Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

4. rész

Este együtt vacsorázott a társaság, jót beszélgettünk, be kell vallani sokkal jobb hangulatban telt mint a reggeli. Aztán vacsora után Adam és én elvonultunk, mivel a hétvégén, és az előtte levő napokban nem igazán tudtunk kettesben lenni, szóba került a reggeli kiborulásom is természetesen.

- Próbálkozik Bren, segíts neki.
- Otthon még nem így vélekedtél Adam. - megálltam a sétában és felé fordultam. - Nem tudok neki csak úgy megbocsájtani, és jól esett volna ha reggel kiállsz mellettem.
- Miről beszélsz?
- Arról, hogy neked mellettem kellett volna állnod, nem pedig összehaverkodni minden szembejövővel. - háborogtam.
- Nem értem, most az a baj, hogy megpróbáltam élvezni, hogy egy forma 1-es futamon vagyok ráadásul személyesen láthatom a pilótákat? - emelte fel a hangját ő is.
- Istenem Adam, - hitetlenkedtem. - téged is csak a pénz érdekel igaz? Olyan vagy mint Jasemíne, őt is és téged is megvásárolt.
- Te nem tudod mit beszélsz.- a szemei értetlenséget, dühöt és haragot árasztottak.
- Sajnálom, én csak, nem akarom, hogy a testvéreim megszeressék és őt válasszák. - adtam hangot aggályaimnak.
- Szeretnek téged.
- Tudom. - bújtam hozzá. - Menjünk vissza a hotelba. - mire visszaértünk Daavid már aludt, Jas pedig olvasott a kanapén, elköszöntem Adamtól, adtam egy puszit Daavidnak majd mi is lefeküdtünk Jassal. Másnap miután felkeltünk és megreggeliztünk, elköszöntünk újonnan szerzett barátainktól indultunk vissza Salzburgba. A hét elég gyorsan telt, elintéztük Daavid és Jas iskoláját, ahová szeptembertől járni fognak, ha akkor még itt leszünk, sikeresen beilleszkedtünk a családba, Marion nagyon kedves, mindenben segít, őszintén megkedveltem. A nagyapámmal már más a helyzet, egyszerűen nem tudok neki megbocsájtani, a testvéreim úgy láttam kezdik megkedvelni és egyre oldottabbak. Nagyon sokat voltak együtt Daavid, Jas, Adam és Dietrich.

Jas nagyon sokat győzködött, hogy fogadjam meg Seb tanácsát és beszéljek Christiannal, azzal érvelt, hogy nagyapa úgyis majdnem minden futamon ott van és mi mindig vele tarthatnánk. A végére már nagyon untam, hogy rágja a fülem, ezért megígértem neki, hogy beszélni fogok a csapatfőnökkel.

Június 21.-én csütörtökön ismét repülőre ültünk, úti célunk ezúttal a spanyolországi Valencia volt. Adammal kicsit összekaptunk a repülőn, megint a pénz miatt, így én ismét Jassal osztottam meg a szobát míg ő Daaviddal aludt. Csütörtök révén nem mentünk ki a pályára, viszont nagyapa meghívta vacsorázni a csapat néhány tagját, bíztam benne, hogy Seb is köztük lesz el akartam neki újságolni, hogy megfogadtam az ajánlatát és szerettem volna ha velem jön, mert egy kicsit tartottam tőle mit fog reagálni kérésemre Christian.
- Sziasztok! - ahogy reméltem Seb is a meghívottak közt volt, miután köszönt a főnökeinek, adott két puszit Jasnak és nekem, Daavidet és Adamot kézfogással köszöntötte.
- Sziasztok! - köszöntünk szinte egyszerre, Sebbel érkezett egy magas szőke fiú, akit még nem láttam.
- Brenda, te még nem ismered az edzőm Heikki Huovinen. - nyújtotta kezét. - Heikki ő Brenda, Daavid és Jas nővére.
- Örülök, hogy megismertelek. - mosolygott. A vacsora jó hangulatban telt, kerestem az alkalmat, hogy előhozhassam a munkát, de nem találtam megfelelő pillanatot, ezért úgy döntöttem félrehívom a pilótát.
- Seb! Beszélhetnék veled egy percet? - kérdeztem, Adam kissé megdöbbent, de Jas boldogan mosolygott mellettem, biztos voltam benne, hogy amint elhagyjuk az asztalt rögtön fecsegni kezd.
- Mondd csak! - léptünk az étterem bárjának pultjához.
- Megfontoltam az ötletedet, hogy beszéljek Christiannal talán tudna nekem munkát adni.
- Igen. - bólintott.
- Szóval, úgy döntöttem, egy próbát megér. - látszott rajta, hogy tényleg örül a döntésemnek. - Viszont örülnék ha velem lennél mikor beszélek vele.
- Nagyon szívesen, örülnék ha a csapatnál dolgoznál. - mondta. - Holnap délután? Ha vége a szabadedzéseknek?
- Rendben, és nagyon köszönöm Seb.

