Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

27. rész

- Rendelek vacsorát, eszel velem? - az ő szobájába mentünk, lepakoltam a táskámat majd leültem a kanapéra míg ő telefonált. - Miről szerettél volna beszélni velem? - érdeklődve fordult felém.
- Öhm. - megreszeltem a torkom és sóhajtottam egyet majd belekezdtem. - Egy hete késik.
- Mi? - nézett rám hatalmas kék szemeivel értetlenül, aztán pillanatok múlva mint aki megvilágosodott. - Úgy érted....? - a hasamra mutatott én pedig félve bólintottam.
- Még mielőtt megkérdeznéd mi közöd hozzá .... nem voltam senkivel mióta mi .... - dadogtam.
- Az én gyerekemet várod? - szaladt magasra szemöldöke.
- Nem tudom, - gondolkodva nyúltam a táskámért. - pár napja reggeli közben rosszul lettem, aztán egy hete késik, te mire gondolnál?
- Miért nem mentél el dokihoz?
- Az előbb a gyógyszertárban vettem tesztet, de azt akartam, hogy tudd, még mielőtt megcsinálom. - meredt maga elé, elég bárgyú képet vágott nem nagyon értettem, hogy ez most mit jelent, felpattantam és a két teszttel együtt eltűntem a fürdőszobában.
- Na? - nagyjából öt percig voltam a fürdőszobában, még sosem csináltam ilyet, elolvastam a használati utasítást, majd ültem a wc tetején, hatalmas erő kellett ahhoz, hogy megcsináljam őket, mindkettőt egymásután.
- Várni kell. - leültem mellé a kanapéra és letettem az asztalra őket, pontosan elénk, úgy ültünk ott mint két kivégzésre váró rab.
- Meddig? - kérdezte idegesen, aztán ment ajtót nyitni mert kopogtak. A vacsorát hozták, Seb elintézte én hangtalanul bámultam a teszteket.
- Seb! - szólítottam meg mikor megpillantottam mindkét teszten a kettő kis csíkot, azonnal mellém lépett.
- Ez mit jelent? - hajamba túrva, nagy sóhajjal ültem vissza a kanapéra.
- Ez .... azt jelenti, hogy .... gyerekünk lesz. - láttam rajta mennyire ledöbbent, azt nem tudtam volna megmondani, hogy boldog e vagy mérges, csak mellém ült és a tesztre meredt. Miután már vagy fél órája ültünk így csendben meguntam, tudnom kellett, hogy mit gondol vagy mit akar tenni. - Seb most mi lesz?
- Nem tudom. - azt nem vártam, hogy majd a nyakamba ugrik vagy megkéri a kezem, de azt sem hittem, hogy felpattan és ott hagy. Vártam rá egy keveset, de miután nem jött vissza, átmentem a szobámba. Nem tudtam mit tenni lezuhanyoztam, rendeltem fel vacsorát és lefeküdtem aludni azzal a tudattal, hogy Seb kisbabáját hordom a szívem alatt.