Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

9. rész

Jas mellett ott állt Lucas és Seb, akik értetlenkedve néztek rám.
- Mit csinálsz Brenda? - kérdezte Jas, szemei Adam és köztem ingáztak.
- Én .... mi .... én .... csak .... - próbáltam magyarázatot adni arra amit láttak, de nem nagyon voltak értelmes gondolataim.
- Újra együtt vagyunk! - ölelt át Adam. - Bren megbocsájtott nekem.
- Ez komoly? - nézett rám húgom, Seb pedig egy szó nélkül besétált a boxba, teljesen érzelemmentes volt az arca. - Most tényleg kibékültél vele azok után amiket csinált?
- Jajj Jas, örülj inkább, hogy újra veletek leszek. - lefagyva álltam szinte fel sem fogtam most mi történik. - Most mennem kell, este találkozunk. - adott egy puszit a számra majd távozott.
- Brenda! - rázta meg kezét a szemeim előtt Lucas. - Itt vagy?
- I .... igen, itt vagyok, de most mennem kell, Britta már biztosan vár. - magyarázatra várva hagytam ott őket, ami láthatóan nem tetszett nekik.

Fél négykor lett vége a szabadedzéseknek, Britta elment Sebbel interjúkat adni, én addig összerendeztem apapírokat, hatkor Sebnek és Marknak volt egy fotózásuk, ahová én megyek Sebbel. Tudtam, hogy Britta ezt nem csak azért csinálta mert más dolga is volt, hanem mert szerette volna ha Sebbel végre egy pár leszünk.
- Hogy, hogy Britta téged küldött? - kérdezte Kelly, Mark sajtósa, Kelly egy 30 év körüli alacsony rövid, vörös hajú nő volt, nagyon jól el tudtunk beszélgetni.

- Sok dolga van, és azt mondja, nem baj ha mielőbb beletanulok a szerepekbe. - mosolyogtam rá. Mark vezetett, Seb mellette ült, mi Kellyvel hátul foglaltunk helyet.
- Én is így kezdtem, Ann, Mark egykori sajtósa, aki ma már a menyasszonya, egyre több feladatot bízott rám, aztán egyszer csak bejelentette, hogy ezentúl nem mint sajtós, hanem mint Mark managere lesz velünk. - mesélte vidáman, elöl Mark is vigyorgott. A stúdióban már minden készen állt a fotózásra, először Sebet fotózták majd Mark következett.
- Seb, - kopogtattam be a stúdió egyik öltözőjébe amit Seb használt a fotózás alatt. - bejöhetek?- kérdeztem félve, egy bólintással adta meg a választ.
- Van még valami mára? - ő törte meg a csendet.
- Igen, még van egy klub megnyitó. Este 9-re várnak, de Heikki kikötötte, hogy éjfélkor le kell feküdnöd. - mutattam neki a papírt amin a programjai álltak.
- Oda is te jössz velem? - a hangja nyers volt és érzelemmentes.
- Igen. - leültem mellé a kanapéra ahol eddig pihent. - Szeretném .... ha tudnád, hogy .... Adam és én .... mi nem vagyunk együtt.
- Láttam. - gúnyolódott. - De nem értem miért mondod ezt nekem, nem tartozik rám.
- Tegnap mikor .... - butaságom miatt elvesztettem minden esélyem, ami valaha volt is Sebastiannál, ha tegnap mikor megcsókolt nem tétovázom, akkor most nem lenne ez a ridegség köztünk.
- Hiba volt, hogy megcsókoltalak, sajnálom. - biztos voltam benne, hogy ezt nem gondolja komolyan, ez a pillanat döbbentett rá mekkora fájdalmat is okozhattam neki, mikor ma meglátott Adammel csókolózni, és mikor tegnap elutasítottam. - Felejtsd el kérlek, és azt is amit mondtam. - bólintottam és otthagytam őt az öltözőben, kint még néhány fotót készítettek Markról aztán nyolc órakor már ismét a szállodai szobámba tartottam.
- Te mit keresel itt? - meglepődtem mikor beléptem, Jas ült az ágyon és olvasott.

