Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

13. rész

Szombatra sem oldódott meg köztünk ez a probléma. Délelőtt együtt mentünk ki a pályára, de olyanok voltunk mint két barát, csak sétáltunk egymás mellett, a boxban találkoztam Jassal és Lucassal, és beszélgettem Brittával is.
- Nem ám jól laksz Brenda! - jegyezte meg Heikki, mikor délben a büfében ültünk, Seb Rockyval a mérnökével egyeztetett még, én pedig csak piszkáltam az előttem lévő igen szegényes salátámat.
- Mit mondasz Heikki? - kérdeztem zavartam, mert kissé elbambultam.
- Ma még nem láttalak enni csak ennyi.
- Mostanában nincs sok kedvem enni. És kicsit fáj is a hasam.
- De úgy általában eszel te rendesen? Mert elég vékony vagy, talán túlságosan is.- állapította meg, észrevettem, hogy Seb és Rocky abbahagyta az egyeztetést és az előttük lévő ételre koncentráltak, s ránk.
- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdeztem értetlenül.
- Mikor megismertelek, legalább 5 kilóval több voltál, és most nem azt mondom, hogy kellett, hogy fogyj, hanem, hogy nem kellett volna fogynod.
- Nem tudom, lehet, hogy lement néhány kiló. - én is észrevettem, hogy a nadrágjaim nagyok rám.
- Seb nem eteted Brendát? - viccelődött Rocky.
- Elég nagy már, nem? - válaszolta, és folytatta az evést. Ebéd után vissza mentünk a boxba, kicsit lemaradtam a fiúktól, hogy nyugodtan tudjak telefonon beszélni Daaviddal, aki most otthon maradt Salzburgban, nagyapáékkal.
- Szia Brenda! - lépett elém Adam, mikor letettem a telefont.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem ijedten.
- Nyugi, csak beszélgetni akarok, - kezdte kedvesen. – például arról, hogy miért hagytál csak úgy faképnél?
- Ne haragudj mennem kell. - be akartam menni a boxba, de megragadta a karom. - Adam kérlek nem akarom, hogy Seb meglásson.
- Tőle is félsz? - kérdezte kárörvendően.
- Nem félek tőle, ő sosem bántana, de nem akarom, hogy félreér .... tse .... ezt. - valószinüleg az idegességtől akárcsak napokkal korábban begörcsölt a hasam.
- Jól vagy? - méregetett Adam.
- Ne..nem. - már a könnyeim folytak a fájdalomtól, mintha csak az életem múlna rajta úgy markolásztam Adam felsőjét, abban reménykedve, hogy segít rajtam.

Seb szemszöge

- Mi van haver? - kérdezte Heikki mikor visszaértünk a boxba. - Összevesztetek Brendával?
- Ezt miből gondolod? - néztem rá.
- Reggelinél alig szóltál hozzá, és most is csak úgy egyedül hagytad. - értetlenkedett.
- Nem úgy néz ki mint akinek nagyon hiányzom. - néztünk mindketten a box bejárata felé ahol Brenda csevegett Adammel.
- Nem hiszem, hogy Brenda kereste a társaságát, nem mész oda? - noszogatott Heikki.
- Akarod tudni, mi a bajom vele? - böktem Brenda felé. - Azt gondolom, hogy nincs túl még Adamen, nem akar velem lenni és nézd meg, hogy ölelgeti.
- Seb, szerintem .... Brenda rosszul van. - indult meg a befelé jövő Adam Brenda kettős felé.
- Esküszöm hozzá sem értem, egyszer csak rosszul lett. - magyarázkodott rögtön Adam.
- Brenda, jól vagy? - vettem karjaimba, és elindultam vele a pihenőm felé.
- Seb, nagyon fáj. - az ágyamon feküdt összegömbölyödve, folytak a könnyei, de a kezem egy pillanatra sem engedte el.
- Nincs semmi baj, itt vagyok. - simogattam nyugtatásképpen a hátát, Heikki elment orvosért, Adam pedig mögöttem állt. - Rögtön jön az orvos. - nem sokkal később a pálya orvosa megvizsgálta Brendát, adott neki fájdalomcsillapítót és nyugtatót, amitől elaludt.
- Seb, gyere, hagyd aludni. - adtam egy puszit az arcára és magára hagytam, ahogy Heikki mondta.
- Mit mondott az orvos? - kérdeztem tőle.
- Brenda gyermeket vár, ez okozta a rosszullétet. - nem hittem el amit hallok, nem lehet, hogy terhes, ilyen nincs. - Két és fél hónapos terhes, de a baba élete veszélyben van.
- Hogy, ezt, hogy érted? - rémültem meg. - De Brenda jól van?
- A doki szerint jelenleg nem lenne képes kihordani egy gyermeket. Brenda egészsége nem a legjobb, az elmúlt időszakban sokat fogyott....