Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

1. rész

- Daavid! - kiabáltam be a kis szobába. - Ébresztő!

- Ez neked jött Brenda. - nyújtott át egy borítékot nekem a húgom Jasemíne. - Ha szeretnéd elviszem Daavidot a suliba.

- Rendben, de előbb kérlek ébreszd fel. - intettem a kis szoba felé ahol 10 éves kisöcsénk békésen aludt. - Ezt nem hiszem el! - csattantam fel, látva a boríték tartalmát.

- Daavid öltözik. - libegett vissza Jas. - Kitől jött? - mutatott a kezemben levő levélre.

- Az a .... a .... - nagy levegőt vettem, hogy ne mondjak csúnyát, majd elé toltam a borítékot, hogy láthassa ki a feladó. - De a levél nem csak nekem szól, hanem neked is.

- Nekem? És mit ír? - kérdezte.

"Brenda Mateschitz

a gyámhatóság tudomására jutott, miszerint az ön felügyelete alatt áll két kiskorú gyermek név szerint Daavid Mateschitz (10) illetve Jasemíne Mateschitz (17), ügyfelem Herr Dietrich Mateschitz szeretné megkapni a gyermekek felett a teljes felügyeleti jogot, tekintve, hogy szüleik Frau Mariana Scott és Herr Stefan Mateschitz sajnálatos módon halálos kimenetelű balesetet szenvedtek a múlt hónapban. Amennyiben ön beleegyezik a felügyeleti jog átadásában, elkerülhető a tárgyalás, amennyiben viszont nem egyezik bele a kérelembe, ügyfelem bíróság elé viszi az ügyet."

Dr. Johann Streichmann

- Most mi lesz? - Jas teljesen kétségbe volt esve.

- Nem tudom. - ráztam a fejem tanácstalanul. - Nem értem, minek akar most belerondítani az életünkbe, amíg apáék éltek soha nem keresett, s nem elég mindaz, hogy ők már nincsenek most még a felügyeleti jogot is el akarja venni.

- Bren, két hónap múlva 18 leszek és akkor felettem már nem rendelkezhet. - ölelt át kishúgom.

- És Daaviddal mi lesz? - kérdeztem keserűen. - Neki rengeteg pénze van, nekünk viszont, szinte semmink sincs, örülhetünk ha van mit ennünk, nem tudnánk kifizetni egy drága ügyvédet.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Azt, hogy talán .... bele kellene egyezni abba, hogy megkapja a felügyeleti jogot. - Jas közbe akart szólni de nem hagytam. - Kérlek had fejezzem be. Alig kaptam meg a diplomámat, még nem dolgoztam sehol és így soha nem kaphatnám meg a felügyeleti jogot, viszont, ha most elfogadjuk amit "nagyapa" - mondtam ki gúnyosan ezt a szót. - kér, akkor nyerhetünk időt, addigra te is betöltöd a 18-at és ha Adammel összeházasodunk akkor semmi akadálya nem lesz annak, hogy megkapjuk Daavid felügyeleti jogát.

- De ugye ha elfogadjuk, nem hagysz magunkra minket? - láttam az ijedtséget a szemében.

- Dehogy is, ígérem, hogy soha nem hagyjuk el egymást. - öleltem meg most én.

- Jó reggelt! Nem akarjuk megzavarni ezt a meghitt pillanatot, - jelent meg az ajtóban Adam és Daavid. - de Daavid el fog késni.

- Ááá, igaz, indulunk is, szia Bren - nyomott egy puszit az arcomra Jasemíne, majd Adamhoz fordult. - szia Adam.

- Sziasztok. - nyomtam egy puszit az öcsém arcára majd elmentek.

- Baj van? -kérdezte aggódva Adam, majd megmutattam neki a levelet. - És most mi lesz?

-Sok választásom nincs, minél előbb el kell utaznunk Salzburgba, hogy a nagyapánk megkapja a felügyeleti jogot Daavid és Jasemíne felett.

Néhány nap múlva már a vonaton ültünk, Jas, Daavid, Adam és én. Daavidot nem volt nehéz rávenni az utazásra, mikor meghallotta, hogy utazunk kivirult. Adam is velünk jött, négy éve vagyunk együtt, azóta nem sokat voltunk külön, imádjuk egymást. Anyáék halála után ő volt aki segített a testvéreimmel, s ő tartotta bennem a lelket. 23 évesen egyedül nevelni egy 10 éves kisfiút és egy 17 éves kamaszlányt nem könnyű feladat, de úgy érzem anyáék ezt várják el tőlem, s tudom, hogy ők a helyemben soha nem engednék, hogy széthulljon a család. Apa a Red Bull italgyártócég fő részvényesének Dietrich Mateschitznek az egyetlen fia, de miután apa feleségül vette anyát, aki nem felelt meg nagyapa kívánságainak, mert míg apa a legjobb egyetemeken végzett ügyvéd volt, addig anya modellként dolgozott, így találkoztak, anya akkoriban rengeteg magazinban szerepelt. Nemsokkal megismerkedésük után anya teherbe esett, nagyapa pedig tombolt, azt hitte ez csak apa egy újabb futó kalandja. Nem támogatta az esküvőt, sőt választás elé állította apámat, vagy elhagyja anyát, vagy kitagadja a családból, ez utóbbi történt. Aztán többé nem is hallott sem apa a nagyapáról sem nagyapa rólunk. Boldogan éltünk, apa egy kis ügyvédi irodában dolgozott, Potsdamban, anya vigyázott rám otthon. Mikor 6 éves voltam megszületett Jasemíne, majd hét évvel később Daavid. Annak ellenére, hogy apa nem keresett annyi pénzt amennyit szeretett volna, mindig megvolt mindenünk, lehet, hogy nem nekünk voltak a legszebb ruháink, illetve nem utazgattunk, de szeretetben nőttünk fel, s ez a lényeg. Aztán egy hónapja apa ajánlatot kapott egy berlini irodától, s anyával elutaztak, aztán soha többé nem jöttek haza. Szörnyű volt az az este, a testvéreimmel vacsoráztunk mikor jött a hívás, hogy baleset érte őket, s azonnal meghaltak.