Száguldó érzelmek! (Sebastian Vettel Fanfiction)

6. rész

Brenda szemszöge 

- Nézd milyen aranyosak. - mutattam a táncoló Jas, Lucas páros felé, biztos voltam benne, hogy hamarosan teljesül Jas kívánsága és több is lesz köztük mint barátság.
- Igen, - vigyorgott Seb azok a hihetetlen kék szemei csillogtak a homályban. - és te jól érzed magad?
- Végül is igen, örülök, hogy eljöttem. - valóban örültem, hogy eljöttem, nagyon megkedveltem a Red Bullosokat, főképp Lucast és Sebet. Ahogy egyre többet ittunk Sebbel egyre oldottabb állapotba kerültünk mindketten, nagyon jól éreztük magunkat.
- Táncolunk? - súgta a fülembe, olyan közel volt, hogy éreztem a leheletét, ami simogatta nyakamat. Belesimítottam tenyerem az övébe és belevegyültünk a táncoló tömegbe. - Nagyon szép vagy! - végighúzta kezét a hátamon, majd megállapodott a fenekem felett. Talán csak az Adammel történtek miatt éreztem úgy, ahogy akkor éreztem, legszívesebben örökké Seb karjai közt maradtam volna, és mindennél jobban vágytam az érintésére, csókjára.
- Bocs haver, szabad? - a meghitt pillanatot Adam szakította meg, Seb szemeiben csalódottságot láttam, mégis átengedett Adamnek, vágyakozó pillantást küldött felém majd visszaült az asztalunkhoz.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem lustán, Adam pedig átkarolt és ahogy az előbb Sebbel táncoltam most vele.
- Beszélgetni!
- Miről? - kérdeztem értetlenül.
- Kettőnkről, - egyre közelebb hajolt, de a kísérlete, hogy megcsókoljon sikertelennek bizonyult. - szeretlek Bren.
- Láttalak ma Adam, Cassievel. - kikerekedtek a szemei mikor szembesítettem az igazsággal. - A sajtószobában.
- Mi? Ez .... sajnálom Brenda, az tévedés volt, szeretlek, csak téged. - próbálkozott.
- Hagyjuk Adam, már nem hiszek neked. Most pedig légy szíves engedj el. - lehámoztam magamról karjait és kirohantam a teremből.

Jas szemszöge

Mikor Lucassal táncoltam megszűnt minden és mindenki körülöttünk, csak ő volt és én, egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, éreztem Lucas ajkait amint a nyakamat csókolgatja, a keze a fenekemen nyugodott, beletúrtam a hajába, ő pedig ezt jelnek vette, szemembe nézett majd megcsókolt. Olyat éreztem amit még soha, ezelőtt még nem csókolóztam senkivel, az ajkai olyan puhák és édesek voltak, hogy még többet és többet akartam, úgy tűnt ő is így gondolja mert csak úgy falta az ajkaim. Mikor elváltunk rám mosolygott majd hozzá bújtam.
- Iszunk valamit? - kérdezte, bólintottam majd miután leültünk Sebhez, aki láthatóan elég sokat ivott már. - Azonnal jövök, Seb mit iszol? - megnézte mit iszik a német aztán a pult felé indult.
- Brenda? - néztem körbe kíváncsian.
- Nem tudom. - húzott bele az italába. - Megjelent Adam, biztos táncolnak, vagy talán már nincsenek is itt.
- Ne csináld már Seb, Adam ott tapizza azt a szőke csajt, - mutattam az említett felé idegesen. - hol van Brenda? - kérdeztem még egyszer, majd a következő pillanatban Seb után indultam aki célba vette Adamet.
- Hol van Brenda? - kiabálta Adam arcába és az ingénél fogva rángatta, nagyon meglepett a reakciója.
- Elrohant, fogalmam sincs hol van. - jelentette ki.
- Mit csináltál vele te rohadék? - sziszegte a pilóta.
- Lucas, kérlek - gondoltam talán Lucas tud tenni valamit, nehogy Seb hülyeséget csináljon. - nyugtasd meg, nehogy bántsa.
- Seb gyere. - szólt rá.
- Ne merj a közelébe menni, különben megbánod. - dühöngött, de szerencsére Lucas és néhány srác a csapattól segítettek kivinni.
- Seb nyugodj meg. - ordított rá kint Heikki az edzője.
- Megölöm érted, megölöm. - kiabált magából kikelve.
- Mi történt? - léptem hozzá. - Seb!?
- Táncoltunk mikor megjelent, az a .... szemét - fújtatott, de már nyugodtabb volt. - aztán nem tudom, én leültem, ha csinált valamit vele ....
- Jól van nyugi, biztos visszament a szállodába. - nyugtattam, s egyben magamat is. Nem vártunk sokat míg Heikki megérkezett az autóval, előre ült mellé Seb, mi Lucassal hátra ültünk.
- Maradhattál volna még. - dőltem neki mellkasának.
- Nélküled? - nézett kisfiúsan, nagyon édes volt, kapott is tőlem egy csókot.A szálloda nem volt messze, mindössze néhány utcát autóztunk, mikor megérkeztünk Seb ugrott ki először az autóból, mi pedig szaladtunk utána, a recepciós lány csak pislogott mi történik, Heikki kiabált utánunk, hogy mindent elintéz.

