Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

36. rész

Anyáék szerencsére megértették és nem kérdezősködtek, továbbra is úgy gondoltam, hogy a pici Wavenben fog megszületni, és bár anyáék örültek ennek próbáltak győzködni, hogy költözzek vissza Svájcba.

- Alig várom már, hogy újra lássam a családod. - mosolyogtam Sebre az autóban, éppen Heppenheim felé tartottunk, miután eljött hozzánk és tisztáztuk a dolgainkat, úgy döntöttem, hogy a szilvesztert a hozzám mindig kedves Vettel családdal töltöm.
- Nemsokára otthon vagyunk. - jegyezte meg, Seb az elmúlt napokban számtalanszor bocsánatot kért tőlem, ami egy idő után már idegesített, beszéltünk kettőnkről is, én őszintén elmondtam neki az érzéseimet, és ő is a sajátjait, hogy még mindig nem érzi úgy, hogy túl van Brendán, és most elég neki ez a baba dolog is, fel kell nőnie a feladathoz, egyenlőre nem akar szerelmes lenni, és ezt én tiszteletben tartom.

- Adri, kislányom. - ölelt meg Heikke majd Norbert mikor beléptünk a házba.
- Nagyon hiányoztatok!
- Milyen helyes kis pocakod van. - nézegettek mint akit először látnak, megsimogatták a hasam. Kipakoltam Steph szobájába, mivel ő már nem lakott otthon nem éreztem magam rosszul, hogy esetleg kitúrom, aztán lementem a családhoz kérdezgettek, én pedig boldogan válaszoltam nekik minden kérdésükre, majd megmutogattam a kapott ultrahangképeket.
- Anya szerint ahhoz képest milyen pici a baba, elég jól látszik. - simítottam végig a hasamon.
- Igen ez furcsa, - húzta össze mosolyogva szemeit Heike. - de biztosan azért mert amúgy is olyan vékony vagy, az ilyen vékony nőkön hamarabb meglátszik a terhesség. Seb mondta, hogy azt szeretnéd ha Wavenben születne meg.
- Igen, ott szeretném ha megszületne és felnőne.Anyáék próbáltak meggyőzni, hogy - néztem Sebre. - költözzek vissza Svájcba, de nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet.
- Miért? - kérdezte Norbert.
- Nem tudnék egyedül lenni ott, főleg ha megszületik a pici, félnék.
- Ez érthető. - sokáig folytattuk ezt a csevejt, majd megvacsoráztunk, és lefeküdt mindenki.


A terhességem fantasztikusan alakult, a családnak és Sebnek sikerült meggyőzniük, hogy költözzem vissza Svájcba, és, hogy a félelmeim is elmúljanak Becca is velem jött. Nem Sebhez költöztünk, hanem a közelében vettünk egy aranyos kis házat. A kapcsolatunk most talán jobb mint valaha is volt, izgatottan várta a picit akárcsak én, sokat volt nálunk, és segített, az ünnepek után elmondtuk anyáéknak, hogy Becca beteg, persze először kiborultak, aztán lenyugodtak, egy svájci magánklinikán találtunk egy nagyszerű orvost, aki mindent megtesz érte, és szerencsére jók az eredményei is. A téli tesztekre ígéretemhez híven utaztam Sebbel, mindenkinek leesett az álla mikor megtudták, hogy babánk lesz Sebbel, de nem szóltak egy rossz szót sem. Szerintem örültek neki, annál is inkább mert Seb egyre jobban hasonlított egykori önmagára. A tesztek alatt egyre közelebb kerültem Alexhez, nagyon rendes volt és elárulta, hogy belém szeretett. Ezzel a vallomásával nem tudtam mit kezdeni, Seb azt tanácsolta adjak neki egy esélyt, igen Sebbel igazi barátok lettünk, megértettem, hogy szeret de csak mint a gyermeke édesanyját, és hálás, hogy segítettem neki túltenni magát Brenda halálán, és részemről is kezdett ez a szerelem átalakulni szeretetté, és mély barátsággá. Örültem, hogy az olykor nagyon viharos és zűrös kapcsolatunk ilyen mély barátsággá alakult. 2013 augusztusában aztán megszületett a kislányunk Elisa, egy gyönyörű kék szemű, világos hajú, mosolygós baba. Seb legnagyobb szerencséjére, éppen a hazai és a Magyar nagydíj közt született, így ott tudott lenni, ráadásul a Magyar nagydíj utáni egy hónapos szünetben egyfolytában pici lánya mellett lehetett, és ő ezt ki is használta.