Másnap úgy alakult ahogyan elterveztük Sebbel miután lement a délutáni szabadedzés felkutattam Sebet, és együtt mentünk a csapatfőnök irodája felé.
- Ne félj, még nem evett embert. - vigyorgott. - Ráadásul veled nem is lakna jól. - némiképp oldotta a feszültséget Seb poénja így egy hatalmas mosollyal léptem be az irodába.
- Seb, Brenda! Ha nagyapádat keresed ő....
- Nem Christian hozzád jöttünk. - válaszolt helyettem is Seb, mert visszatért a görcs a gyomromba.
- Üljetek le. - mutatott az asztala előtt álló két bőrfotelra. - És mondjátok mit szeretnétek?
- Mr. Horner én ....
- Csak Christian, tegezz nyugodtan. - vágott közbe.
- Christian nincs munkám, és arra gondoltam, hogy talán tudnál nekem adni valamit.
- Én ajánlottam neki, hogy beszéljen veled. A nagypapája szeretné ha az unokái vele jönnének a futamokra, a kicsi pedig szívesen jönne is de Brenda nem akarja egyedül elengedni, azt pedig nem lehetne összeegyeztetni, hogy dolgozzon Salzburgban, közben pedig futamokra járjon. - vázolta Seb a helyzetet.
- Hát nem tudom, körül kell néznem. - gondolkozott. - Gondolom azt nem várod, hogy a nagyapád miatt vezetői állást kapj?
- Nem dehogy is, tényleg bármilyen munka jó lenne csak nem szeretném magára hagyni a testvéreimet.
- Megértem, hallottam a szüleidről és sajnálom, édesapád remek ember volt. - sóhajtotta.
- Ismerted őt? - kérdeztem meglepetten.
- Egyszer-kétszer találkoztunk. Nézd, átgondolom milyen munkát tudnék neked adni és értesítelek rendben?
- Nagyon köszönöm. - mondtam majd magára hagytuk a főnököt.

Ahogy megígérte Christian keresett nekem munkát,az egyik lány nemrég mondott fel a sajtósoktól és akit a helyébe felvettek nem felelt meg, így én kaptam meg a munkáját. Közvetlen főnököm Britta Roeske lett, ő Seb sajtósa, én amolyan mindenes vagyok.
Nagyon kedves volt mindenki velem, megnyugtattak, hogy nem kell sem izgulnom, sem sietnem, lesz időm beletanulni a dolgokba. Szombaton egész nap Britta nyomában jártam, kíváncsi voltam mindenre, és azt gondoltam talán így hamarabb önállósodhatok. Daavidet rábíztam Adamra, Jas szinte minden pillanatban Lucas körül sündörög, ami elég komoly feladat lehet, tekintve, hogy Sara is minden pillanatban a fiú társaságát keresi.
- Szegény fiú. - bökött Britta fejével a tesztpilóta felé.