Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

26. rész

- Ne már Seb, - morgolódtam vele, mert egyfolytában piszkált. - most komolyan, bántottalak?

- Én sem bántalak. - vigyorgott. - Csak nem értem, hogy félhet valaki a galamboktól. - azóta csinálja ezt mióta Milton Keynesben majdnem elsírtam magam mert egy csapat galamb repült felénk, én pedig annyira megijedtem, igazából mindig is tartottam tőlük és minden csőrös állattól.
- Ez egyáltalán nem vicces - morgolódtam tovább, miközben elénk tették a megrendelt ebédet, immáron Austinban voltunk, Seb túl volt mindenféle vizsgálaton és máris megengedték neki, hogy a következő, évadzáró futamon rajthoz álljon. Látom mennyire boldog tőle de őszintén ez nekem nem nagyon tetszik, szerintem kicsit alaposabban is utánajárhattak volna milyen is az állóképessége és a reflexei.
- Oké, békén hagylak. - tette fel védekezően kezeit, a vigyort azonban nem törölte le, ami bosszantott.
- Kösz. - mondtam gúnyosan. Az ebédet csendesen kezdtük el, aztán megérkezett a mi kis gerlepárunk akik csatlakoztak hozzánk.
- Heikki!! - csapott edzője kezére Seb mikor az el akarta húzni előle a tányért amin süti volt.
- Bocs öcsi, de ezt már nem lehet. - vigyorgott rá a finn, mi Brittával csak mosolyogtunk és jóízűen faltuk a sütinket.
- Most ha nem szekáltál volna, esetleg meggyőzném Heikkit, hogy egy falatot ehess, de sajnos piszkáltál. - húztam el szemforgatva a szám.
- Még mindig a galamboknál tart? - kérdezte Britta, Seb és Heikki pedig összeröhögtek.
- Hahahaaaa, nevessetek csa .... - nem bírtam végigmondani mert az ebéd visszakívánkozott, nem foglalkoztam senkivel csak kirohantam az étterem mosdójába. Miután kihánytam magam, és újra úgy néztem ki mint egy ember visszamentem, de már csak Heikki ült az asztalunknál.
- Na jól vagy? - érdeklődött.
- Aha. - visszaültem hozzá es lehúztam a vizet ami a poharamban még volt.
- Mi volt ez? Beteg vagy?
- Nem .... hiszem, nem tudom, reggel semmi bajom nem volt. - estem gondolkodóba, s végigpörgettem a napomat. - Nem is ettem semmi olyat. Na mindegy, mehetünk. - sejtettem, hogy Britta és Seb máris interjúznak, a pályán is Heikkvel társalogtam, ott már nagyon sem neki sem nekem nem volt feladatunk, elvonultunk a büfébe, hogy a szerelőket se zavarjuk.
- Christian azt szeretné ha a tesztekre még Sebbel jönnék. - magyaráztam neki már ülve.
- És te? - kérdezett vissza. - Szeretnéd?
- Igen is meg nem is. - sóhajtottam. - Heikki .... tudod, hogy Seb sokkal többet jelent nekem mint azt szeretném.
- Tudom. És hidd el én örülnék neki ha ezt ő is észrevenné.
- Nem mondott neked semmit? - próbálkoztam, tudtam, hogy ha valakinek Heikkinek elmond sok mindent és talán beszélt már rólam is.
- Nem igazán. - fintorogva rázta a fejét. - Igazából általában Brendáról beszélgetünk.
- Értem. - kicsit azért többet vártam, azt hittem valamit mondott neki Seb, de hát ha nem nem, úgy tűnik ez a dolog valóban veszett ügy. Délután Sebbel visszamentünk a szállodába ahol még egy kicsit kínoztuk Heikkivel az edzőteremben.

Szombaton mindenki izgatott volt a Red Bull boxában, igaz Seb csütörtökön és pénteken már ült kocsiban, és akkor olyan volt mintha nem is lett volna ez a "kis" szünet. Az időmérő alatt a boxban ültem a srácokkal, és figyeltük az eseményeket.
Én rettentő feszült voltam, de nem Seb miatt, egy hete késett már a menstruációm, ami eléggé aggasztott. Tekintve, hogy nemrégen együtt voltunk Sebbel, és mindig pontos volt, nem értettem, ja és a napokkal korábbi rosszullétem.
- Mit mondtál ne haragudj? - megint az esetleges kis balesetre gondoltam, Alex pedig közben csak magyarázott nekem.
- Hogy Seb mennyire érti a dolgát, mintha az a három hónap nem is lett volna.
- Igen. - erőltettem meg egy mosolyt. - Alex nem baj ha a ma esti vacsit áttesszük máskorra?
- Nem, de ugye jól vagy?
- Igen persze, csak van egy kis dolgom. - igen elég nagy dolgom van, ugyanis este kiderül terhes vagyok e Sebastian Vetteltől vagy sem. Te jó ég, ebből mi lesz. Éppen menni akartam, mikor megjelent Jasemíne, Brenda húga, Lucassal sokszor találkoztunk a hétvégén, de Jast nem láttam.
- Szia! - léptem hozzá egy puszira. - Hogy vagy?
- Szia! Köszönöm jól. - mosolygott, s úgy láttam tényleg egészen jól van.
- Ennek örülök, Daavid?
- Marionnal otthon maradt, eljött volna de tudod suli van neki. - sóhajtott.
- Ő is jól van?
- Igen szerencsére. - bár menni akartam Jassal elbeszélgettük az időmérőt, amit Seb megnyert Lewis Hamilton és Mark előtt, természetesen mindenki boldog volt, én is, de a félelmem nem múlt el. Amint a német visszaért az interjúkról ami ezúttal elég hosszúra sikeredett, tekintve a kisebb kihagyását, utána mentem az öltözőjébe.
- Seb. - kopogtattam majd benyitottam, éppen az overrállját vette le. - Beszélhetnék veled?
- Nem ér rá míg lezuhanyzom? - kérdezte.
- Megvárlak kint. - sóhajtva hagytam magára a kis helyiségben, és visszamentem a csapathoz, a szerelők most is nagyban dolgoztak, Britta is szorgoskodott, Heikki várta, hogy Seb elkészüljön, ilyenkor mint mondta masszázs és egy kis pihenés vár a pilótára.
- Heikki, - léptem a finn elé. - lehetne szó arról, hogy ma elhalasszátok a masszázst? Beszélnem kell Sebbel, és szerintem utána nem lesz túl jó hangulatban.
- Baj van? - fürkészte arcom.
- Nem, ígérem holnap tökéletes formában lesz. - nem akartam bevonni a sejtésembe, elég ha egyenlőre Sebbel ketten izgulunk.
- Jól van Adri, de ha kellek akkor Brittával leszek, a szobánkban.
- Köszönöm. - mosolyogtam egyet bár inkább sírtam volna, aztán nem sokkal később megjött Seb is elszomorította, hogy nem lesz masszázs, de megértette. A szálloda felé még beugrottam egy gyógyszertárba ahol vettem kettő terhességi tesztet.