Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

7. rész

2012 július 4.-e szerda, Jassal az Angliába tartó gépen ülünk, mivel nekem kell intézni a csapat szállását illetve még egyéb dolgokat, Jas pedig velem jött, mióta összejöttek Lucassal nem bír magával, szinte mindig csak róla beszél és órákat lóg a telefonon. Örülök neki, hogy boldog és, hogy egy ilyen fiút talált mint Lucas, látszik rajta, hogy rendes fiú és szerintem ő is komolyan gondolja ezt a kapcsolatot, csak úgy mint Jas. A csapat tagjai estére érkeznek, a pilóták pedig holnap reggel. Pontban délben értünk a szállodába, ahol először magunknak foglaltam le egy szobát, majd kipakoltunk, míg Jas beült a szálloda éttermébe addig én elintéztem a foglalásokat, nem volt nehéz dolgom hiszen minden évben itt száll meg a csapat. 

- Mit rendeltél nekem? - ültem húgom mellé az étteremben.
- Csirkemell caesar salátával. Nemsokára hozzák is. - mosolygott, majd arckifejezésemet látva elbizonytalanodott. - Talán nem jó? Diétázol még nem?
- De igen, csak ez téged sosem érdekelt. - s ez így volt igaz, Jast nem érdekelte, hogy több napig képes voltam salátán élni, ő ha rossz kedve volt beállított egy tábla csokival, vagy egy doboz fagyival és addig nyaggatott míg vele nem tartottam, aztán persze a vége mindig az lett, hogy az ő kedve valamelyest jobb lett, engem viszont gyötört a bűntudat és kezdtem elölről a koplalást.- És te mit eszel? - leselkedtem a tányérjára mikor kihozták a rendelést.
- Spagettit! - vágta rá, majd elkezdte befalni, mint egy kislány.

A késői ebéd után még elintéztem a rám váró feladatokat, Jas jött velem mindenhova, este tíz órára értünk vissza a szállodába miután még beszéltünk a csapat szerelőivel, akik ma érkeztek. Jast egy kis levél és egy szál rózsa várta a recepción.

Jas szemszöge

Jasemín Mateschitz - fogtam kezembe a borítékot, majd kinyitottam.

" Nem bírtam várni, nagyon hiányoztál, várlak a 126-os szobában!
Lucas "

Brenda mellettem állt és velem együtt olvasta a levelet, nem volt titkom előtte így ez nem zavart.
- Menj csak! - mosolygott mikor kérdőn néztem rá. - De kérlek, ne csinálj butaságot!
- Kösz Bren, ígérem jó kislány leszek! - megöleltem majd felsiettem a 126-os szobába, ahol várt rám Lucas. Épp, hogy hozzáért az ujjam az ajtóhoz az már nyílt is, nem tétováztam azonnal a nyakába vetettem magam, hogy megcsókoljam.
- Lucas! - néztem körbe a szobában, az asztalon gyertyák égtek, és meg volt terítve vacsorához.
- Szerettem volna minél többet veled lenni! - nyomott a számra egy csókot.
- Nagyon helyes. - kacérkodtam. Játékosan felhúzta szemöldökét, majd szenvedélyesen csókolt. A vágy felébredt bennem és átvette felettem a hatalmat, ő is hasonlóan járhatott, csókolt ahol ért. Már az ágyon feküdtünk, ő a felsőm alatt kalandozott mikor bevillantak nővérem szavai "Kérlek, ne csinálj butaságot!".-Lucas ... Lucas, - nagy nehezen eltoltam magamtól. - ezt abba kell hagynunk! - szívem szerint még folytattam volna, de tudtam, hogy az eszemre és Brendára kell hallgatnom. Lucas szemei csalódottságot tükröztek, de eleget tett kérdésemnek, bólintott majd felhúzott az ágyról.
- Gyere együnk. - mondta csalódottan.
- Ne légy rám mérges! -ültem az ölébe az asztalnál és átöleltem a nyakát. - Nem az a baj, hogy nem akarnám, csak .... én .... még .... - lehajtottam a fejem mert éreztem, hogy lángba borul.
- Még szűz vagy? - ujjait az állam alá csúsztatta, majd megemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek, hitetlenkedve mosolygott rám. - Ezt nem gondoltam volna.
- Ne gúnyolódj. - álltam fel az öléből és az ablakhoz sétáltam, kicsit kényelmetlenül éreztem magam.
- Nem gúnyolódom, csak nehéz elhinni. - ölelt át hátulról.
- Miért olyan nehéz? - fordultam felé. - Még csak 17 éves vagyok, és nem vagyok olyan mint Sara, aki bármikor szívesen az ágyadba bújna.
- Örülök neki, hogy cseppet sem hasonlítasz rá. - mosolyogva a fülem mögé türte elszabadult tincseimet. - Annak pedig mégjobban, hogy minden tekintetben én vagyok számodra az első.
- És remélem egy ideig az egyetlen is. - váltottunk egy csókot aztán leültünk és megvacsoráztunk, majd átszaladtam Brendához, hogy elhozzak egy két holmit, és életemben először egy fiú mellett aludtam el.

