Epilógus

6.2K 302 123
                                    


- Te kis mocskos... - kezdett bele a szidásomba Lia, amikor elvertem őt megint Just Danceben.

- Kussolsz - fogtam be Csenge fülét, akit rám bízott Dóri még Áron diplomaosztoján unta szét az agyát, ahová én nem mentem. Nem tudom, hogy mégis miért pont rám bízta, hiszen millió meg egy opciója lehetett volna, amik jobbak nálam, de még nem bőg, addig elvagyok vele. - Nem látod, hogy kiskorú is jelen van?

- Nem leszarom szerinted? Úgyse fog emlékezni arra, amit mondok, akkor meg? - meredt rám Lia.

-  De utánozza azt, amit mondasz, te ütődött - kötöttem bele egyből, majd levettem Csenge füléről a kezemet, aki mintha erre várt volna és a gigajégrémmel a kezében elfutott valamerre. Annyi opciója nincsen ebben a lyuk lakásban, gondolom Lia szobáját vette célul. Remélem, hogy jól összekeni az ágyneműjét jégkrémmel, hogy én meg jól ki tudjam röhögni a bamba fejét.

- Csenge mióta van itt? - lepődött meg Dalma, aki hajsütővassal a kezében meredt a kislány irányába.

- Már vagy egy órája - vontam meg a vállamat. - Kérem a 150 forintomat - néztem Lia irányába, aki mérgesen keresgélt a pénztárcájába.

- Mit csináltatok már megint? - dőlt neki az ajtófélfának Dalma.

- Fogadtunk - legyintettem, mintha ez mindennapi dolog lenne. Hááááát....nálunk az is.

- Akarjam tudni?

- Most semmi extra - nyugtatta Lia. - Szerintem a fejedet a kádba csapdostad, Kamika meg azt mondta, hogy a hajadat basztatod ennyi ideig. Ő nyert.

- Nem vagytok magatoknál. Mégis miért verném a fejemet a kádba? - kérdezte Dalma.

- Azt én mégis honnan tudjam? Nem látok a fejedbe. Elmész te a picsába - rúgtam le Liát a kanapéról, aki a 150 forintomat ötforintosokban nyomta a kezembe.

- Naaaa, de Kamikaaaa. Itt van kiskorú is - utánzott engem Lia, mire csak vágtam egy grimaszt.

- Bunkóóó - visította Csenge, mire elröhögtem magamat.

- Na, de Csengeee. Ilyet nem szabad mondani - próbált példát statuálni Dalma.

- Látod Lia? Már egy kis három éves is tudja az igazságot rólad.

- Kamillaaaa - förmedt rám D. - Most ezt miért kellett? Nemhogy leszidnád őt, amiért ilyet mondott, még bátorítod is.

- Hát ha otthon ezt hallja, az már nem az én problémám - tettem fel a kezemet védekezően.

-  Vigyázz innen Csenge - tolta arrébb Lia, majd becsapta a szobája ajtaját. Szerintem megsértődött rám, amiért vesztett velem szemben.

- Hajam milyen? - rázta meg Dalma a fejét, mutatva, hogy belőtte a nagy eseményre a haját.

- Mint aki beleesett egy kátyúba - mértem végig.

- Fasza - örült meg egyből.

- Ezt nem bóknak szántam - kiáltottam utána. - Hééé, itt ne hagyj egyedül vele - biccentettem Csenge felé, aki azzal szórakozott, hogy körbe - körbe forgott, majd seggre esett. És ezt ismételgette.

- Nem neked a rokonom - vonta meg a vállát.

- Mintha az enyém lenne - vágtam rá egyből. Áron is menjen a pokolba, hogy rám bízza a pereputtyát, ő meg lelécel.

- Majd az lesz - legyintett egyet Dalma.

- Utállak mindkettőtöket - ordítottam.

- BUNKÓÓÓ – utánzott Csenge.

Vissza hozzád || ✔️Where stories live. Discover now