BTS SHIPS (16+) és egyéb ARMY dolgok

Yoonmin - Confessing to parents #2

Yoongi bátyja szótlanul nézett az érdekes párosra, akiknek szintén elakadt a szavuk, majd a báty végül megtörte a csendet:

- Mi a szar folyik itt?!

- Ne mond el apának! - szólalt meg Yoongi.

- Ó, én nem. Majd te!

- Igen, azt terveztem. Ezért jött velem Jimin.

- Amúgy, szia! - kiáltotta Jimin Yoongi bátyjának.

- Szia, Jimin! Rég láttalak. Máshogy is találkozhattunk volna.

- Hát igen.

- Figyelj, magunkra hagynál engem és az öcsémet? 

- Persze. Sok minden van, amit meg kell beszélnetek. Megyek is. - mondta, és már kint is volt a szobából.

Yoongit a bátyja alaposan kifagatta a kapcsolatukról. Arról, hogy mikor kezdődött, hogyan, de azért minden részletre nem volt kíváncsi. Azt is kérdezte, hogy hogyan tervezi ezt elmondani a szülőknek, de Yoonginak arról fogalma sem volt. Gondolta vacsora közben, miután apja jól lakott, mert olyankor jobb kedve szokott lenni.

- És...te... mióta vagy... - nem tudta befejezni a kérdést a bátyja, mert ő is zavarban volt, hogy ebből az egészből nem vett észre semmit.

- Meleg? - fejezte be Yoongi helyette, mire a bátyja bólogatással válaszolt. - Hát, mióta Jimint ismerem, azt hiszem. Bár szerintem, ez olyan dolog, ami születéstől kezdve van. Most, hogy belegondolok egyik barátnőmet sem szerettem, csak jól kijöttem velük. Azt hittem, immunis vagyok a szerelemre, de mostmár értem. Úgy tűnik, tudtomon kívül Jiminre vártam.

- Ez aranyos... asszem... - vágott furcsa arcot a báty. - Bár szerintem, ez a lányok szemszögéből tényleg aranyos, de az én szemszögéből kevésbé, bocsi.

- Semmi baj. Örülök, hogy ezt rendesen megbeszéltük, és ilyen megértő vagy.

- Attól félek, apa nem lesz az.

- Tudom. - nézett Yoongi lefelé szomorúan, a bátyja pedig megveregette a vállát, majd kisétált.

Ahogy közeledett a vacsora ideje, úgy nőtt egyre nagyobbra a feszültség Yoongiban. Fal fehér volt, a végtagjai remegtek, tanácstalan volt. Bárki meg tudta volna mondani, hogy félt.

- Kész a vacsora! - hangzott el az anya szájából az általában megörvendeztető, de Yoonginak most rémisztően ható mondat.

Jimin megszorította szerelme kezét. Nem is csak azért, hogy támogassa, hanem, hogy biztosra vegye, hogy az nem szökik el. Mielőtt beléptek volna az ebédlőbe elengedték egymás kezét. Belépve rájuk szegeződött 3 szempár. Az apa ült az asztalfőn, és köszöntötte rég nem látott fiát, és érdeklődött a hogyléte felől. Yoongi rövid mondatokkal letudta a válaszadást. Az apa ezt furcsálta, de gondolta, biztos azért, mert éhes, és előbb enni szeretne, csak aztán beszélgetni. Ám Yoongi egy falatot sem evett, inkább ivott, sojut, méghozzá jó sokat. Azt remélte, úgy majd elég bátorságot tud gyűjteni, de ez nem igazán sikerült.

- Jól laktál, drágám? - kérdezte az anya a férjétől.

- Igen, köszönöm. Minden nagyon finom volt.

- Yoongi, nem akarsz mondani valamit az apádnak? - fordult az anya a fia felé, erre Yoongi szemei nagyra nyíltak.

- Én? Ööö... izé.... nem igazán. - válaszolta végül, Jimin pedig elszomorodott.

- Hát, akkor majd én! - fordult az anya az apához. - A fiad homoszexuális.

folyt. köv.