Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

11. rész

Nem volt sok választásom így befejeztem a mondatot.

- Féltem, hogy bántani fog. - gördült le egy könnycsepp.

- Nem fog bántani ne félj, nem engedem. - ölelt magához. - Ne hidd, hogy visszaengedlek hozzá.

- Seb, - a szemem már megtelt könnyel, és kapaszkodtam bele, mert többé nem akartam elválni tőle. - nem akarok visszamenni hozzá, csak veled akarok lenni, téged szeretlek. - felnéztem a szemeibe, amikben a düh és a gyengédség keveredett.

- Én is szeretlek Brenda. - tarkómra csúsztatta kezét és lassan közelített az arcomhoz. Ajka puha volt és olyan finoman csókolt, hogy azt hittem álmodom, közelebb vont magához, egyre szenvedélyesebben csókolt. - Ez mi? - kérdezte, mikor levetettem a köntösöm, és meglátta a karomon lévő lila foltokat. - Adam csinálta?

- Nem számít, nem fáj.

- Megölöm, ha még egyszer hozzád ér. - simogatta a karom.

- Hagyjuk, kérlek, ez már nem fontos, csak az, hogy végre együtt vagyunk. - most én adtam neki egy csókot. - Seb, elfáradtam.

- Máris itt vagyok, csak lezuhanyzom, reggel pedig majd áthozom a holmidat. - míg Seb elment zuhanyozni én addig bevackolódtam a hatalmas ágyba, azon gondolkodtam, mennyire buta voltam, hogy nem engedtem hamarabb az érzéseimnek. - Gyere ide. - szorosan a hátamhoz bújt mikor végzett, és átölelt.

- Kíváncsi vagyok Jas és Britta arcára.

- Szerintem örülni fognak nekünk, nagyon szorítottak. - apró csókokat kaptam a vállamra, a nyakamra aztán egy idő után már nem éreztem mást csak nyugalmat, elaludtam Seb óvó karjai közt.

- Jól aludtál? - simogattam Seb szőke haját.

- A lehető legjobban. És te? - nézett rám a csillogó kék szemeivel.

- Remekül, ilyen jól már nagyon rég aludtam. - nyomtam csókot a szájára. - Seb, azt terveztem, hogy ezt a hetet Potsdamban töltöm, a régi házunkban. - el akartam szökni mindenki, különösen Adam elől, nyugalomra vágytam. - Velem jönnél?

- Amit csak szeretnél, persze, hogy veled megyek. - mosolygott rám százvattos mosolyával. Mivel nem volt ruhám amit felvehettem volna, a pizsimben pedig nem utazhattam el, és azt sem akartam, hogy Seb egyedül menjen Adamhez, míg ő felöltözött áthívtam a húgomat.

- Szia, baj van? - kérdezte amint kinyitottam az ajtót, Jas mellett Lucas lépett a szobába. - Mit keresel itt?

- Seb, este áthívott és megbeszéltünk mindent.

- Akkor most együtt vagytok? - nézett kérdőn, majd mosolyom láttán a nyakamba ugrott. - Na végre.

- De az este így pizsiben jöttem át, - mutattam végig magamon. - nem szeretném ha Seb és Adam összeverekednének, átmennétek vele?

- Majd én figyelek rájuk, míg Jas összepakol. - ajánlkozott Lucas. - De itt maradhatsz nyugodtan. - nézett Sebre.

- Nem én is megyek, szólok Heikkinek, hogy vigyázzon rád. - mondta határozottan a pilóta, adott egy csókot majd kilépett az ajtón, Jas és Lucas pedig utána. Nem sokkal később Heikki robbant be a szobába.

- Nem kellett volna fáradnod. - néztem az értetlen tekintetbe.

- Aztán majd te megbeszélted volna Sebbel, nemigaz? - ironizált a finn.

- Na, de mi a helyzet? - ült a kanapéra, én pedig követtem mozdulataiban. - Mit keresel nála, és ő hol van most?

- Először is .... - nagy levegőt vettem, bár tudtam, hogy örülni fog nekünk. - tisztáztuk az érzéseinket, együtt vagyunk, most pedig Jassal és Lucassal átmentek a szobámba, hogy elhozzák a ruháimat. - próbáltam rövid és tömör lenni.