Magyar BTS ship sztorik.
Jikook, Vkook, Vmin, Yoonmin, Namjin, Sope stb.
Továbbá mostanában elkezdtem interjú részleteket is megosztani és album kritika is van, szóval van itt minden, ami BTS :D
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
- Min vigyorogsz ennyire? - kérdezte Yoongi gyanakodva.
- Semmin. - válaszolt Taehyung, közben próbálta elfojtani a nevetést.
- Most komolyan, mi van már?
- Semmi...csak...nem gondoltam, hogy ilyen merész vagy, Hyung. - Tae eddig tudta visszatartani a nevetést. A kezében egy képet szorongatott, de Yoongi nem tudta kivenni, hogy mi van rajta.
- Mi az ott a kezedben? Azon nevetsz? - kérdezte, mire Tae heves bólogatással válaszolt, közben továbbra is kuncogott. - Mi van a képen?
- Te.
- És mi rajtam olyan vicces?
- Kötényben vagy. - Tae már nagyon nevetett.
- Na és? Sok mindennek voltam már öltözve, ahogy te is.
- Az lehet, de rajtad itt CSAK az van. - Tae már a hasát fogta, közben felmutatta a képet Yoonginak, akinek annak láttán kipattantak a szemei, és nagyon kínosan érezte magát.
- Ezt honnan szerezted?! - kiabált vörös arccal. Tae erre kiöltötte a nyelvét.
A képen Yoongi testét csak egy kicsi rózsaszín fodros kötény takarta. Olyan rövid volt, hogy férfiasságát éppen hogy elfedte. Teste kicsit oldalra volt fordulva, így fenekének domborulata nagyon szépen látszódott.
Próbálta elvenni a képet Taetől, de az magasra emelte, így nem érte el.
- Na jó, mit akarsz a képért cserébe? - adta fel Yoongi.
- Hmmm... - Taehyung úgy tett, mintha azon gondolkodna, mit szeretne, holott már réges régen kitalálta. - Három képem van. Egy a kezemben, egy a telefonom, egy pedig a gépemen. Természetesen, mindkettőn az a háttérképem. - vihogott, Yoongi tekintete viszont ölni tudott volna. - Három kérésem lesz, és ahogy teljesíted őket, én úgy semmisítek meg egyet-egyet a szemed láttára.
- Rendben. Más választásom úgy sincs. Mit akarsz először?
- Fogd a kezem!
- Csak ennyi?
- Egész nap.
- He?!
- Egy percre sem engedheted el! - jelentette ki Tae, majd megfogta Yoongi kezét. - Sem akkor, amikor eszünk, sem akkor, amikor el kell mennünk vécére.
- Mi a fasz? Ez fura.
- Csak úgy, mint ez a kép rólad. - nevetett Tae. - Egyébként, szép a feneked. Bár lehetne nagyobb is.
- Kussolj! - kiabált Yoongi, majd sóhajtott egy nagyot. - Na jó, essünk túl rajta! Kajás vagyok. Menjünk enni valahova! - mondta, és elkezdte maga után húzni Taet.
Kéz a kézben sétáltak be egy olyan étterembe, amiről Yoongi tudta, hogy alig látogatott, így nem kellett annyi kíváncsi tekintettel megküzdenie. Leültek egy kicsi faasztalhoz, ahol két szék volt egymással szemben. A kezük, amivel a másikét fogták az asztal alatt volt. Taehyungnak a jobb, míg Yoonginak a bal keze volt szabad. Rament rendeltek.
Az étteremben rajtuk kívül csak három 50-es éveikben járó férfi volt. Az egyik háttal volt nekik, de néhány percig hátratekintett. Yoongi szeme találkozott az övével, és ellenszenvet vélt benne felfedezni. Sejtette, hogy valami rossz fog történni. A férfi a két barátjához kezdett el beszélni. Szándékosan olyan hangerőt vett fel, hogy Yoongiék is jól hallják, mit mond. A következő mondat hagyta el a száját: "Utálom a buzikat."
Tae ennek hallatán lehajtotta a fejét, mintha szégyellné magát, és engedett a fogáson társa kezén. Szinte el is engedte azt, viszont Yoongi rászorított, és egyre mélyebben vette a levegőt, hogy csillapítsa dühét.
A három férfi a kijárathoz vette az irányt. Szándékosan közel mentek Yoongiék asztalához. Kifele menet még utoljára be akartak szólni a két fiúnak, de Yoongi olyan szúrós tekintettel nézett rájuk, hogy végül meghátráltak.
Tae az asztalt bámulta, ám nem tette sokáig, ugyanis elétették a nagy tál rament. Nekilátott, de Yoonginak nem volt könnyű dolga. Nem tudott bal kézzel enni. Tae elvette tőle a pálcikákat, felvett velük egy nagy köteg tésztát, megfújta, és Yoongi szájához emelte, aki mivel nagyon éhes volt, nem tiltakozott, és Tae segítségével szívta fel a tésztát.
A délután többi részeben elhagyatott utcákon jártak. Egymáshoz nem igazán szóltak, de nem is érezték szükségét.
Besötétedett, és visszaindultak a dormba. Miután beléptek, Yoongi gyorsan maga után húzta Taet a stúdiójába. Meg akarta úszni, hogy a tagok kérdezősködjenek. Ott megmutatta Taenek a dalokat, amiken most dolgozik.
Éjfélt ütött az óra.
- Lejárt az idő. - mondta Yoongi, majd felállt a székből, és elengedte Taehyung kezét.
- Rendben. Tessék. - Tae belecsúsztatta a képet Yoongi pulcsijának zsebébe.
- Na, mi a következő feladatom?
- Cs-csó... - kezdte szégyenlősen, majd erőt vett magán - Csókolj meg!
- Tessék? - nézett döbbenten Yoongi - Felejtsd el! - kiabált - Erre nem lehet csak úgy rávenni az embert. Csinálj a képpel azt, amit akarsz! De jól vigyázz, mit teszel, mert egy barátot veszíthetsz el vele! - mondta, majd kiviharzott a szobából. Taehyungnak könnycsepp gördült le az arcán.
Yoongi a szobájába ment, levetődött az ágyára, a szemét becsukta, és a Taevel együtt töltött napra gondolt. Jobban élvezte, mint gondolta. Arra eszmélt, hogy hiányzik, hogy a kezét fogja. Magányosnak érezte magát nélküle. Csak most váltak el, és máris hiányzott neki a hangja, és a mosolya. Bánta, hogy visszautasította őt, de félt. Félt, hogy Tae csak játszik vele.
Az oldalára fordult, és megérezte a képet a zsebében. Kivette onnan, de a hátulját látta meg először, amin az állt "Szeretlek".
Yoongi nem tétovázott sokáig. Felugrott, berontott Tae szobájába, aki annak közepén állt könnyes szemekkel, feléje siettet, és hosszan megcsókolta. A csók után homlokukat egymásnak döntve mosolyogtak.
- Mi legyen a következő feladatom? - kérdezte Yoongi fülig érő vigyorral.
Tae elindult a szekrénye felé, és kutakodni kezdett. Elővett egy apró rózsaszín kötényt. Csaknem olyat, mint ami a képen volt.
- Vedd ezt fel! Más ne legyen rajtad! - húzta félmosolyra a száját.
Yoongi szó nélkül engedelmeskedett, és vetkőzni kezdett.
