Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

2. rész

- Jajj Bren, ez gyönyörű. - ámuldozott Jas mikor körbenézett a szobánkban, tényleg gyönyörű volt. A falak halvány kék színűek voltak, elegáns bútorokkal volt berendezve a helyiség, hatalmas ablak volt, ahonnan kilátás nyílt a városra. - Ezt nézd! - hívott oda Jas.

- Szép valóban.
- Én szeretnék az ablak felöli oldalon aludni. - jelentette ki.
- Ahogy szeretnéd, de gyere mert már várnak. Daavid iszonyú mérges lesz ha nem látja az időmérő versenyt.
- Edzést Bren, a verseny holnap lesz, azért ha már egy forma 1-es versenyre jöttünk igazán utánanézhettél volna legalább az alapoknak. - morgott.
- Látom te egészen hamar megkedvelted. - utaltam a nagyapánkra de nem tudtam nevén szólítani.
- Igen, megkedveltem. Nem olyan rossz ember mint amilyennek gondoltuk, és szeret minket.
- Nem hiszek a fülemnek Jas, néhány napja még könyörögtél, hogy ne hagyjam, hogy elszakítsanak minket, most meg akár meg is bocsájtanád neki amit a szüleinkkel tett? - háborogtam, aztán Jas egy vállrántással elintézett, majd elindult ki a szobából. - Hé azért megvárhatnál.
- Nos akkor indulhatunk? - kérdezte mosolyogva nagyapánk.
- Igeeen. - kiabálta izgatottan Daavid. - ismét egy luxusautóba szálltunk, ami elvitt a pályához minket, a kocsiban én csendben ültem hallgattam a körülöttem lévőket, a forma 1-ről, pilótákról beszélgettek, a nagyapánk a testvéreim és Adam minden kérdésére kedvesen válaszolt.
- Itt van Sebastian Vettel is? - kérdezte kisöcsém.
- Ő a kedvenc! - jegyezte meg mosolyogva Adam.
- Hogy ne lenne itt, ő a csapat sztárja, szeretnél találkozni vele?
- Lehet? - csodálkozott a kicsi.
- Daavid nem hiszem, hogy örülne neked. - próbáltam közbe avatkozom.
- Hagyd csak Brenda, Sebastian biztosan szakít rá pár percet. Velünk tartotok ti is? - kérdezte.
- Köszönöm inkább nem. - fordultam el dühösen.
- Én szeretnék menni! - lelkendezett Jas.
- Biztos nem jössz? - lépett hozzám Adam.
- Nem, de ti menjetek csak. - kissé gúnyos volt a hangom, adott egy csókot majd a csapat után ment.
- Gyere Brenda, - jött oda hozzám Marion. - láttam, hogy nem mentél velük, gondoltam bemutatlak néhány barátomnak. - követtem. - Ez itt a Red Bull Home-ja, itt vannak a pilóták megbeszélések, és az irodák, pihenős stb. De mi most a VIP-ban megyünk.