- Mióta vagy fent? - kérdezte Lucas mikor felébredt kilenckor.
- Nem régóta, viszont Brendának megígértem, hogy vele reggelizünk.
- És mikorra ígérted? - pislogott álmosan.
- Fél tízre! - még egy picit lustálkodtunk, mindketten élveztük, hogy egymás karjaiban lehetünk, aztán félt tízkor bekopogtunk Brendához.

Brenda szemszöge

Az este nagyon későn feküdtem le, miután Jas átjött a ruháiért előkaptam a laptopom és megnéztem egy filmet, mindennek az lett a következménye, hogy fél tíz előtt öt perccel keltem fel. Rekordidő alatt lezuhanyoztam, épp amikor kiléptem a fürdőszobából kopogtattak.
- Sziasztok! - nyitottam ajtót. - Két perc és kész vagyok! - siettem vissza a fürdőbe.
- Csak nem elaludtál? - kiabált be.
- Este sokáig fent maradtam. - válaszoltam, miközben magamra erőltettem a farmerom, majd felvettem a fehér topomat. - És megint híztam. - mentem ki hozzájuk letörve.
- Akkor mától megint csak vizet fog inni, - fordult Lucas felé, én pedig felvettem a blézerem és a magassarkúm. - figyeld csak meg.
- Alig jött rám a farmerom. - mosolyogtam Lucasra, akin látszott milyen jól mulat rajtam.
- Sosem értettem a nők miért sanyargatják magukat. - húzta el a száját a pilóta. - De ez a te dolgod. - emelte fel védekezően a kezét mikor ránéztem.
- Mikor vetted ezt a táskát? - emelte fel az ágyról a blézeremhez illő kis táskámat Jas.
- Nemrégen, na indulhatunk?

Azt étteremben azért megettem egy salátát, Jas és Lucas rendesen megreggeliztek, aztán mentünk a dolgunkra, lassan szállingóztak a többiek is. Fél egykor megérkezett a csapatfőnök, a főtervező, Britta, Sebastian és az edzője, Mark Webber is befutott az ő "embereivel".
- Akkor Brenda ma a délutáni boxutca látogatásra és a pályabejárásra is te mész. - rendezgette a papírokat Britta a Silverstonei pályán helyet kapó irodájában.
- Rendben. - mondtam kissé kelletlenül.
- Baj van? - kérdezte gyanakvóan.
- Nem, nincs. - próbáltam meggyőzni, de láttam a szemében, hogy nem hiszi el és a magyarázatomra vár. - Azt hiszem Seb haragszik rám.
- Miért gondolod ezt?
- Lucas szülinapi buliján, nem tudom, hogy csak az alkohol miatt e, de elég közel kerültünk egymáshoz, és talán ha Adam nem jelenik meg ....
- Abban biztos voltam az első perctől, hogy tetszel neki, de arra nem fogadtam volna, hogy ez kölcsönös.
- Addig míg Seb nem közeledett addig nem gondoltam rá úgy, hiszen ott volt Adam. Most viszont nem tudom mi van, össze vissza kavarognak bennem az érzések, mióta szakítottunk Adam minden alkalmat megragad, hogy kibéküljünk.
- De nem akarod megbocsájtani, hogy megcsalt.
- Pont ez az Britta, nem tudom, hogy szeretem e még, és azt sem mit érzek Seb iránt.
- Jajj Bren, ha rám hallgatsz elfelejted Adamet, és ha nem is Sebbel de valaki mással új életet kezdesz aki megérdemel téged és úgy szeret ahogy azt te megérdemled. - mosolygott rám én pedig köszönésképpen megöleltem. 

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, jól esne néhány vélemény ;) 

Szép napot!