissza.

- Semmit. Amúgy se tudnád felvenni Kam stílusát - horkantott fel.

- Miért ne tudnám? Be tudom festeni a hajamat barnára, a szemem is lehet zöld kontaktlencsével. Miattad hordanék ilyen unalmas ruhákat is. Minden megoldható.

- Ne érj hozzám. Annyira látszik, hogy neked a külsőség minden. Szerinted emiatt szeretem Kamot? Ahogy kinéz? Jó, persze, ez is benne van, de nem annyira lényeges. Tudod, hogy hányszor szólt rám, amiatt, hogy szemüvegben vagyok? Egyszer se, mert nem érdekli az, hogy milyen összképet nyújtunk, ellentétben veled. Nem csimpászkodik rajtam mindegy egyes alkalommal, amikor valami ismerőssel találkozunk, hogy mutassuk mennyire boldogok vagyunk. Nem kér számon, hogy kivel, miért és hol voltam, mert megbízik bennem és nem kételkedik, hogy más lánnyal voltam. Nem nyávogta azért, mert összeborzolom a haját, nem sír, ha bolondnak hívom és a legfontosabb nem próbál meg kisajátítani, mint ahogy te próbálkoztál. Ezeket nem tudod csak úgy kitörölni, mert ez jellemző rád.