Brenda szemszöge

Hangos dörömbölésre ébredtem, nagy nehezen kikászálódtam az ágyból ajtót nyitni.
- Seb! - lepődtem meg, főképp mikor megjelent mögötte Jas és Lucas. - Baj van?
- Jaj Bren nagyon aggódtunk érted. - jöttek be a szobába. - Mit csinált veled Adam? - borult a nyakamba húgom.
- Beszélni akart .... rólunk.
- És? - türelmetlenkedett Jas, és Seb tekintete is tele volt, az alkohol mellett kérdésekkel.
- Semmi, megbeszéltük! De ha nem haragszotok most szeretnék aludni. - próbáltam finoman utalni rá, hogy menjenek el, amit meg is tettek, Lucas és Jas még hosszasan búcsúzkodtak az ajtóban, Seb viszont azonnal eltűnt, olyan volt mint egy űzött vad.
Jas próbált faggatózni de ráparancsoltam, hogy feküdjön le, és aludjon.

A következő napokban Jas szinte csak Lucasról beszélt és ha naponta nem beszéltek háromszor két órát akkor egy percet sem. Adam eljött, hogy elvigye a holmiját és még egy próbát tegyen a kapcsolatunk rendbe hozatalára, de elküldtem. Most nem tudom hol lakik, őszintén szólva nagyon össze vagyok zavarodva, azt hiszem még mindig szerelmes vagyok belé, viszont ha arra gondolok amit akkor éreztem mikor Sebbel voltam a buliban nem vagyok biztos az érzéseimben. Jas szerint Seb hamar elfelejtetné velem azt a gazembert, ahogy ő fogalmazott.

Egy hét van még a Brit Nagydíjig, ma Lucas ideutazott, hogy lássa a húgomat, nagyapa elvitte Daavidot focimeccsre, én itthon maradtam Marionnal. Miután az újdonsült szerelmespár elment romantikázni a városba, mi leültünk a nappaliban és jót beszélgettünk.
- Ez apáék esküvői fotója. - csodálkoztam mikor megpillantottam az egyik albumot lapozgatva.
- Igen. - mosolygott miközben elém tett egy pohár vörös bort. - És tele van velük az album, nézz oda - mutatott a könyvespolcra. - abban pedig rólatok is van számtalan fotó. Nagyon megbánta amit édesapátokkal tett.
- Örülök, hogy kibékültem vele. Most már egészen máshogy látom őt. - mesélt nagyapáról én pedig a szüleimről. - Kezd későre járni, nem mondta nagyapa mikor jönnek haza? - néztem ki az ablakon.
- Még csak hét óra, nincs késő, - ellenkezett Marion. - de szerintem hamarosan megjönnek. Mikor utaztok Silverstoneba?
- Szerdán. - húztam el a szám.
- Azt hittem ti is csütörtökön mentek. - lepődött meg Marion.
- Britta megkért, hogy intézzem a szobafoglalásokat és az egyéb teendőket, a többiek valóban csütörtökön jönnek. És ti?
- Mi csak szombaton utazunk. Ha szeretnéd vigyázok Daavidra.
- Megtennéd? Jaj Marion, nem tudod mennyit segítenél ezzel, Jas biztosan velem akar jönni szerdán, ahogy Daavid is de nem tudnék figyelni rá és gyanítom Jas sem nagyon akarná pesztrálni. - nagyon örültem Marion felvetésének, őszintén hálás voltam érte.
Nem sokkal később Daavid és nagyapa is hazaértek, megvacsoráztunk és mindenki visszavonult a szobájába, én még Daaviddal játszottam egy kicsit, aztán mikor elaludt én is a szobám felé vettem az irányt. Már éppen kényelembe helyeztem magam mikor Jas robbant be a szobámba.
- Szia nővérkém! - ült az ágyamra.
- Na, hogy ment? - érdeklődtem.

Sziasztok! Megérkezett a Száguldó érzelmek következő része. Azt szeretném kérni, hogy néhány szóban írjátok le mit gondoltok róla, illetve, hogy van e olyan pilóta akiről szívesen olvasnátok, mert rengeteg történet van a fejemben, csak nem tudom, hogy tetszik e a stílusom és a történeteim. Van e értelme annak, hogy írok. Folytassam e? 

Szép napot! Jó olvasást!