Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

33. rész

Nagy sóhaj kíséretében léptem be a hatalmas épületbe, amely a hatalmas RedBull logóval hirdette mivoltát. A recepciós lány nagyon kedves volt és eligazított, elmagyarázta merre menjek, segítségével elég hamar megtaláltam az ünneplő tömeget.
- Szia Adri! - lépett hozzám Alex, ő volt az aki elsőként kiszúrta ahogy az ajtóból figyelem a csapatot. - Hogy vagy?
- Köszönöm jól, látom te is. - öleltem meg, majd belekaroltam, ő pedig elindult a tömeg közepébe.
- Olyan rég láttalak. Mit kérsz inni? - mielőtt válaszoltam volna nyújtotta felém a pezsgőt.
- Nem köszönöm Alex, nem iszom alkoholt. - elmosolyodott, majd megfordult és pillanatokkal később egy pohár üdítőt nyújtott felém. - Aranyos vagy, köszönöm.
- Neked bármit. - már egy ideje beszélgettünk mikor Britta ugrott a nyakamba.
- Örülök, hogy eljöttél. Nagyon hiányoltunk már Heikkivel.
- Ti is hiányoztatok. Alex nem baj ha kicsit itt hagylak? - fordultam az említett felé.
- Dehogy baj, még beszélünk. - kaptam egy puszit majd otthagytuk, Britta pedig csak kérdezgetett megállás nélkül, megmutattam neki az ultrahangos képeket, éppen mikor odalépett hozzánk Heikki és Seb.
- Szia Adri! - Heikki akárcsak Alex, vagy Britta nagy mosollyal és öleléssel fogadott, Seb viszont mintha szégyellte volna magát.
- Ezt nézd drágám. - nyújtotta a képeket az edző felé. - Adri babája.
- Öm - forgatta a képet és közben a fejét vakargatta, Seb mellette nagy szemekkel nézett, de szerintem ő sem látott többet mint Heikki. - ne haragudj Adri de én nem látok ezen semmit. - Brittával ezt megmosolyogtuk, majd elkezdtem mutogatni a képen, hogy ők is megértsék mit is kell látni.
- Ez a kis folt, ő a baba. Még nem látni belőle sok mindent.
- És jól vagy? - érintette meg a vállam Britta.
- Igen, - mosolyogtam. - azt leszámítva, hogy annyit eszem mint egy focicsapat, és csak hízom és hízom, jól vagyok.
- Nem látszik, mennyi hány hónapos terhes vagy? - abban a pillanatban jött oda Christian és egy nő, talán a felesége lehetett.
- Mit hallok? - vonta fel szemöldökét. - Adriana terhes vagy?
- Szia Christian. - öleltem meg őt is. - Igen, két és fél hónapos. - tényleg jó volt újra velük/köztük lenni, és engem Sebbel ellentétben nem zavart a találkozásunk, bár szerelmes voltam belé, de be kellett látnom, ha ő nem akar minket akkor nincs mit tenni, rosszban pedig nem akartam lenni senkivel.
- Gratulálok! És merre van az apa? - erre a kérdésre Seb is felkapta a fejét.
- ..... Wavenben. - ez volt a legegyszerűbb, nem akartam belebonyolódni és az apa kilétéről nem kell tudnia senkinek.
- Kedvesem bemutatom Adriana Brightmoret, Adri, ő a feleségem Katie. - nagyon kedves nőnek tűnt a csapatvezető felesége, alig pár perc ismeretség után úgy kérdezgetett a babáról mintha ezer éve ismernénk egymást.

- Seb - szólítottam meg őt. - beszélhetnénk? - egy csendesebb sarokba húzódtunk ahol nem zavar senki. -Sebastian, még egyszer szeretném ha átgondolnád a babát. Láttam, hogy mennyire feszélyez téged ez a helyzet, hogy itt vagyok és róla mesélek.
- Igen, mert kicsit szégyellem magam előtted.
- Előttem nem kell, csak tudni akarom, hogy még mindig úgy gondolod e, hogy nem akarsz részt venni a pici életében.
- Sajnálom Adriana. - mondta lehajtott fejjel. - Nem vagyok erre kész.
- Szerinted én kész vagyok rá? - úgy néztem rá mint egy idiótára. - Talán nekem is ezt kellene hangoztatnom, hogy nem akarom, nem állok készen rá?? Egy pici élet nő a hasamban, - csúsztattam az említett testrészemre a tenyerem, ő pedig követte mozdulatom a szemével. - nem rólunk van szó.
- De te ..... Heikki elmondta, hogy szerelmes vagy ..... belém.
- Nem érdekes, hogy én mit érzek, de ezért ne tagadd meg a saját gyermekedet. Nem ő lenne az első gyerek akinek a szülei nincsenek együtt. Csak kérlek gondold ezt át. - áthatóan próbáltam rá nézni, majd monológom végén visszamentem Brittához és Heikkihez.