- Marion! - lépett hozzánk egy férfi, láthatóan nagyon jól ismerte a nőt.
- Szervusz! - köszöntötte majd bemutatott. - Helmut, ő itt Brenda, Dietrich legidősebb unokája. Brenda ő pedig Helmut Marko.
- Nem is tudtam, hogy Dietrichnek vannak unokái. - üdvözölt engem is, kedves embernek tűnt.
- Pedig van neki, a legkisebb Daavid, ő 10 éves, Jasemíne pedig 17, és ugyanolyan szép mint a nővére. - mosolygott rám Marion.
- És ők?
- Dietrich bemutatja őket Sebastiannak, a kicsinek ő a kedvenc pilótája. - magyarázta Marion. - És te, hogy hogy itt vagy, nincs ilyenkor megbeszélés?
- Igazad van, éppen oda indultam, de mégsem hagyhattalak itt titeket egy szó nélkül. - órájára pillantott. - De most már megyek is. - elköszönt majd eltűnt.
- Kedves ember. - jegyeztem meg mikor kettesben maradtunk Marionnal.
- Igen, ő és nagyapád olyanok mintha testvérek lennének. Na gyere bemutatlak még pár embernek. - Marion, azt kell mondjam kedves nő, annak ellenére, hogy nagyapámmal nem szeretnék közelebbi kapcsolatot, őt még nem kell utálnom, bemutatott sok embernek, akik vagy vendégként voltak itt a hétvégén, vagy valamilyen módon a csapathoz tartoztak. Nem volt már sok idő az időmérőig, ezért Maionnal elindultunk a boxutcába, hogy megkeressük a testvéreimet és Adamot. Pont a Red Bull boxa elé értünk, mikor megpillantottam húgomat.
- Jas! Hol vannak a többiek? - kérdeztem tőle.
- Nagyapa felment valami megbeszélésre, Adam és Daavid pedig a szerelőkkel szórakoznak, engem meg csak úgy itt hagytak.
- Jajj te szegény. - mosolyogva átöleltem a derekát. - Mikor kezdődik ez az időmérő? - kérdeztem.
- Kettőkor! - mondta Jas. - Jajj képzeld találkoztam a pilótákkal. Bren, ez a Vettel nagyon jól néz ki, ja és a tesztpilótájuk, Lucas. - olvadozott amin mi Marionnal jót derültünk.
- Na látom jól érzed magad itt. - osztotta meg észrevételét Marion.
- Amikor Adam és Daavid a tévében nézték a futamokat, állandóan ment a veszekedés, hogy te ezt mennyire utálod, és kapcsolják ki. - mosolyogtam.
- De akkor még nem láttam egyik pilótát sem. - ekkor fordult Marionhoz. - Marion, Lucas .... Ström, a tesztpilóta, jövőre ő lesz Mark Webber helyett?
- Jasmíne, ezt ne tőlem kérdezd, én nem értek ehhez, nagyapádat faggasd ezekről a dolgokról.
- Ejj de nagy szakértő lettél. - értetlenkedtem, bár tudtam, hogy a húgom nagyon okos, mindent szinte első hallásra megjegyez, az agya akár egy szivacs.
- Lányok! Marion! - intett nagyapánk, egy csoport férfi mellől. - Szeretném bemutatni az unokáimat, Brenda és Jasemíne. - egy viszonylag magas világos hajú férfi nyújtotta először a kezét.
- Christian Horner. - mindketten kezet fogtunk vele, majd bemutatta a többieket is. - Adrian Newey a tervezőnk .... - és bemutatott vagy 7 embert akiknek nevét máris elfelejtettem.- Ááá ők pedig a pilótáink, Mark Webber és Sebastian Vettel. - mutatott az éppen autóba szálló két férfira. Az időmérőt a csapat vendégeivel néztük végig, Daavid és Adam elképesztő izgalommal és boldogsággal bámulták a kivetítőt, Jas is amin azért nem lepődtem meg mert nyíltan elmondta mindenkinek, hogy tetszenek neki a pilóták. Én pedig az időmérő alatt vagy három kehely fagyit benyomtam, és megittam legalább négy csésze teát, annyira nem kötött le a műsor.
- Látom azért te is jól érezted magad! - mutatott mosolyogva az asztalra Adam, ahol az üres kelyhek sorakoztak. - Ha ma ennyit ettél, holnap kiüríted a pultot? - kacagott.

- Ha ha haaaaaa, nem holnap nélkülem jöttök! - vágtam be a durcit.
- Naa, gyere ide. - húzott magához miközben odaértünk a boxba ahol a csapat ünnepelt Sebastian Vettel pole pozíciója miatt.
- Nem vagy ám vicces. - gúnyolódtam.
- Ne légy már mérges. - nyomott egy csókot a számra majd gratulált ő is az interjúkról visszatérő pilótának.
- Köszönöm! - kezet fogtak. - Na Daavid? Tetszett az időmérő? - az öcsém úgy beszélgetett a pilótával mintha ezer éve ismernék egymást, én pedig az egyik sarokból néztem őket.
- Hova megy Daavid? - kérdeztem mikor Adam egyedül jött oda hozzám.
- Seb megmutatja neki a szobáját, csak ide mennek a Red Bull Home-ba. - tűrt el egy tincset a fülem mögé.
- Adam! - az egyik szerelő elegyedett beszédbe Adammal, nem is tudtam, hogy ilyen hamar beilleszkedtek ebbe a kis családba ahogy Dietrich és Marion fogalmaztak, Jas is kedélyesen csevegett valakikkel. Én viszont cseppet sem éreztem magam jól, ezért a kisöcsém után indultam.
- Ne haragudj! - bekopogtam a Sebastian Vettel feliratú ajtón, ami pár pillanat múlva nyílt is.
- Nem haragszom! - mosolygott. - Gyere be.
- Brenda vagyok, Daavid nővére. - léptem a szobába, Daavid a pilóta teljes hatása alatt állt.
- Már hallottam rólad, én Sebastian Vettel vagyok, de a barátaimnak csak Seb.