Magyar BTS ship sztorik.
Jikook, Vkook, Vmin, Yoonmin, Namjin, Sope stb.
Továbbá mostanában elkezdtem interjú részleteket is megosztani és album kritika is van, szóval van itt minden, ami BTS :D
Sziasztooook!! Bocsánatot kérek ismét, hogy sokáig nem voltam, de suli melett lélegzetvételnyi időm sem volt, de szerencsére azt megoldottam, hogy eljussak életem első BTS koncertjére. És nem tudom, hogy hány embert érdekel, de gondoltam, írok nektek egy koncertbeszámolót.
2018. október 18-án két ARMY barátnő felkerekedett, hogy megtekintsék kedvenc előadóik koncertjét, és hajnalok hajnalán repülővel elindultak Párizs felé.
Nos igen, én voltam az egyik. A BTS 19-i koncertjére már hónapokkal (majdnem fél évvel) előtte megvettük a jegyet, és semmi sem ment simán. Még a jegyvétel sem. Hála a drága jegyüzéreknek az összes koncira percek alatt elfogytak a jegyek, és legalább kétszer olyan drágán lehetett csak hozzájutni. Eredetileg egyébként nem is Párizsba hanem Londonba akartunk menni, csak úgy alakult, hogy arra sikerült lecsapni, ráadásul álló helyre, holott ülőre pályáztunk. Azért nem Berlinbe akartunk menni, mint a legtöbb magyar, mert ez koncert mellett ilyen világlátós kirándulás is lett volna, és Berlin minket nem érdekelt. Igazából az is volt, csak nem Londonban, hanem Párizsban, ami szintén nem rossz, de ezek után nem igen vágyom vissza Franciaországba.
A gondok azután kezdődtek miután letett minket a gép Párizsban. A közlekedésben a jegyeink sokszor nem működtek, a Google térkép alig segített, angolul meg ott senki sem beszél, mert szerintük a többi embernek kéne megtanulni franciául. És igen, ott még annyira sem beszélnek angolul, mint nálunk. Ott se nagyon, ahol sok a turista. Konkrétan annyit értünk ott az angol tudásunkkal, mint a magyarral, és borzasztó zavaró volt, hogy nem tudtuk megértetni magunkat senkivel. Kikészültönk. Viszont az Eiffel Torony, a Notre Dame, a Louvre, meg a Diadalív az tényleg szép volt, de ha ezek nem lennének, Párizs nem sokat érne. De ezeket tényleg jó volt látni.
Na de most már rátérek a koncert napjára, ami szintén nem ment simán. Ott semmi sem ment simán. Mielőtt bárki nekiindul egy állóhelyes koncertnek annak tudnia kell, hogy testileg és lelkileg is megterhelő vállalkozásba kezd. Nem is maga a koncert terheli meg az embert, hanem ami előtte van. Szóval gyengék kíméljenek! De szerencsére az armyk erős fából lettek faragva, úgyhogy nem aggódóm.
Na szóval, a szállásunk az arénától 10 perc sétára volt, a koncert este 8-kor kezdődött, de mi már hajnali 5 körül 4-5 óra alvás után beálltunk a már akkor is hosszú sorba. Azt hiszitek, az korán van? Más már előző este odament, és ott aludt. Mi azért ennyire nem voltunk őrültek, de így is 15 órát vártunk, mert ugye az álló hely sajnos ezzel jár.
A sorban állás hosszú volt, lassan telt az idő, de a hideg időn kívül igazából nem volt vészes. Volt kajánk és innivalónk, osztogattak is egyébként, meg volt wc is (igaz pottyantós, de legalább volt).
Ez a sor volt előttünk:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez pedig mögöttönk, és a rácsokon kívül láthatjátok meddig tart:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