- Téged vártalak. - félrehajította a magazint és elém lépett. - Mi ez az őrültség, hogy kibékültél vele? - mutatott a szoba ajtajára.
- Hagyjuk Jas.
- Szerintem ne hagyjuk, te teljesen megőrültél, azok után, hogy megcsalt visszafogadod? És mi lesz Sebbel?
- Elegem van abból, hogy mindenki azt hiszi, hogy nekem Seb kell, az én életem, úgy élem és azzal akivel akarom. - teljesen kiborultam és egy hajszál választott el a sírástól, de nem akartam sírni a húgom előtt.
- Rendben, tedd csak tönkre az életed, de aztán ne gyere sírva, hogy ha Adam megint megcsal! - miután arcomba vágta mondandóját kiviharzott a szobából. Ahogy becsapódott mögötte az ajtó kitört belőlem minden, sírva rogytam le a földre. Nem borulhattam ki teljesen, gyorsan lezuhanyoztam, kifestettem magam, az öltözködést nem vittem túlzásba egy farmert és egy hosszabb ujjatlan blúzt vettem fel, magas sarkúval. Háromnegyed kilenckor találkoztunk Sebbel arecepción, nagyon jól nézett ki, ő is farmerben volt, a kockás inge fantasztikusan állt neki, a haját felzselézte, ahogy közeledtem éreztem az illatát ami elvarázsolt.
- Indulhatunk? - a nemrég még oly kedves Sebastian Vettel most olyan rideg és távolság taró volt, hogy belesajdult a szívem.
- Igen, mehetünk. - ezúttal ő vezetett, az úton nem beszéltünk, sőt a megnyitón sem. A klub megnyitó fantasztikus volt, olyan hangulatos kis szórakozóhely én feladatom volt, ahol megannyi híresség megfordul. Nagyon sok újságíró kért interjút a pilótától, az én feladatom volt ezeket szelektálni és a pilóta mellett kellett lennem végig. Fél 12-kor Seb jelezte, hogy elfáradt így vissza mentünk a szállodába.
- A párja már elvitte a szobakulcsát - mondta a recepción álló fiú mikor hozzáléptünk.
- Ki?
- A párod, Adam. - vágta oda flegmán Seb. - Köszönöm. - biccentett a fiú felé és ott hagyott. Kedvetlenül sétáltam fel a szobámba ahol valóban várt Adam.
- Kezdtem aggódni. - jött elém és megcsókolt. Nem állt meg a csóknál, tudtam mit akar, eleinte ellenkeztem de aztán arra jutottam, hogy nekem Adammel kell lennem, ő szeret, én is szerettem míg meg nem ismertem Sebet. A nyakam csókolgatása közben vette le a ruháim, aztán a sajátjait is mikor látta, hogy nem nagyon akaródzik nekem ez a dolog. Nem tartott sokáig az együttlét, azoknak a szerelmes óráknak amiket együtt töltöttünk egykor, már nyomuk sem volt, most ürességet éreztem, egy ember érintéseire vágytam de ő hatalmasat csalódott bennem, megvet, s ez sokkal jobban fájt mint az, hogy Adam úgy használt mint egy játékbabát. Nem csak az én részemről változott meg minden, ő sem volt már ugyanaz, Adam rettentő figyelmes és gyengéd volt velem mindig, most viszont durva és követelőző. - Mi a baj? - húzott magához mikor elvette amit akart.
- Fáradt vagyok!
- Tudom, hogy Vettel rád nyomult. - felkaptam a fejem a mellkasáról, félve és meglepetten pislogtam rá.
- Ezt .... honnan? Ki .....
- Az mindegy kitől tudom, a lényeg az, hogy nem vagyok az a kedves, romantikus Adam akinek megismertél, és ha még egyszer csak hozzád ér szétverem, ezt mondd meg neki Brenda. Szeretlek és te az enyém vagy csak az enyém. - nézett rám ellentmondást nem tűrően, nem is értettem mi ez a változás nagyon megijesztett.
Nem engedett az öleléséből, így aludtunk el, az az Adam akit oly sok évig szerettem és anyáék a férjemnek szánták már nincs sehol, a nyomát sem látom.

Szombaton reggel miután felkeltünk, együtt mentünk le reggelizni Adammel, Jas mikor meglátott minket egyszerűen kisétált az étteremből. Tudtam, hogy ezt a nap folyamán meg kell vele beszélnem, nem szerettem rosszban lenni a testvéreimmel, az vigasztalt kicsit, hogy ma érkezik Daavid és nagyapáék. Seb egyetlen szót sem szólt hozzám, amikor rám nézett akkor is úgy nézett mint egy idegenre.
- Mi van itt? - állt oda mellém a boxban Britta. - Úgy néztek egymásra mintha ősi ellenségek lennétek.
- Újra együtt vagyunk Adammel. - teljesen ledöbbent a sajtós.
- Akkor már mindent értek, azt, hogy Seb miért szid téged Heikkinek, a húgod pedig Lucasnak.
- Látom népszerű vagyok. - mondtam fanyalogva. - Britta kérlek ne nézz így, legalább te ne bánts.
- Én soha, de nem értem, ahogy ők sem. - bökött fejével az említett négyes felé.
- Nem is kell értenie senkinek, Sebnek és nekem nincs közös jövőnk, úgy tűnik nekem Adammel kell lennem.
- Ezt szerintem te sem gondolod komolyan, ne tedd tönkre magatokat. - simított végig a karomon. - Látom, hogy mennyire nyúzott vagy, pont mint Seb. - ekkor buggyant ki az első könnycseppem.
- Britta kérlek. - nem akartam, hogy sírni lásson sem ő sem más, a box hátsó részébe rohantam, ahol a pihenők és egy kis személyzeti helyiség található. Leültem az ott található kanapéra és engedtem az érzéseimet.
- Bren, jól vagy? - Jas volt az aki utánam jött, gyorsan letöröltem a könnyeimet mielőtt felé fordultam.
- Igen, csak hiányzol. - úgy borultam a nyakába mintha az életem múlna rajta és zokogtam.
- Mi baj? Brenda, kérlek ne csináld ezt, megijesztesz. - nyugtatóan simogatta a hátam.
- Nem akarom ezt Jas, nem bírom. - sírtam tovább. - Te is és ő is, mindketten gyűlöltök, én .... - szipogtam. - én nem akarok .... Jas haza akarok menni Potsdamba.
- Nyugi Bren, kérlek. Sem és sem pedig Seb nem gyűlölünk, csak nem értjük miért békültél ki Adammel, főleg azután ami Sebbel történt.
- Én .... tegnap .... mikor megláttatok vele csókolózni .... én meg akartam neki mondani, hogy .... hogy már nem akarok tőle semmit. - hüppögtem.
- Jaj Bren. És mi van Sebbel?
- Már nem érdekes, mert most Adammel vagyok megint. - vettem egy nagy levegőt. - Sajnálom, sajnálom Jas, hogy kiborultam. - megtöröltem a szemem, majd felhúztam Jast a kanapéról. - Gyere menjünk, kezdődik a szabadedzés, aztán az időmérő.
- Ha szeretnéd ma veled alszom. - ajánlotta, miközben előre tartottunk a boxba.
- Nem kell Jas, Adam átköltözött ma reggel. Kérlek, ne mondd el senkinek, hogy kiborultam és azt sem amiket mondtam. Kérlek. - elővettem a legszigorúbb nézésem, hogy nyomatékot adjak kérésemnek.