Mindenki imádta Elisát aki szépen növekedett.
- Nekem mennem kell. - jött be Seb a konyhába ahol éppen a picit etettem, Becca mellettünk ült és olvasott éppen.
- Nézd apuci már megy is, mondd meg neki, hogy jól menjen, hogy sokat lássuk a tévében.
- Megpróbálom. - mosolyogva adott puszikat a lányának, majd felém fordult. - Beszéltél Alexxel?
- Igen, meghívott vacsorázni.
- Mikorra? - kérdezte.
- Jövő héten ideutazik. - imponált nagyon is, hogy Alex csak azért képes Svájcba utazni, hogy vele vacsorázzak, és mi tagadás tetszett is mint férfi, eleinte nem akartam elfogadni a közeledését, érintését Seb miatt de már máshogy látom ezt a dolgot, és én sem maradhatok örökké férfi nélkül.
- Üzensz neki valami? - mosolygott sejtelmesen.
- Nem, mindent megbeszéltünk telefonon, és szerintem ma is felhív. - én is kaptam egy puszit az arcomra, ahogyan Becca is, majd miután sikerült elköszönnie Elisától elhagyta a házat.

- Sziasztok! Még alszik. - súgtam neki, ettől egy kicsit csalódott lett, de azért mosolygott.- Gratulálok az első helyhez. - öleltem meg, majd Alexet is. - Hát te?
- Gondoltam megleplek. - mosolygott.
- Sikerült, örülök, hogy itt vagy. - azt az emlegetett vacsorát kicsit előbbre hoztuk, és még aznap elmentünk egy közeli étterembe, az este fantasztikusan sikerült. Olyannyira, hogy az éjszakát is együtt töltöttük, biztos voltam benne, hogy mindezt nyugodtan tehetem, mert Seb elvitte Elisát magához, Becca pedig a barátjával volt, aki ugyancsak svájci és ő is a közelben lakik.
- Ha tudnád mióta vártam erre. - sóhajtotta Alex, az ágyban ahogy karjaiban tartott.
- Alex biztosan nem zavar téged, hogy Sebtől van egy kisbabám? - aggodalmaskodtam.
- Nem, ha teljesen biztos vagy benne, hogy elfelejtetted őt.
- El. - mondtam ki biztosan, s hogy ezt nyomatékosítsam megcsókoltam. Csodásabban nem is alakulhatott volna az életem, Alex és én adtunk egy esélyt ennek a kapcsolatnak, ami nagyon jó ötlet volt, nem kellett sok idő, hogy bele szeressek, Elisa sokat volt Sebnél amikor éppen nem volt futam, majd ha nagyobb lesz megbeszéltük, hogy elutazunk mi is a versenyekre, így a pici is apukájával lehet és én is Alexxel. A húgom szerencsére meggyógyult, de a jobb mellét el kellett távolítani, sok időbe telte mire ezt megemésztette, most minden idejét Elisának és új barátjának szenteli, édesek együtt és szeretik egymást. Szóval nem is lehetnék boldogabb, örülök, hogy rendeződött minden és Seb is rendbe jött teljesen.

Sziasztok! Elérkeztünk a történet befejező részéhez. Bízom benne, hogy szívesen olvastátok és kérlek maradjatok továbbra is velem, mert az Érzelmek vihara mellé újabb történettel készülök. 

Szép hétvégét!