A délutáni időmérőn Mark második lett Seb pedig negyedik, Britta ma nem osztott rám szerencsére semmilyen feladatot, ő ment Sebbel interjúzni. Időmérő után gratuláltam Marknak, majd rosszullétre hivatkozva visszamentem a szállodába. A délutánt egyedül töltöttem a szállodában, rendeltem vacsorát mikor rájöttem, hogy reggel óta nem ettem semmit. Megvacsoráztam, majd vettem egy nagyon hosszú forró fürdőt, míg áztattam magam nem gondoltam semmire, kitöröltem mindent és mindenkit a gondolataimból. Semmire sem vágytam jobban mint, hogy bebújjak az ágyba és aludjak egy jót, és amikor felkelek rájöjjek, hogy az elmúlt napokat csak álmodtam.

Jas szemszöge

- Baj van édes? - kérdezte Lucas, nem folytam bele a beszélgetésbe, amit az asztalnál ülő csoport folytatott.
- Csak aggódom Brendáért.
- Mi van vele? - kérdezte nagyapa, éppen akkor érkeztek mikor véget ért az időmérő és már Brenda is elment.
- Nincs túl jól. - megesketett, hogy nem árulom el ami az időmérő előtt történt de úgy éreztem muszáj megtudniuk. - Seb bevallotta neki, hogy .... - Brittára néztem mert tudtam, hogy ő tud mindent, biztató pillantást küldött, s mivel Seb sem volt jelen folytattam. - szóval megcsókolta.
- Ezért van rosszul Brenda? Ennek örülni kellene. - értetlenkedett Marion.
- Nem ilyen egyszerű a helyzet, Brenda és Adam újra együtt vannak, de senki nem érti, hogy miért. - vette át a szót tőlem Britta.
- Brenda bevallotta nekem, hogy akkor akart szakítani vele mikor megláttuk őket, - néztem Lucasra miközben meséltem tovább. - és most azt hiszi, hogy Seb gyűlöli.
- Valamit tenni kell, ez így nem jó. - ült közénk Heikki és Rocky.
- Brenda teljesen kiborult.
- De miért nem szakít Adammel? - értetlenkedett nagyapa.
- Egyszer már szakítottak, - megint egy olyan dolog amit nem lett volna szabad elmesélnem de tudniuk kellett róla, hogy segíthessenek. - két éve, Brendával kikezdett egy pasi, ez persze Adamnek nem tetszett, megverte a pasit .... és a nővéremet is.
- Te jó ég! - hördült fel egyszerre szinte mindenki.
- Adamet anyáék imádták és Brenda is nagyon szerelmes volt, egyszóval mindannyian szerettük, kedves volt velünk, nem gondoltam volna, hogy ilyet tesz vele.
- Stefan miért nem küldte börtönbe? - háborgott nagyapa, Daavid ekkor már szerencsére nem volt ott, Lucas elvitte valamerre.
- Apáék nem tudtak erről. Brenda megígértette velem, hogy nem mondom el, ráadásul utána Adam megígérte, hogy többé ilyet nem tesz és úgy tűnt tényleg megváltozott. Aztán meg el is felejtettük az egészet. Látszott rajtuk, hogy nehezen emésztik meg a hallottakat, nem éreztem bűntudatot amiért elmeséltem, örültem, hogy végre ők is tudják, s talán együtt tudunk segíteni Brendának.